Wang mester 100 napos tojása vitte el a fődíjat nálam a Papp László Arénában rendezett hétvégi konyhakiállításon. Talán péntek délutáni érkezésem még korai volt, de valahogy úgy tűnt, az érdeklődők a szakmai kiállítókra fittyet hányva két helyre fókuszáltak: a nyereménysorsolás idejére a színpad körül alakult ki kisebb tömeg, ezt leszámítva pedig a Taste of Budapest rendezvény kóstoló pultjánál kellett talpalatnyi helyért verekedni.

Itt a Bock Bisztró remekbe szabott, lágy sárgaborsó főzelék ágyon szervírozott omlós májas hurka fasírttal ejtette rabul az éhező népeket, a pult túlsó végén pedig a TV Paprikából jól ismert Wang mester kollégái kreáltak ínycsiklandó ázsiai falatokat. A kézzel nyújtott tészta munkafázisainak megfigyelése mellett a bátrak bekebelezhették kínai szakács száz napos tojását, mely meglepően tojás ízűnek, és eszméletlen finomnak bizonyult. Aki nem jutott ki, az ételek miatt joggal sajnálhatja, egyébként nem vesztett sokat.

Csatlakozz olvasótáborunkhoz az Artinterior Blog Facebook oldalán, hogy a hazai és nemzetközi design, lakberendezési és építészeti trendek híreiről folyamatosan értesülj!

Még több fotó a Lakástrend kiállításról a blog Facebook oldalán.

A házgyári éra mellékzöngéjeként az elemes bútor kifejezéshez jellemzően negatív felhangot társítunk. A panelban nevelkedett családok életét végigkísérték a szocialista ipar lakberendezési remekművei, az egy kaptafára, egyféle színkombinációban gyártott modulbútorok. Ha az ember véletlenül rossz emeleten szállt ki a liftből, nagy volt az esélye, hogy egy ugyanolyan bútorokkal berendezett lakásban köt ki, és csak bizonyos idő elteltével realizálja a tévedést.

Ma már egészen másfajta nézőpontból közelítik meg a designerek is a praktikus, könnyen az igényeinkhez alakítható elemes bútorcsaládokat. Paola Navone (korábban már írtam róla, mikor hazánkba látogatott, sőt görögországi házát is bemutattam) az Ideal Form cég számára tervezte meg a Cocoon Kollekciót, mely lebegő polcokból és nyitott, illetve zárható szekrényelemekből álló, szabadon variálható polcrendszer.

A jó teherbírású, hajlított rétegelt lemez alapanyag fehér és wenge színben kapható. A kialakításkor ízlésünknek megfelelően válogathatunk a polc ajtajaként, vagy hátlapjaként is használható számtalan látványos grafikai elemmel díszített, dekorfóliázott felületekből.

Vannak bizonyos előnyei annak, ha az ember újságíró. A zsúfolt kiállításokra például bejutunk egy nappal korábban, grátisz, megtoldva némi állófogadásos vendégeskedéssel. Arra gondoltam, ha már nekem jó, legyen az másoknak is egy kicsit.

Az Artinterior Blog olvasói már a hivatalos holnapi megnyitó előtt láthatják azt, amiről a nagyközönség előtt csak holnap reggel hull majd le a lepel.További képek az Artinterior Blog Facebook oldalán. 

Ha nem akarsz lemaradni a legfrissebb hírekről a design világából, csatlakozz olvasói táborunkhoz Facebookon.

Sokan félnek a fehértől a lakberendezés során, mondván, hogy túl egysíkú, élettelen lesz tőle a tér. Elképzelni persze mindig nehéz, ezért jó, ha konkrét példákon keresztül személyesen is meggyőződhetünk róla, hogy feltevésünk mennyire alaptalan.

