Számos tévésorozat megszállott követője vagyok, de bevallom a CSI összes amerikai nagyvárosában játszódó kiadása, valamint az ezekkel szintén rokonságban álló NCIS egyetlen darabját sem voltam képes végignézni. Mea culpa.

Ettől függetlenül persze emberek milliói ragadnak a képernyőkre, amikor ezek a különleges nyomozók hihetetlenül fejlett technikai eszközeikkel és a zsigereikben lakozó, velük született megérzésükkel derítik fel a bűncselekményeket. Aki esetleg nem tudná miről beszélek, azt megnyugtatom, szerencsére nagyjából bármelyik nap este nyolc és tíz között ha elkezdjük a távirányítót kapcsolgatni, előbb-utóbb belebotlunk egy ilyen remekbe szabott ismeretterjesztő szériába.

Következzen tehát egy különleges karácsonyi ajándékötlet a CSI-k szerelmeseinek. Egy csodálatos, fehér és piros színben kapható, szilikonból készült edényalátét, melyen a lábosunk lehet, hogy billegni fog, de egy biztos, nagy sikert arathatunk vele hasonló érdeklődésű barátaink között, akik nyilván elképzelni sem tudnak annál menőbbet, minthogy egy hulla körvonalait imitáló alátéten szervírozzuk fel nekik a bablevest. Na jó, a cinizmust félretéve, tényleg mókás darab, és alig 10 angol font az ára. Karácsonyig még megérkezik, ha most adjuk fel a rendelést.

Most őszintén, tegye fel a kezét, aki rajong a beágyazásért! Nem látom a kezeket! Na ugye. Bevallom, nekem sem tartozik a kedvenc teendőim közé, mondhatni ez a felkelés egyik nyűge. Ettől függetlenül persze megcsináljuk, mert a tudatunkba mélyen bevésődött a népi bölcsesség: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Részemről, ha duzzogva is, de inkább megigazgatom az ágyneműt, mert szeretek nyugodtan aludni. Nem kockáztatok.

A beágyazásnál már csak egy rosszabb dolog van, ha vendégek jönnek, és teljesen el kell pakolni az ágyneműt. Aztán mikor végre az éjszaka közepén elhúzzák a csíkot, holtfáradtan vehetjük elő a cuccot az ágyneműtartóból, ágyazhatunk meg, hogy végre lehajthassuk a fejünket. Na neeeeeeeeeem!

Ez a lehetetlen helyzet ihlette meg az olasz designereket, akik feltalálták az abszolút megoldást erre a problémára. A Zip bed, azaz a cipzár ágy tökéletes rejtekhely az ágyneműnek, mivel egy laza mozdulattal szépen becipzárazzuk a természetesen szépen bevetett ágyat, és eltüntetjük a látnivalót. Jöhetnek a látogatók.

Az ötletes cipzáras szerkezetnek köszönhetően, ahogy az utolsó vendéget is nagy nehezen kitessékeltük az ajtón, csak egy húzás és már dőlhetünk is be takarosan megvetett pihe-puha ágyunkba.

Egy ilyen szürke, ködös reggelen, mint a mai, valami szemet gyönyörködtetőre vágytam. Lehet csorgatni a nyálakat, és közben köszönteni a hét kedvenc napját. Helló péntek, szia péntek, szeretünk péntek!

Robert Harvey Oshatz nem egy mai gyerek, építész stúdióját 1971-ben alapította, akkoriban én még gondolat formájában sem léteztem. Munkái mégis lenyűgöznek, a mai napig megállják helyüket. Az amerikai tervező sok esetben megelőzte korát, az organikus építészet terén úgy gondolom, maradandót hozott létre.

Alkotásaiban a természetes építőanyagok, mint a fa és a kő, együtt élnek, léteznek az őket körülvevő környezettel. Ahogy a fa, és a terméskő idővel elszíneződik, korosodik a használat során, úgy változnak ezek a házak lakóikkal együtt, teljes harmóniát alkotva velük.

A Miyasaka családi rezidencia egy rohanó életmódot folytató japán építési vállalkozó cég elnökének otthona, egyúttal szülei számára a pihenés, a megnyugvás csendes szigetét nyújtja a városi zöldövezeti dzsungelben. A tervek 15 éve készültek, az építkezést 1998-ban fejezték be.

Az építész honlapját böngészve számos szemet gyönyörködtető vityillóra bukkanhatunk, az alkalmazott lakberendezési megoldásoktól azonban tekintsünk el, azok felett ugyanis rendszerint eljárt az idő, azontúl vélhetően a legritkább esetben pattantak ki szakember fejéből. 

