Sokan félnek a fehértől a lakberendezés során, mondván, hogy túl egysíkú, élettelen lesz tőle a tér. Elképzelni persze mindig nehéz, ezért jó, ha konkrét példákon keresztül személyesen is meggyőződhetünk róla, hogy feltevésünk mennyire alaptalan.

A fehér ugyanis áldott jó szín. Azon túl, hogy meglepő módon számtalan árnyalata létezik, tört fehérek, szürkés tónusok, megvan az a nagyon jó tulajdonsága, hogy szinte minden színnel tökéletes párost alkot. Továbbá, mivel a legnagyobb mértékben veri vissza a napfényt, segítségével kisebb terek is tágasabbnak, világosabbnak tűnnek. A skandináv népek nem véletlenül alkalmazzák olyan nagy szeretettel, hiszen a komor sötétség uralta hónapokban jó szolgálatot tesz a depresszió ellen.

A vidéki stílusokban is gyakran találkozunk a fehér ezernyi tónusfokozatával, a meszelt falak, az egyszerű lenvászon textíliák, az állati szőrmék (racka, juh) felületein. Az életét London és Provence között ingázva élő dekoratőr, és szenvedélyes régiség gyűjtő, Joséphine Ryan egy vidéki házikót újított fel a fehér szín szépsége előtt tisztelegve, ahol legkedvesebb antik darabjait helyezte el az ódon falak között. Ugye, hogy nem is egyhangú?