A fehér ugyanis áldott jó szín. Azon túl, hogy meglepő módon számtalan árnyalata létezik, tört fehérek, szürkés tónusok, megvan az a nagyon jó tulajdonsága, hogy szinte minden színnel tökéletes párost alkot. Továbbá, mivel a legnagyobb mértékben veri vissza a napfényt, segítségével kisebb terek is tágasabbnak, világosabbnak tűnnek. A skandináv népek nem véletlenül alkalmazzák olyan nagy szeretettel, hiszen a komor sötétség uralta hónapokban jó szolgálatot tesz a depresszió ellen.

A vidéki stílusokban is gyakran találkozunk a fehér ezernyi tónusfokozatával, a meszelt falak, az egyszerű lenvászon textíliák, az állati szőrmék (racka, juh) felületein. Az életét London és Provence között ingázva élő dekoratőr, és szenvedélyes régiség gyűjtő, Joséphine Ryan egy vidéki házikót újított fel a fehér szín szépsége előtt tisztelegve, ahol legkedvesebb antik darabjait helyezte el az ódon falak között. Ugye, hogy nem is egyhangú?

Határozottan kifelé megyünk a télből, már ami a dátumot illeti. Itt a várva várt március, elbűvölnek minket a tél alatt lerobbant kerteket megszépítő krókuszok, és jelentem, az ablakpárkányon felejtett jácint is kibújt már, ki is kéne ültessem, vagy be – ki tudja, melyik a jobb választás.

Ebben a várakozással teli időszakban úgy döntöttem, ismét bedobok egy találós kérdést.

Mit ábrázol a kép?

Adok rá egy hetet, lehet gondolkozni, megfejtést kommentben, emailben (info@artinterior.hu) küldözgetni. Március 9-én pedig lerántom a leplet a medvéről. Ha elég aktív az olvasótábor, és jó megfejtés is érkezik, talán még ajándék is lehet a vége. Hogy mi, azt addig még kitalálom.

Egy kis segítség: mindennapi használati tárgyról van szó. Osszátok meg a posztot ismerőseitekkel, hátha nekik is van egy jó ötletük. Több szem, többet lát…

Nagyapámmal sokat dominóztam. Olyankor az asztalt borító, még dédanyám horgolta csipketerítőt és az azt díszítő bársony futót félig felhajtottuk, így az asztal lapja tökéletes játéktérré vált. A sínes tetővel záródó fadobozból előkerültek a fekete fa alapon fehér csontborítású, finom tapintású, jellegzetes illatú dominók. Ez a máshoz nem hasonlítható illat az évek során szerves részévé vált a meccseknek. Műanyag dominóval, azóta sem játszottam – nincs meg ugyanis a hangulata.

Persze nem mindig a versengésről szóltak a délutánok, néha bizony a dominóból felállított kígyók kanyarogtak az asztalon. A lakásban fellelhető összes fellelhető domino csomag felhasználásával épített tekervény utolsó darabja megpöckölésének jogát Papa persze átengedte nekem, hogy aztán ujjongva nézhessük végig, ahogy művünk összedől.

Ez a gyermekkori önfeledt játék ihlette a kanadai design cég, a SIDD tervezőit, mikor megalkották a Domino dohányzó asztalt, mely otthonunk igazi fókuszpontja lehet. A kézi munkával, nyírfa rétegelt lemezből készült darabok előállításához 6-8 hét szükséges, a mesteremberek az asztal minden darabját szignálják és sorszámozzák. A képek nézegetéséhez aláfestő zeneként meleg szívvel ajánlom a Pet Shop Boys klasszikus slágerét, a Domino Dancinget.

Van egyfajta meghatározhatatlan vonzódásom a bambuszokhoz. Nem véletlenül használtam a többes számot, hiszen a világon több mint ezerfajta bambusz él, változatos formái, típusai hazánkban is egyre kedveltebbek.