Még mindig a furfangos japánok vannak terítéken, egy újabb szenzációs design ötlettel. Ki ne ismerné a kanapé réseibe becsúszott, és elveszettnek hitt távirányítók, könyvek, magazinok, kiskanalak és egyéb nyalánkságok történeteit. Az ilyen sztorik persze rendszerint jól végződnek, előbb utóbb megleljük a kincset, sokszor viszont kénytelen kelletlen egy orbitális porszívózásba fajulnak, mikor a kanapé darabokra szedésekor realizáljuk, hogy micsoda kosz gyűlt össze a párnák alatt.

Daisuke Motogi fotelje a fenti problémakörből kiindulva született meg, és egyenesen arra buzdít minket, hogy dugjuk csak bátran, amink van, amelyik résbe csak szeretnénk, mintegy korlátlanul. A fotelt szabdaló mélyedések szinte csábítanak arra, hogy behelyezzünk egy-egy számunkra fontos, és kedves tárgyat, melyet elengedhetetlennek érzünk a tökéletes kikapcsolódáshoz. Mifelénk, ha jól saccolom a távirányító, a ropi és a pisztácia lenne a legsűrűbben dugdosott jószág, melyek nélkül, mint ismert, mit sem ér a tévénézés.

A pihent agyú japánok mindig kitalálnak valami marhaságot. A tokioi székhelyű Bitplay Inc. például azt tűzte ki cégfilozófiájában, hogy mindennapi használati tárgyakat próbálnak meg mulatságos formában újraértelmezni. Persze a kulturális különbségek miatt a japánok számára rémesen mulatságos dolgok nem feltétlenül fognak megnevettetni egy európai fogyasztót, de vannak elegen Japánban is, akiknek a gyengeelméjűségére lehet alapozni az értékesítési stratégiát.

A Bang lámpa annak kifigurázása, mikor is szobatársunk hajnali kettőig tartó könyvmolyoskodását megunva felkiáltunk: „lődd már le azt a rohadt lámpát”! Mire okoska előkapja stukkerét, a lámpára szegezi, eldurrantja, és lőn csoda, a világítótest önkénytelenül megadja magát, a lámpaernyő bágyadtan lekornyad, és sötétség leple ül végre valahára a hálóra. Hihetetlenül mókás, látom is magam előtt Sheldon Coopert, a Big Bang Theory tévéfilmsorozat szereplőjét, amint cinikus, erőltetett mosolyával nyugtázza a sziporkázó humorral megáldott jelenséget.

Vegyétek, és egyétek!

Gyermekkori dallamokat idéz meg bennem a Corvin projekt új keletű kapu installációja, a Corvin Gate. Bújj bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az acélkapu csak bújjatok rajta!

Izgalmas kontrasztot képezve a mögötte fekvő klasszikus vonalvezetésű Corvin mozival, egy Corten-acél monstrumot álmodtak meg a tervezők a körúti és az Üllői úti házak takarásában rejtező új városrész hívogató kapujának. A Corten-acél jellegzetessége, hogy az időjárás viszontagságainak ellenállva egy stabil rozsda-szerű látványt nyújt, a felület festésére, korrózióvédelmére nincsen szükség. Egyszerű, geometrikus formák, ipari jelleg és a korszerű LED-technológia egyesül ebben az építményben, amely rozsdára emlékeztető színvilága miatt inkább melegséget, mint a nyers fém ridegségét sugallja.

A kapu egyben köztéri világításként is funkcionál, össztömege 20 tonna, a 35 méter hosszú, tekintélyt parancsolóan a körútra meredező, enyhén fallikus képzetet keltő, 4,8 méter magasban futó gerenda két, aszimmetrikusan elhelyezett lábon áll, melyek a LED-es felületnek köszönhetően a vizuális kommunikáció kiváló eszközei.

Részemről egytől tízes skálán erős kilences az alkotás. Használjuk egészséggel, kiváló találkapont!

Forrás: contemporist.com

A „mindenkinek saját plázát” álom néhány évvel ezelőtt, úgy tűnik, nem holmi pusztába kiáltott szó volt, mára valóban teljesülni látszik a fogyasztói társadalom eme különleges szentélyének agresszív térhódítása Magyarországon. A statisztikák szerint 118 bevásárlóközpont, 7500 üzlettel, megközelítőleg 2,6 millió négyzetméteren várja a shoppingolási függőségtől szenvedőket, csellengőket, szezontól függően melegedni vagy épp hűsölni vágyókat, valamint azt a néhány embert, aki még moziba jár, a torrentről való filmletöltés helyett.

