Létezik egy építészeti műtárgy, melynek létjogosultságát azóta vitatom, amióta az eszemet tudom. Nem árulok zsákbamacskát, hiszen már a címmel is elárultam magam, valóban, a franciaerkélyről van szó. Aki esetleg nem tudná biztosan, annak elmondom, ez az a szitu, amikor van teraszajtód, de nincs teraszod, és annak megelőzésére, hogy kizuhanj egy rossz pillanatodban, mikor elfelejtkezel róla, hogy csak ajtód van, de teraszt nem adtak hozzá, egy rácsot szerelnek az ajtó elé.

Felteszem a kérdést, van-e bárkinek ötlete, hogy egy ilyen (meglátásom szerint totálisan hasznavehetetlen) dolognak vajon mi értelme lehet. Nekem annyi jutott eszembe, hogy szellőztetés esetén az ablakon csak feleannyi levegő jönne be, mint egy ajtónyíláson.

No, ennyit a kritikáról, és most jöjjön, aminek jönnie kell, egy frappáns megoldás azoknak, akiket franciaerkéllyel büntet az univerzum. A nyár ugye alapjában véve a szabadtéri tartózkodás, a kertben lógás, a teraszon enyelgés ideje lenne (idén ebbe apró hiba csúszott, de én még mindig reménykedem), úgyhogy nosza, egészítsük ki azt a fránya franciaerkélyt egy aprócska toldalékkal és máris kellemes pihenősarkot varázsolhatunk magunknak. Pihe-puha párnák, néhány zöld növény a dzsungel hangulatért és az olvasnivaló mellett még a frissítővel teli pohár is elfér. Képek innen és innen.