Azt mondják, az igazi keleti bölcsek bambuszligetekbe húzódnak vissza meditálni, ahol, ha eléggé figyelmesen elcsendesítjük az elménket, hallhatjuk, ahogy az új hajtások szárba szökkennek. Egy pillanatra engem is meglepett ez a kijelentés, azonban be kellett látnom, hogy nem holmi városi legendáról van szó.

Tavasszal ugyanis a föld alatt terjeszkedő rizómákból elődugják fejüket az apró rügyek, és valóban döbbenetes sebességgel törnek az ég felé. Azt tartják, hogy egyes fajok napi egy métert is képesek nőni. Ez persze inkább a tavaszi hajtásnál jellemző, hiszen ha egész életük során ilyen mértékben növekednének, akkor bizony hamar maguk mögé utasíthatnák a mesebeli égig érő paszulyt.

Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, ezért egyszer én is megfigyeltem a kert végében a bambusz faunát. Az általunk ültetett hét darab vézna szálacska három év alatt olyan sűrű sövénnyé gyarapodott, hogy még folyamatos nyírás mellett is tekintélyes dzsungelt alkot. Az egyik tavaszi hajtáskor kijelöltem magamnak egy éppen kibújt hajtást és megnéztem az elkövetkező napokban. Átlagban napi fél métert nőtt. Aki nem hiszi, végezze el a kísérletet.

Éppen ezért annyira kedvelt a bambusz a környezettudatos életet hirdető lakberendezők körében, hiszen az egyik leggyorsabban növekedő fajtaként tökéletes alapanyag bútorok, padlóburkolatok, mindennapi használati tárgyak és lakberendezési kiegészítők gyártásánál.

Gal Ben-Arav tervező még ennél is tovább megy, bambusz padja ugyanis a fenntartható fejlődés kritériumait maximálisan szem előtt tartva arra is lehetőséget kínál, hogy pusztán az alumínium lábakat vásároljuk meg, a pad testét alkotó bambusz rudakat akár saját kiskertünkben is kitermelhetjük.

Ki emlékszik még a Moha és Páfrány című rajzfilmsorozatra a hőskorból? Segítsek kicsit? A gombóc testű és a hálóinges, hálósipkás erdőlakók bugyuta történetei, már a színes tévék korszakából.

Így visszagondolva, hihetetlen, hogy milyen sztorikon nőttünk fel hajdanán, mikor még nem volt Nickelodeon, Bebe tévé és a többi csatorna, mely nulla huszonnégyben sugározza a gyerekeknek szánt építőbbnél építőbb műremekeit, hanem minden napra nagyjából egy mese jutott, a jó öreg gargarizálós tévé maci felvezetésével.

Ha páfránnyal ez esetben nem is, mohával viszont annál inkább szolgálhatok, ugyanis egy igazi kincsre sikerült lelnem a neten lakberendezési témában böngészve. A Larosée szőnyeg egy élő darab, mely méltó módon hirdeti az élethez való ökotudatos hozzáállásunkat. Mi lehetne felemelőbb, mint az az érzés, ahogy a kádból kilépve egy üde moha szőnyegre lépünk, melyet a frissen mosott testünkről lecsorgó víz táplál? A 80 eurós vételáron vesztegetett szőnyegek összeilleszthetőek, így a lefedni kívánt terület nagyságához rugalmasan igazíthatjuk méretüket. Ugye, milyen bámulatos a tudomány?

Mielőtt megbélyegeznek, hogy egyoldalúan csak a minimál a skandináv és az ázsiai stílus népszerűsítésén munkálkodom, úgy döntöttem, bedobok egy teljesen elütő lakberendezési vonulatot, amely bármily meglepő, de szintén közel áll a szívemhez. Azért ha elkezdjük egy kicsikét boncolgatni a témát, hamar belátjuk, hogy nem is annyira furcsa, hiszen ez is egy hagyományosan természet közeli irányzat, mely a fa középpontba helyezésével nagyon barátságos otthonok megteremtésére képes.