Megnyílt kis hazánk legújabb plázája, a Corvin. Arról, hogy a névválasztás mennyire szerencsés, valószínű sokaknak megvan a véleménye, egy biztos, ha nagyanyáddal beszélsz meg ide találkozót, tuti elkerülitek egymást, mert ő a Blahára fog menni a Corvin Áruházba, magától értetődő módon. Tekintsünk el most azonban a kommunikációs szakemberek által elkövetett apró bakitól, és nézzük meg az új jövevényt a lakberendező szemüvegén keresztül.

Összességében úgy érzem, válság ide, válság oda, a beruházók igyekeztek nagyon kitenni magukért a ráncfelvarrt nyócker új elit negyedébe megálmodott üzletházban. A számomra kicsit rendszeridegen téglautánzatú falburkolatot leszámítva pazar anyaghasználat, szellős terek, modern megoldások jellemzik az épületet. A mellékhelyiségek fotocellás ajtókon keresztül közelíthetőek meg, tisztára, mint egy űrbázison, a WC-k designja magában is megérne egy misét a derékmagasságtól gyönyörűen tapétázott fallal (igaz, én a hidegburkolat-tapéta illesztést nem így oldottam volna meg…).

Posztom témája azonban az étteremszint, és nem gasztro szempontból értékelném a helyet, mivel számomra a kínai és a kínai közötti választás nagyjából a szégyen kategóriába esik, hanem ismét, belsőépítészetileg mustrálom a felhozatalt. Az anyaghasználat változatlanul magas minőséget tükröz, a kivi zöld, fehér, csoki és világos árnyalatú zebrano felületekkel egy friss, kellemes hangulatot sikerült varázsolni.

A legnagyobb az egészben a tapifal. A körívesen az étkező placc körül elhelyezett kifőzde pultok között a homorú falszakaszokon gyümölcsök és sütemények gigantikus képei gondoskodnak az étvágygerjesztésről, és a kulturált étkezéshez szükséges vizuális ingerekről. Zseniális. Közelebb érve kis feliratok invitálják a nézelődőt egy kis dörzsölésre. A falak ugyanis, hasonlóan az avon katalógus parfümöt kínáló oldalaihoz, illatosítottak. Miközben elfogyasztottam a méla undorral kiválasztott kínai kajámat, szemem sarkából figyeltem, vajon hányan merészkednek oda egy kis simogatásra, de sajnos senkit nem sikerült rajtakapjak. Bevallom töredelmesen, én nem tapiztam. Arra mondjuk kíváncsi vagyok, hogy időnként lemossák-e majd a falat, miután a gung bao csirkés kezükkel a népek végigdörzsölgetik az almákat, vagy mi lesz a sorsa ennek a műremeknek. Az is lehet, hogy majd cserélgetik a képeket, ha elillan az aroma. Azt ajánlom, aki ki szeretné próbálni, menjen minél előbb, amíg még van mit dörzsölni.

Október végén ünnepelte hatvanadik születésnapját Zaha Hadid, az iraki származású építésznő, aki futurisztikus alkotásaival a kortárs építészet igazán kiemelkedő alakja. Legnagyobb sajnálatomra, a Szervita térre megálmodott lendületes vonalvezetésű irodaháza végül mégsem épül meg, pedig véleményem szerint igenis szüksége lenne fővárosunknak effajta vérfrissítésre a még mindig felújításra szoruló belvárosi épített környezetben.

Sokan talán nem is tudják Hadidról, hogy bútorokat, lakberendezési kiegészítőket, sőt, sportcipőt és ékszereket is tervezett már. Születésnapja alkalmából most a legmodernebb technológiákkal felszerelt konyhapultját, a Z-island névre hallgató az Ernestomedaval közösen megálmodott, és erősen a jövőbe mutató megoldásokat felsorakoztató projektjének képeit osztom meg. Mintha a Jetsons rajzfilmsorozat elevenedne meg a valóság talaján. A strapabírósága mellett könnyen alakítható, és így végtelenül széles lehetőségeket kínáló pultalapanyag, a Corian használata már manapság is egyre inkább elterjed a belsőépítészetben, valószínűsíthető, hogy jövőben akár teljesen kiszoríthatja a hagyományos munkalapokat.

Nem csigázom tovább a népeket, a kreatív megoldásokat ezennel megköszönöm, és sajnálattal értesítek mindenkit, hogy nem érkezett helyes válasz, nem tudok nyertest hirdetni.

Felmerült a sótartó, gyertyatartó, kabátakasztó fogas, valamint egy igazán ódon használati tárgy, a mai gyerekek számára valószínűleg ismeretlen fogalomként csengő stoppolófa is.

