Teljes tudatában annak, hogy szösszenetem csak egy bizonyos életkor felett fogja megdobogtatni a szíveket, álltam neki a mai posztolásnak. Hiába is magyaráznám a magnókazettára való rögzítés izgalmas pillanatait egy tinédzsernek, mondókám minden bizonnyal süket fülekre találna. Titkon azért bízom benne, hogy néhány fiatalt azért megcsapott a retró szele, és mutatnak némi érdeklődést a letűnt korok kult termékei iránt.

Felsejlenek bennem az emlékek, mikor még a Videoton televízió elé helyezett MK 29 Juno típusú kazettás magnó segítségével igyekeztem a Sky Channel brit toplistájának zeneszámait TDK kazettára rögzíteni. Későbbiekben az NSZK-ból hazahozott Philips rádiós magnóval sokkal egyszerűbb volt az élet, akkoriban már a Danubius rádió is ontotta magából a slágerlistákat hétvégenként. Mindazonáltal különös képesség kifejlesztése szükségeltetett a házi mixek elkészítéséhez, a megfelelő időzítés, a forgó számláló figyelemmel kísérése folytán. Fénykoromban a számok végénél a hangerő fokozatos visszavételével le is kevertem a zenét. Ó boldog békeidők.

Jeff McClure hasonló érzelmi szálakkal kötődik a fent vázolt érához, saját bevallása szerint egyszerűen nem tud megválni az évtizedek során ikonikus darabbá avanzsált kazettáktól, inkább csináld magam mozgalom keretében alternatív felhasználási módok után kutatva kalap akasztót készít belőlük.