A „chalet” (ejtsd: sálé) a svájci hegyvidék, és az Alpesi régió tradicionális ház típusa, mellyel bizonyára többen is találkoztak már, akik síelni járnak. Ezért is gondoltam, hogy a síszezon közepén aktuális téma lehet ez az építészeti stílus.

Az alpesi tömörfa kunyhó eredetileg a pásztorok nyári szállásaként szolgált, akik a meleg idő beálltával a magasabb régiókba húzódtak a nyájjal. Itt töltötték az éjszakát, nappal pedig sajtot készítettek a lefejt tejből, amelyet később, mikor visszaereszkedtek, piacra vittek a faluban.

A képeken látható kedves kis házikó, a Pireneusokban fekszik, organikus kiegészítő bútoraival, természetes lakástextiljeivel igazi menedékként húzódik meg a havas lejtők között. Azt hiszem gond nélkül át tudnám vészelni itt a telet.

Ahogy a kívülről egészségesnek tűnő almába beleharapva eltorzul az arcunk a belülről rothadó részhez érve, úgy érheti a meglepetés a favágót, mikor a szép szál tölgyről kiderül, hogy a kártevők az évtizedek során üregesre rágták a törzsét. De nem mindenki ragaszkodik a tökéleteshez, van, aki meglátja a lehetőséget a sérültben is. Így készültek a következő bútorok is, melyek a szúette fa szépségének meggyőző példái, egy lakberendező szemével nézve az organikus design valódi kincsei.

Eszembe juttatják gyermekkorom nyarait, mikor a Szentendrei-sziget végében, a Kisoroszi kempingben a Duna-parton járkálva csodáltam a folyó hordalékával érkezett öles korhadt fadarabokat. Göcsörtjeik, kanyarulataik sokszor már eleve egy fotelt, vagy heverőt formáltak, de némi fantáziával könnyedén beléjük képzeltem egy egész bútorkollekciót.

Szép dolog a fogyasztói társadalom, vannak is előnyei, de alapvetően azért egy agresszív létforma, amely előbb utóbb maga alá gyűri az anyaföldet. Az Electrolux nem szokványos módon igyekszik felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre.

Vacs From The Sea, azaz porszívók a tengerből programja keretében ugyanis a föld öt óceánján úszkáló szemétszigetekből kihalászott alapanyagokból gyárt igencsak tetszetős masinákat. A cég idén is toborzott önkénteseket óceántisztító kalandtúrájára, melynek hírét a porszívók látványos, egyedi designjukkal terjesztik a világban.

Az emberek egy részének gondot okoz a döntéshozatal. Most persze nem arra gondolok, amikor a reggeli készülődésben őrült módjára próbálgatom fel a szekrényből előhalászott ruhadarabokat, majd az agresszió mind magasabb szintjeit spirálisan bebarangolva dobálom szanaszét őket a szobában. Ezt a nőknél ugyanis teljesen normális viselkedésnek tekintem.

Hosszabb távra szóló kérdések esetén azonban sokan kapjuk magunkat rajta komoly, már-már önmarcangolásba hajló hezitáláson. Jómagam például annak idején hetekig morfondíroztam azon, hogy vajon persepolis sárga, vagy inkább recife kék színben kérjem-e az autómat. Speciel kád ügyben megvan a naprakész borítékolt válaszom, de ki tudja, hány embernek okoz problémát eldönteni, hogy zuhanyfülkét, vagy kádat tegyen-e a fürdőbe. Társas kapcsolatok fennállása esetén ez a témakör tovább bonyolódik, hiszen a család egyes tagjai között még a konszenzust is meg kell találni. Több fürdőszobás, nagyobb alapterületű lakásoknál persze megengedhetjük magunknak, hogy mindkettővel rendelkezzünk, de bizony egy garzonnál sokszor hiába vágynánk a kádra, ha csak egy zuhanyfülkének elegendő helyünk van.