A lerántott lepel alatt nem más rejtőzik, mint egy állítható ülésmagasságú szék, mely a keresztségben a Pinocchio nevet kapta feltalálójától, David Dolcinitől. A kemény cédrusfából készült ülőalkalmatosság ülőfelülete az alsó darabon látható kis pöcök segítségével rögzíthető a kívánt magasságban. A mesével ellentétben itt nem a hazug Pinocchio orra nyúlik meg, hanem a szék lesz magasabb.

Nem titok, a minimál stílust alapvetően Japán ihlette. Nem is nagyon kell tehát elcsodálkozni azon, hogy a felkelő nap országában számos gyönyörű példát találunk erre a sokak által kedvelt, mások szerint pedig túlzottan puritán trendre.

Mivel a telekárak Japánban a csillagos eget verdesik, jellemző, hogy zsebkendőnyi földeken kell az építészeknek megálmodni a kreativitást nem mellőző otthonokat.

Ez a 2009-ben, egy alig 80 m2-es telken épült kétszintes ház Hiroshimában található, és érdekes megoldásokat rejt egy európai szemlélődő számára. A fotók elkészülte idején sajnos még nem költöztek be a lakók, így a lakberendezési vonatkozásokról kevés szót ejthetünk, viszont könnyebb elmélázni azon, vajon milyen bútorokat tudnánk mi magunk elképzelni itt.

Bármily meglepő, de a ház emeleti szintjén még saját kis kerttel is rendelkezik, a földszinti fürdőszoba felett, azzal egy légtérben. Egy újabb bizonyítéka annak, hogy a természet szeretete még mindig előbbre való a keleti népeknél, mint az amerikaiaknál létszükségletnek számító 4-5 (mellesleg tökéletesen felesleges) hálószoba.

A házon gyakorlatilag nincsenek ablakok, a napfény a tetőn át süt be. A fürdő is így jut természetes fényhez, ráadásul nemcsak felfelé nyitott a tér, hanem furcsa módon a konyha-étkezőből is jól belátható a tágas üvegajtókon keresztül. Ha vendégeket hívnak, azok valószínűleg nem fogják használni a WC-t, hanem inkább hazáig tartogatják, hacsak nem elég bátrak ahhoz, hogy az asztaltárság előtt végezzék el a dolgukat.

 Forrás: Archdaily.com

Végre valahára. Hetek óta kérdezgetem az okosokat ismerősi körben, mikor állítjuk már át az órát. Én ugyanis a világossággal ébredek. Ha a nap hatkor kel, akkor hatkor, de ha csak hétkor kecmereg elő, akkor bizony én is tovább alszom, és a kutya is csak később mehet sétálni, mert hülye leszek a sötétben botorkálni vele a mezőn.

A szakszerű óraátállítás pedig hajnali háromkor esedékes, ezért aki nem szeretne idén sem hibázni, húzza fel a vekkert hajnali háromra, majd mikor csörög, állítsa vissza kettő órára abban a kellemes tudatban, hogy ezen hősi tettével egy órával többet alhat. Szőkék előnyben.

A gyerekeket pedig lepjük meg egy igazi űrtechnológiás ébresztőórával, mely az időt a beépített projektornak hála a mennyezetre vetíti, ráadásul teszi mindezt három fergeteges háttérrel, melyek közül választani is lehet. Valódi lakberendezési remekmű – kár lenne kihagyni.

Forrás: Kidstoychest.com

Nyakunkon a hosszú hétvége, tessék pihengetni, kirándulni, színorgiában pompázó őszi ajtódíszt készíteni korábbi ötleteim alapján. Miközben pedig a szelleműző töklámpást faragjátok éppen, lehet gondolkozni egy furfangos találós kérdésen.

Mit ábrázol ez a kép? Annyit elárulok, hogy mindennapi használati tárgyról van szó. Tippeket kommentben várom a cikk alatt, és az artinterior blog Facebook üzenőfalán.

Jövő héten jövök a megfejtéssel, addig tessék törni a fejeket!

Kutyasétáltatás közben eszméltem rá, hogy ismét nyakunkon a csipkebogyó szezon, és újfent elgondolkoztam rajta, hogy kellene egy szép koszorút varázsolni az ajtóra. Aztán mielőtt nekiálltunk volna letördelni az ágakat, megálljt parancsoltam magunknak, mert olyan ipari mennyiségre lenne szükség egy szép darabhoz, amihez teljesen le kellene csupaszítani a bokrot. Nem volt szívem megtenni, mert akkor az utánam következő sétálók már nem gyönyörködhetnének a látványban. A neten bóklászva azonban rátaláltam egy szép példányra, ezt most közzé is teszem.

