A japánokról a legtöbbünknek kialakult véleménye van. Vannak, akik rajonganak értük, míg mások pusztán csodabogárnak, vagy egyenesen alien-eknek tartják őket, az európai ember számára furcsa, érthetetlennek tűnő szokásaik miatt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy nehéz velük szemben közömbös álláspontot felvenni. Azt viszont le merem szögezni, hogy, ha rendeznének leleményességből olimpiát, akkor a vörös pöttyös zászlónak mindenképpebn a dobogón lenne a helye.

Mint már korábban is említettem, a japán nagyvárosokban méregdrágák a telkek, ezért teljesen normális, hogy viszonylag kis alapterületű házakat építenek, és igyekeznek felfelé terjeszkedve megoldani a problémát.

Egy helyi építész stúdió, a Suppose Design Office tervezte a Hiroshima külvárosában fekvő családi házat a kétgyermekes pár számára. Mivel a ház egy elég forgalmas kereszteződésben fekszik, igyekeztek a zajtól, és a külvilágtól elhatárolni az életteret, mégpedig úgy, hogy a fókusz teljes mértékben az épületbelsőre terelődik.

A Fukuawa ház szerkezete egy termetes öreg fához hasonlít, melynek törzsében egy lépcsőház helyezkedik el, melyből felfelé haladva különböző szobák, helyiségek nyílnak. A szokatlan szintezés, az egymásból áttekinthető terek folytán szinte a végtelenség érzetét kelti a ház, hiszen nem tudjuk megmondani, hol kezdődik, és hol a vége. A lakók fittségét pedig a folyamatos lépcsőmászás garantálja.