Piotr Pyrtek futurisztikus koncepciója ötletes megoldással szolgál, The Tulip (tulipán) névre keresztelt kreációja ugyanis csukott állapotban zuhanykabinként, lenyitva viszont kádként is használható. A tökéletes relaxálás és felfrissülés jegyében a tulipán víz alatti fúvókákkal, hidromasszázsfejekkel teszi még felejthetetlenebb élménnyé a mindennapi tisztálkodást.

Teljes tudatában annak, hogy szösszenetem csak egy bizonyos életkor felett fogja megdobogtatni a szíveket, álltam neki a mai posztolásnak. Hiába is magyaráznám a magnókazettára való rögzítés izgalmas pillanatait egy tinédzsernek, mondókám minden bizonnyal süket fülekre találna. Titkon azért bízom benne, hogy néhány fiatalt azért megcsapott a retró szele, és mutatnak némi érdeklődést a letűnt korok kult termékei iránt.

Felsejlenek bennem az emlékek, mikor még a Videoton televízió elé helyezett MK 29 Juno típusú kazettás magnó segítségével igyekeztem a Sky Channel brit toplistájának zeneszámait TDK kazettára rögzíteni. Későbbiekben az NSZK-ból hazahozott Philips rádiós magnóval sokkal egyszerűbb volt az élet, akkoriban már a Danubius rádió is ontotta magából a slágerlistákat hétvégenként. Mindazonáltal különös képesség kifejlesztése szükségeltetett a házi mixek elkészítéséhez, a megfelelő időzítés, a forgó számláló figyelemmel kísérése folytán. Fénykoromban a számok végénél a hangerő fokozatos visszavételével le is kevertem a zenét. Ó boldog békeidők.

Jeff McClure hasonló érzelmi szálakkal kötődik a fent vázolt érához, saját bevallása szerint egyszerűen nem tud megválni az évtizedek során ikonikus darabbá avanzsált kazettáktól, inkább csináld magam mozgalom keretében alternatív felhasználási módok után kutatva kalap akasztót készít belőlük.

Totál kiment a fejedből a szerelmesek napja, és ma ráadásul késő estig dolgozol? Sebaj, több is veszett Mohácsnál, egy ilyen apróság még orvosolható. Egyszerű dekorációs trükkökkel is emlékezetessé tehető a mai nap.

Rendelj sushit vacsorára, és amíg a futár megérkezik, már csak a terítést kell saját magadnak megoldanod a kettesben elfogyasztott vacsorához. Nem kell origami diploma ehhez a szalvéta kreációhoz, amit még egy óvodás is gond nélkül meghajtogat. Egy szál virág az asztalra, esetleg pár szirom szétszórva, gyertyafény, és kész a Valentin napi romantikus vecsernye.

Megvan mindenkinek az a bizonyos mese, amikor Mátyás király a falu bíróját akarta megleckéztetni, míg végül annak furfangos lánya túljár a taljánbarát Hunyadi eszén? Segítek: „Hoztam is ajándékot, meg nem is”.

Ahogy a Loewe idei iF Concept Design Award-ra jelölt Invisio televízióját nézegettem, rájöttem, e mögött a fejlesztés mögött csak egyvalaki állhat, a bíró lánya. A tervező egyébként Michael Friebe néven adta be munkáját, na de ugye mi tudjuk jól, hogy ez a ravasz lyány sok mindenre képes.

Az egyedi technológia, amely a hagyományos LCD és a legújabb TOLED kijelző rendszer kombinációján alapul, a televíziók új generációját hozza el otthonainkba. Felejtsük el a nagydarab fekete, éktelenkedő dobozt a nappaliban, hiszen az Invisio használaton kívül tökéletesen belesimul az enteriőrbe, kijelzője ugyanis egy átlátszó üveglap, mely meglepő módon tű éles kontrasztos, színekben gazdag képet ad, ha működésbe hozzuk a gépezetet.