Ha már így az őszi ajtódíszek témakörébe csöppentem, gondoltam kereshetnék valami helyettesítő terméket is akár. Na nem kínai műanyag csipkebogyót, hanem valami teljesen mást. Találtam is szépeket, lehet csemegézni. Jó kis időtöltés lehet a hétvégére, egy kirándulás során alapanyagot is szerezhetünk hozzá, kényelmesebbek hobbiboltban is válogathatnak száraz virágokat, és a koszorú alapot itt érdemes megvenni. Aztán már csak tűzködünk, szurkálunk, és kész is a mű.

Mindenszentekre jó ötlet a tökös verzió, őszi levelekkel kombinálva, a bor szerelmesei pedig parafadugókból is kreálhatnak valami egészen egyedit, a borospince ajtajára tökéletesen passzol.

Nagy csinnadrattával, vörös szőnyegen vonuló világsztárokkal, és a farvizükön evező hazai celeb világ jeles képviselőivel megnyitotta kapuit a Kempinski szálloda földszintjén az új stílusú japán konyha remekeit felvonultató NOBU lánc budapesti tagja.

Ez alkalommal mellőzve mind a bulvársajtó által már felkarolt szaftos sztorikat, mind pedig a kulinária hazai szakmai, valamint önjelölt hobbi szakértői által kivesézett mélyreható étlap analízist, beszéljünk arról, amiről eddig még senki. A NOBU belsőépítészeti megközelítéséről.

A világhírű étteremlánc weboldalát böngészve betekinthetünk a glóbusz öt földrészén fekvő számos egységbe, enteriőr képek, és ínycsiklandó ételfotók formájában. Bevallom, néhány tál láttán nekem is összefutott a nyál a számban, de próbáljunk most mégis az építészeti vonatkozásokra koncentrálni.

Örömmel láttam, hogy a neves amerikai építész David Rockwell jó formában volt, és a budapesti üzlet kialakításakor inkább a szolid japán elegancia felé vette az irányt. Tegyük hozzá, hogy a mester már nem először tervez Robert De Niro és Nobu Matsuhisa közös gyermekének látványt, az ő keze alól kerültek ki a ugyanis New York-i 57, a Melbourne-i, a Hong Kong-i és a Dubai-ban álló NOBU éttermek belsőépítészeti koncepciói is.

Bevallom, nekem az Emirátusokban alkalmazott, erősen arab elemekkel fűszerezett stílus kissé túlburjánzónak tűnik egy sushi étteremhez, de ez pusztán egy szubjektív vélemény. A pesti verzió viszont tényleg kifinomult, egyszerűsége tökéletesen illik az ázsiai ízléshez, mégsem puritán. A girbegurba fakoronára emlékeztető áttört falak szép ritmust adnak a térnek, azon túl, hogy kellemesen tagolják is azt. Az egyszerű fa asztalok mellett szép kontrasztot ad a könnyed nőiességet sugalló cseresznyevirág mintázatú kárpit.

New York 57:

Dubai:

Hong Kong:

Melbourne:

Kedvenc gyerekkori versem kezdő sorai csendültek fel bennem, ennek a visszafogott minimalizmusával a természetbe harmonikusan illeszkedő erdei laknak a fotói láttán. „Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét.”

És valóban, mintha csak azért tervezték volna ilyen szellőssé, az óriás üvegfelületek révén ennyire szabadon kitárulkozóvá a BAK Architects építészei ezt a Casa Cher név alatt Argentínába megálmodott házat, hogy nehogy lemaradjanak a lakók egyetlen arra sétáló őzgida látványáról sem.

Jut eszembe, nemrégiben épp egy kedves kis Pilis-béli település, Csolnok girbegurba utcáin autózva találkoztunk össze egy, az út szélén a legnagyobb nyugalommal legelésző őzzel, akit szemmel láthatóan nem rémített meg az autók zaja, megállhattunk mellette, sőt hagyta magát lefotózni is.

Ha tehát valaki szívesen kiköltözne a kerekerdő közepére, testközelből megtapasztalni a vadont, annak csak ajánlani tudom a BAK Architects munkáiból való ihletődést. Mesteri módon használják a betont, a fát és az üveget, otthonos, meleg hangulatú élettereket alkotva.