Forrás

Sosem rejtettem véka alá a skandináv formatervezés iránti mérhetetlen vonzalmamat. A Normann Copenhagen dán design cégkínálatában rendszerint mindig találok valami tetszetős darabot.

Így a tél végeztével a szervezetem szüntelenül friss, ropogós zöldségre vágyik, de hiába határozom el minden bevásárlás előtt, hogy majd most jól feltankolok valami finomságot, bosszankodva veszem tudomásul, hogy ismét selejtes, bágyadt színű paradicsomok, fonnyadt saláták kínálják magukat szégyenkezve a polcokon.

Zöld-éhségre marad tehát a télen jól bevált csíráztatás, és a napsütötte ablakban nevelgetett fűszerek dédelgetése. Úgy tűnik Dániában is hasonló a helyzet, ugyanis Jakob Heiberg tervező a konyhatündéreknek kedveskedik praktikus fűszerállványával, mely nemcsak szép, de hasznos is. Azon túl, hogy könnyedén darabjaira szedhető és mosogatógépben tisztára mosható, még egy ollót is rejt magában, mellyel azon nyomban nekiállhatunk megstuccolni a szárba szökkent snidlingünket (azaz metélőhagymánkat) és megbolondíthatjuk vele a szendvicsre szánt sajtkrémet. Jó étvágyat, jó kertészkedést!

Annak ellenére, hogy hazánkban már két évtizede tartják számon a Valentin napot, sokan máig sem tudtak azonosulni vele. Főleg a férfiak ódzkodnak az ünneplésétől, mondván, badarság az egész hókuszpókusz, ami csak a virágosok és az ajándéküzletek év eleji satnya forgalmát hivatott felturbózni.

Azoknak, akik fittyet hányva a hőzöngőkre, mégis szeretnék valami apróssággal kedveskedni párjuknak, összeszedtem néhány inspiráló fotót. Jövő hétfőig van még idő gondolkodni, és beszerezni a szükséges kellékeket. Egy otthoni, saját készítésű gyertyafényes meglepetés vacsora, vagy akár egy lazító fürdő is frappáns ajándék lehet a hétfői hajtás után, ráadásul mindketten jól jártok vele.

Képek forrásai:

www.marthastewart.com

www.delish.com

www.flyboynaturals.com

Általános iskolában valószínű mindenki gyártott moebius szalagot, a csíkra vágott papír megtekerésével és összeragasztásával, majd örömmel nyugtázta, hogy megalkotta a végtelen jelet három dimenzióban. Ha a végtelent nem is, de a térbeli modellezést mindenképp használták az ausztrál Tony Owens Partners építészstúdió szakemberei, mikor megálmodták a Moebius házat.

Sydney-ben található ez az egyedülálló módon, számítógépes modellezéssel tervezett otthon, melyből a város jelképévé vált Operaházra, és a Harbour Bridge-re, a kikötői hídra nyílik pazar kilátás.

A környezettudatos micro design módszer alkalmazásával optimalizált benapozási paraméterekkel rendelkező épületet tudtak kialakítani egy 3D tervező szoftver segítségével. A ház, hasonlóan az autókhoz, egy fém „karosszériára” épül, ezt szerelik össze először a helyszínen, majd az acélkeretbe illesztendő falpaneleket illesztik a helyükre. Az elektromos, víz és gázvezetékeket szintén a fémrácsozatban vezetik, úgy, mint az autóknál. A módszer nem szokványos, ám a végeredmény összességében elég meggyőző.

Amikor a trend diktátorok belátták, hogy a modernizmus alapjain nyugvó minimál túlságosan steril, és néha bizony már-már élhetetlen élettereket eredményez, gondoltak egy nagyot és bedobták a neobarokkot. Így történhetett, hogy az eredetileg nagyon is férfias stílus annyira megszelídült, hogy végül a női szíveket is megdobogtatta.

A neobarokk csillaga lassan azért már leáldozófélben van, de a glamour irányzatban azért tovább él csillogó, selymes, bársonyos darabjaival. Amikor először jártam a Leroy étteremben, rögtön megtetszett a plasztik hengerbe bújtatott kristálycsillár, ami egyébként a Mooi kollekciójából származik. Ennek egy szolidabb, kevésbé extravagáns változatára akadtam a Modani oldalán egy kihagyhatatlan akció keretében. A cég az eredeti 1670 USD helyett potom 390 USD-ért (alig 80 ezer forint) vesztegeti az 50*50 cm nagyságú, 8 db, egyenként 40 W-os izzóval működő Black Moon Medusa Chandelier névre keresztelt csillárt. Siessünk, amíg el nem kapkodják!

Lakástextilekkel, párnákkal, szőnyegekkel varázsolhatjuk igazán otthonossá, meleggé, és szerencsére egyre több esetben igazán egyedivé otthonunkat. A lakberendezés ugyanis nem csupán a praktikus térszervezést, a kreatív belsőépítészeti megoldásokat és igények szerinti bútortervezést jelenti, hanem azokat az apróságnak tűnő utolsó simításokat is, amikor a már majdnem kész lakást felöltöztetjük. Hazánkban is egyre szélesebb választékban kaphatóak szebbnél szebb lakástextilek, függönyanyagok, és a szőnyeg-forgalmazók is igyekeznek a legújabb nemzetközi trendeknek megfelelő darabokkal színesíteni a kínálatot.

Az olasz Nodus számára készített egy limitált szériás szőnyeget a francia designer, Matali Crasset, Roots rug, azaz gyökér-szőnyeg néven. A prototípust, és az eladásra kínált 20 további darabot Nepálban szőtték kézi munkával gyapjúból és pamutszálból. Igaz, ez a szépség itthon nem kapható, ám az online rendeléssel még megpróbálkozhatunk.

Akár egy gyerekszoba játszósarkában, akár a nappali ülőgarnitúrája előtt is megállja a helyét ez a natúr földszínekben pompázó, 220 cm átmérőjű, a kerek erdő közepén álló termetes fa gyökérzetét ábrázoló mesebeli talpalávaló. Szívesen elfogadnám!

Szokásunkhoz híven, ha hétvége, akkor álomházak. Thaiföld partjainál Phuketen található ez a négyszintes luxusvilla, amely féktelen kikapcsolódásra csábít. A helyi építész, Charupan Wiriyawiwatt minden szintre tervezett egy hálószobát, arra az esetre, ha nagyon elfáradnánk a megerőltető pihenés közepette. Ki vállalja be?

Épp a múltkor bosszankodtam, hogy az IKEA-ban kikerült a kínálatból a kutyafekhely, amit annyira megszerettünk. Nem csicsás, visszafogott színe tökéletesen illik a nappali enteriőrjébe, mosógépben mosható, és még az ára is egészen baráti volt. Azóta keresünk egy normális anyagból és színben készült verziót, de meglehetősen gyenge a felhozatal, illetve vérlázítóan drága a boltok kínálata.

Na de mire is jó az internet, ha épp nincs jobb dolgunk, nézelődünk, és belefutunk ebbe-abba. Példának okáért egy amerikai kisállat fekhely gyártó cég honlapjába. A „Metropolitan” fantázianév alatt forgalmazott termékek egyszerűen lenyűgözők. Ha van két csivavánk, vagy westie-nk otthon, akiket sürgősen el kell szállásolni, a számunkra tökéletes megoldás a Lazybonezz emeletes ágya.  

Rozsdamentes acél vázszerkezet, magasfényű bevonattal, mikroszálas textil, gépben mosható, nagyon kényelmes párnák, és trendi kivitelezés. Kávébarna, ében illetve fehér fa rácsozat és a hozzájuk passzoló zebra-, zsiráf-, párducmintás, illetve szolid ezüstszürke és homokszín párnák közül választhatjuk ki a kedvencünk egyéniségéhez leginkább illő modellt. Mindez potom 400 USD-ért, azaz nagyjából 80 ezer forintért a miénk lehet. Szólok Paris Hiltonnak, bár neki valószínű egy pink álom verzióra lenne szüksége.