 A velős pirítós evés olyan ritka barbár népek szokása, mint például a magyar. Európai ismerőseimnek nem is nagyon szoktam emlegetni, csak hasonlóan vad beállítottságú ausztrál barátaimnak merném feltálalni, miután a baconba göngyölt grillezett pulykamáj teszten már jó teljesítettek.

Mifelénk viszont kifejezetten a jól megérdemelt vasárnapi előételként szerepelt a nagy gonddal elkészített velős csont, - nem az ára miatt, hanem egyszerűen megszokásból - melyről mindig csak az asztalnál derült ki, vajon jó fogás volt-e vagy sem. Néha emberes adagot, máskor szerényebb porciót rejtett a marhacsont.

Még mielőtt bárki azt hinné, eltévesztettem a házszámot, vagy lakberendezési blogom diverzifikálása okán hirtelen a gasztronómia kedvelt témakörére váltottam, lerántom a leplet a prédáról.

A Bleu Nature oldalait lapozgatva bukkantam rá erre az első ránézésre talán bizarr lámpára, melynek különlegessége abban áll, hogy talpában valódi csontok szolgálnak dekorációs célokat. Nem tévedés, azok a kedves kis henger alakú izék szépen kisuvickolt állati csontok. A cég egyébként, nevéhez hűen törekszik a természetes anyagok használatára melybe a csont is beletartozik. A csontokat akril üveg zárja örök kelepcébe, amely ellenáll az UV sugárzásnak, és nem sárgul meg idővel.

Bevállalós háziasszonyok és barkácsolási szenvedélytől fűtött férjeik akár kalákában is megalkothatják ezt a remekművet. Hajrá!

Tengerparti álomnyaralók sorozatomhoz újabb gyöngyszemre leltem, ezúttal a Contemporist oldalain. A Thaiföldi X2 Koh Samui Resort ugyan egy szállodakomplexum 5 csillagos szolgáltatásokkal, ám ennek ellenére tökéletes inspirációt adhat lottó milliárdjaink elköltéséhez, amennyiben még mindig vágyunk egy paradicsomi elvonulásra.

Ázsia tökéletes hely a testi-lelki felüdülésre, kikapcsolódásra, nemcsak a magával ragadó természeti környezet, hanem az itteni briliáns építészeti megoldások okán is. A végtelenül egyszerű, mégis izgalmas terek szépségét az adja, hogy a keleti kultúrákban a természet és az otthon egységét úgy teremtik meg, hogy a nyitott épületszerkezetek révén a kint és a bent közti határok észrevétlenül mosódnak el. A burjánzó növényzet a szabadtérbe nyíló fürdőszobákkal és a lakás minden pontján megjelenő belső kertekkel, medencékkel a falakon belül is elérhető közelségbe hozza azt, amit a természet lágy ölének hívunk. Épített és természeti környezet olyan harmóniában vannak egymással, mely az európai ember számára ismeretlen távlatokat nyit meg.

A sallangmentes terek látványa megnyugtató a szemnek, a belső békéhez vezető úton semmi nem tereli el a figyelmünket. Néha megállhatunk egy frissítő masszázsra, vagy elmerülhetünk a medence háborítatlan simaságú víztükrében. Kell ennél több?

Aki még nem töltötte ki az eheti lottószelvényét, még pótolhatja. Ha a bemutatott képek alapján még nem tudjuk eldönteni, hogy valóban ez-e az a stílus, amire vágyunk, a hotel honlapján akár most is lefoglalhatjuk szobánkat, és a zord decemberi napok elől az örök nyárba menekülve személyesen is kipróbálhatjuk milyen érzés lehet így élni.

Az idők kezdete óta a holdat valamiféle rejtélyes misztikum lengi körül, számos babona, népi bölcsesség és megfigyelés kötődik hozzá. Sokan a holdnaptár előírásainak megfelelően élik mindennapjaikat, és vallják, hogy azóta megtalálták a harmóniát. A hívők és a hitetlenek között feszülő ellentétek dacára azért nagyjából mindahányan úgy vagyunk vele, hogy a felkelő telihold látványa tagadhatatlanul megérinti az embert. Valami megmagyarázhatatlan késztetést érzünk arra, hogy nézzük, néha perceken át, és csodáljuk szépségét.

Aztán ott van még a holdra szállás sztorija is, amely szintén megosztja a népeket, megtörtént-e vagy sem, valódi-e a fotó, vagy Neil Armstrong csak egy hollywoodi stúdióban sétált. A farkasemberek teliholdkori eljövetele pedig minden gyerek valódi rémálma.