Ha egy matematikus designer pályára lép, ott bizony érdekes dolgoknak lehetünk szemtanúi. Az amerikai Bathsheba Grossman eredetileg a Yale-en szerzett diplomát matematikából. Ezt követően átnyargalt a Pennsylvania-i egyetemre, ahol szobrászati alapokat és fémmegmunkálást tanult Erwin Hauer-től és Robert Engman-tól, akik mindketten a Bauhaus egykori növendéke, majd későbbi professzora, Josef Albers tanítványai.

Bathsheba a tradicionális fémművesség kitanulása után a számítógépes tervezés felé fordult, és szobrait digitálisan tervezte 3D nyomás technológiára alkalmazva. Az MGX kollekciójába megálmodott Quin lámpája is a matematikában rejlő szépségeket igyekszik materializálni. A dodekaéder (szabályos dodekaéder: 12 db szabályos ötszög alkotta térbeli test) struktúráját alapul véve egy mesebeli mennyezeti lámpát kreált, melynek lukacsos szerkezete sejtelmesen szűri meg az izzó fényét, egyben csodálatos árnymotívumokkal díszítve a falakat.

A japánokról a legtöbbünknek kialakult véleménye van. Vannak, akik rajonganak értük, míg mások pusztán csodabogárnak, vagy egyenesen alien-eknek tartják őket, az európai ember számára furcsa, érthetetlennek tűnő szokásaik miatt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy nehéz velük szemben közömbös álláspontot felvenni. Azt viszont le merem szögezni, hogy, ha rendeznének leleményességből olimpiát, akkor a vörös pöttyös zászlónak mindenképpebn a dobogón lenne a helye.

Mint már korábban is említettem, a japán nagyvárosokban méregdrágák a telkek, ezért teljesen normális, hogy viszonylag kis alapterületű házakat építenek, és igyekeznek felfelé terjeszkedve megoldani a problémát.

Egy helyi építész stúdió, a Suppose Design Office tervezte a Hiroshima külvárosában fekvő családi házat a kétgyermekes pár számára. Mivel a ház egy elég forgalmas kereszteződésben fekszik, igyekeztek a zajtól, és a külvilágtól elhatárolni az életteret, mégpedig úgy, hogy a fókusz teljes mértékben az épületbelsőre terelődik.

A Fukuawa ház szerkezete egy termetes öreg fához hasonlít, melynek törzsében egy lépcsőház helyezkedik el, melyből felfelé haladva különböző szobák, helyiségek nyílnak. A szokatlan szintezés, az egymásból áttekinthető terek folytán szinte a végtelenség érzetét kelti a ház, hiszen nem tudjuk megmondani, hol kezdődik, és hol a vége. A lakók fittségét pedig a folyamatos lépcsőmászás garantálja.

Az enyhe idő miatt országszerte bújnak elő a hóvirágok, jelezve, hogy talán már múlóban a tél. Annak, aki még kételkedik, és biztosra szeretne menni, jól jöhet a kortárs francia desinger, Patrick Jouin Viráglámpása (Bloom Lamp), amely egy gombnyomásra virágot fakaszt a bimbóból.

A 3D nyomással készült poliamid búra-szerkezet attól függően, hogy mennyire engedjük kinyílni a virágot, kevesebb, illetve több fényt enged át, így szabályozhatjuk a fény mennyiségét.

A jó hír az, hogy a lámpa két méretben (45,8 cm és 60,8 cm magas) kapható, a rossz hír pedig az, hogy limitált kiadásról lévén szó, mindössze 99 darabot dobtak piacra, így aki szeretne magának egyet, sietnie kell a rendeléssel.