Az olasz Design Ocilunam céget is foglyul ejtette az égitest varázsa, és megalkották Luna (azaz hold) névre keresztelt függőlámpa családjukat. Ezekkel a szépségekkel az év minden napján úgy érezhetjük, a telihold sejtelmes fénye ragyogja be a szobát. A kollekcióban különböző méretű darabok szerepelnek, 35, 50, 70, 80 és 120cm-es átmérővel. Szólóban, vagy többedmagával is szép fókuszt adhat otthonunknak, egyet azonban ne felejtsünk, ha van holdkóros a családban, akkor rendszeres lesz az éjszakai jövés-menés.

A minap jártam egy fagylaltozóban, ahol egy asztal köré szisztematikusan különböző színű műanyag ülőfelületű székeket helyeztek. Két lila, egy kiwi zöld és egy átlátszó. Magam is meglepődtem rajta, hogy az összhatás egyáltalán nem volt sem kesze-kusza, sem csiricsáré, sokkal inkább hatott vidámnak és frissnek.

Sokszor a megszokások által vezérelve eszünkbe sem jut, hogy másként csináljunk dolgokat, mint elődeink, és ugyanazokat a köröket járjuk emberöltők óta. A lakberendezés jó alkalmat ad a kísérletezésre, csak bátorság kell hozzá, és persze nagy adag jó ízlés, hogy a végeredmény harmonikus legyen, ne pedig kaotikus.

A Parri Design ragyogó színekben megálmodott székeit egymással kombinálva könnyedén feldobhatjuk a hangulatot egy irodai étkezőben, vagy akár otthon is. Akár egy marék francia drazsé, ennivaló!

Mókás kedvében volt Paolo Ulian tervező, mikor megalkotta hullámpapír vázáját. Ennél már csak a forgalmazó Skitsch hangulata jobb, amely az alapverzió darabjáért 236 eurót (65 ezer forint), a fémes csillogású variánsért potom 384 eurót (105 ezer forint) kér el szemrebbenés nélkül a kasszánál.

Ezért a pénzért azt mindenesetre garantálják, hogy a mű rendeltetésszerű használat közben nem ázik el, mivel a látszat ellenére nem papírból, hanem kerámiából készült. Hajrá hajrá, akinek tetszik, siessen, gyorsan szerezzen be egyet.

Van valamiféle megmagyarázhatatlan vonzódásom a világítótestek iránt. Ez a tulajdonságom egyébként már kora gyermekkoromban megmutatkozott, mikor is az óvodával a kiserdőben tett látogatás után egy vödör szentjánosbogárral felszerelkezve és széles mosollyal arcomon érkeztem haza. Kezemben értékes szerzeményemmel büszkén újságoltam szüleimnek a hírt, miszerint ezentúl nem kell aggódnunk a villanyszámla miatt, mert megtaláltam a tökéletes, ráadásul környezetbarát megoldást.

Később egy balatoni nyaralás alkalmával a szintén az üdülőben vakációzó kissrác könnyedén vett rá, hogy kövessem esti sétáján, melynek célja varázslatos világító kövek gyűjtögetése volt. Emlékeim így harminc év távlatából már erősen megkoptak, de gyanítom, hogy nemcsak a fiúgyermek bájos arca, hanem ismételten a lámpatestek keltette vonzalom vitt bele az éjszakai kalandba.

A múltbéli kitekintést követően zökkenjünk vissza a zord mindennapokba. Reggelente már csak zseblámpámba kapaszkodva merészkedek ki a mezőre kutyát sétáltatni, mert hajnali hatkor még koromsötét éj lepi be a tájat. Ilyenkor még az őzek is alszanak, ők is majd csak az első napsugárral kezdenek kikecmeregni rejtekükből. Ahogy közelítünk a télbe, vészesen rövidebbek lesznek a nappalok, és kénytelenek vagyunk megbarátkozni néhány hónapra a sötétség terjeszkedő hatalmával.

Szerencsére Edison barátunk 1093 darab szabadalmának egyike az az izzólámpa volt, mely meghozta a világosságot a sötét oldalon is. Az elektromosság fűtötte szénszál elindította lavinából mára energiatakarékos hosszú életű LED-lámpa lett, a cél azonban ugyanaz, fényárban úszni naplemente után rendületlenül.

Ennek szellemében alkották meg a kanadai Vancouverben székelő Bocci cég designerei a 14-es névre keresztelt függőlámpát. Azon túl, hogy jómagam 14-én születtem, és mint ilyen, a számot szerencsésnek tartom, nagymérvű kreativitást nem vélek felfedezni a névadásban, a forma viszont kifejezetten magával ragadó. Egyszerűségében rejlik a szépsége, és tömegesen alkalmazva egyértelműen lenyűgöző látványt nyújt. A jó hír az, hogy hazai disztribútora, a Solinfo révén akár itthon is hozzájuthatunk a cég termékeihez.

Sokan esnek abba a hibába, hogy otthonuk berendezésekor a szőnyegről nagyvonalúan megfeledkeznek. Valahogy mostoha téma ez úgy általában. Pedig egy jól megválasztott, szép darab a szoba igazi éke lehet. Lélegzetelállító darabokra sikerült rábukkannom Kyle Bunting oldalán.

Felejtsük el gyermekkorunk silány minőségű, és rettenetes színekben pompázó padlószőnyegeit, melyek egy dologra voltak mindössze jók, arra, hogy örökre bevéssenek tudatunkba minden apró balesetet, a tejbegrízes tányér leverésétől a kiborult hipósflakonig, mely történetek térképként rajzolódtak a fertelmes műszálak közé.

Az amerikai Austinban székelő cég bőrből készült szőnyegei, fali- és bútorkárpitjai láttán valahogy hirtelen lakberendezhetnékje támad az embernek, és megmagyarázhatatlan módon konzumérdekek törnek elő elemi erővel legmélyebb bensőnkből. Kell nekem egy ilyen! Mit egy? Legalább három, a színeket meg majd szezononként váltogatjuk.

Csináld magad megoldás kanapéra. Christiane Högner gondolt egy nagyot, összeszedett néhány használaton kívüli párnát, és megalkotta párnakanapéját. Fiatal pároknak összeköltözéshez tökéletes ötlet. Szervezzünk baráti körben egy párnagyűjtő bulit, és építsük fel saját igényeink szerint álmaink szófáját. Nem kell méricskélni, hogy vajon befér-e majd a garzonba a boltban kinézett bútor, a helyszínen majd kialakul a végleges forma a társas kirakós játék során. A huzatokat cserélgetve az ülőalkalmatosság akár minden évszakban új színbe öltözhet.

Ugyanezen gondolat mentén született meg a ZipZip kanapé a Pling Collection jóvoltából. Ne habozzunk tehát, küldjük szét a meghívót barátainknak és kezdődhet a bútor lego buli.

Csípős reggelek, sárgába hajló falevelek, és iskolatáskák alatt roskadozó nebulók által megszállt tömegközlekedési eszközök. Az ősz beköszöntének tagadhatatlan jelei. A munkából már nemcsak fáradtan, de legalább koromsötétben érünk haza, nem csoda, ha szívünk mélyén valami melegségre vágyunk.  

A HIX oldalán bukkantam rá erre az ötletes lámpára, mely valóban fényt visz a sötét őszi mindennapok komorságába. A kikapcsolt állapotban mindössze egy darab farönknek, vagy farönk formájú dísztárgynak látszó világítótest igazi szépsége akkor tárul fel előttünk, mikor a kapcsolót megnyomva aktiváljuk az energiapajzsot. Sárgás narancsos fényével és az oldalfalakat díszítő falevél mintákkal igazán lenyűgöző darab. Borsos ára (290 euró, nagyjából 80 ezer forint) miatt talán nem kifejezetten a hazai piacra szánták, ám, aki ennek ellenére olthatatlan vágyat érez a kapcsolgatása iránt, online beszerezheti a gyártó oldalán.

Gyerekkorom első tajték élményét a Gellért fürdő hullám medencéjében éltem át. Akkoriban ez óriási durranásnak számított. Életkortól függetlenül mindenki örömmámorban sereglett a vízbe, amikor beindították a gépezetet, és mint elmeháborodott halak a szardíniásdobozban ugráltak önfeledten a népek. Ó boldog békeidők!

Azóta persze ezen korai emlékemet már jó néhány természetes tengeri mártózással sikerült überelni, sőt óceáni kalandok révén halálközeli élményekkel is gazdagodtam egy hurrikán szezonbéli pancsolás alkalmával. Az előbbieket figyelembe véve talán már nem szorul további magyarázatra a hullámvonal organikus szépsége iránti mérhetetlen rajongásom.

A fentiek okán vagyok kénytelen most megosztani legutóbbi netszörfölésem eredményét a kedves olvasótáborral. A svájci Züco cég főként irodabútorokra specializálódott. Perillo névre hallgató lounge foteljük azonban otthonunk méltó dísze is lehet. Az egyetlen darabból kialakított szokatlan ülőfelület végtelen hullámként önmagába visszatérve már-már szoborszerű hatást sejtet. Anyagától függően bel- és kültéren egyaránt használható, változatos színeivel a legtöbb enteriőrben megállja a helyét.