Csillagos éjszakákon az égboltra pillantva néha-néha elgondolkodom, hogy miféle lények és vajon milyen bolygókon élhetnek még ebben a végtelen univerzumban. Gyerekkoromban, bevallom, sóvárogva vártam, hogy egyszer csak a szobám nyitott ablakában megjelenik egy kedves űrlény, akivel telepatikusan kommunikálva vitathatom meg a világ dolgait, miközben életre szóló barátságot kötünk.

Mindezt tettem persze abban a hitben, hogy ahogyan azt a jóbarátokkal szokás, űrbéli barátom meghív majd magához a távoli bolygóra, ahonnan aztán tengernyi élménnyel térhetek haza. Vártam, vártam, de nem jött, hiába tártam szélesre az ablakot nyaranta. Talán az űrlények inkább télen közlekednek mifelénk? Elképzelhető, hogy ez hiúsította meg a nagy találkozást, de az is lehet, hogy nem volt elég otthonos a szobám számukra. Ma már másként lenne.

Nemrégiben Belgiumban találkoztam össze a Spacewalker JR. névre hallgató kis ufonautával, a csodás Brugge városka hamisítatlan ódon hangulatú utcáin barangolva, egy design shop bejáratánál strázsált, valóra váltva gyermekkori álmaimat. Egy ilyen darabbal bárki magához csalogathatja űrbéli barátait, aki nem sajnál érte 159 eurót kiadni, de éjjelre mindenképp hagyja égve a lámpacsodát, hogy a vonzerő tökéletesen működhessen.

Köszönöm a múlt héten indult játékra küldött megfejtéseket, egyúttal örömmel jelentem be, hogy elérkeztünk a sorsoláshoz. Számos érdekes válasz érkezett, meglehetősen sokan fogasnak, néhányan gyűrűtartónak, ékszertartónak nézték a szarvasfej-forma tárgyat, de volt, aki nyeregre, más pedig lámpára gondolt.

Akik pedig a multi cégeknél bevált csapatépítések bölcs alapgondolatát („think outside the box” azaz közelíts kreatívan, láss a dolgok mögé, ne a bevett klisékben gondolkozz) tökéletesen elsajátították, azok hamar rájöttek, hogy itt egy apró csavarra van szükség, mégpedig arra, hogy elfordítsuk a tárgyat a szokásos használati irányba.

Esetünkben ugyanis egy sámli-szerű székről van szó, amelyet a holland tervező, Jeroen Wesselink úgy alkotott meg, hogy használaton kívül a falra akasztva akár dekorációs elemként is érdekes pontja lehet otthonunknak.

A játék nyertese ezúttal Sőrés Ottília, aki egy éven át kapja postaládájába a Szép Házak magazint. Gratulálunk nyereményéhez, és kellemes lapozgatást kívánunk.

Csőd szélén táncol a görög állam, így talán egy csekélyebb összegű lottónyeremény birtokában is adódhat alkalmunk egy jobb fajta tengerparti házikó beszerzésére, ha ügyesen alkuszunk. Rutinos játékosoknak már megvan a borítékolt terve, arra az esetre, ha megütnék a főnyereményt. Én biztosan olajbogyó termesztéssel, olívaolaj sajtolással és kecsketej termékek gyártásával valamint forgalmazásával foglalkoznék, illetve thalassoterápiai központot nyitnék jövedelmező mellékfoglalkozásként vagyonom fialtatása céljából.

Részemről, ha Hellász felé venném az irányt, valami hasonló vityillóban gondolkodnék, mint ez itt, melyet egy luxus apartman bérléssel foglalkozó cég honlapján találtam. A Mykonos szigetén található Mina One és a Mina Two névre hallgató komplexumokat alig kettő illetve háromezer eurós napi bérleti díj fejében tudhatjuk magunkénak egy kisebb baráti társasággal egyetemben.

Természetes anyagok és színhasználat, letisztult formák és emberi léptékek jellemzik az épületet és a lakberendezési stílust is. Semmi felesleges rongyrázás, egyszerű, mégis szolid eleganciát képviselő tengerparti ízlésvilág, mely igazán otthonos hangulatot teremt. A konyha talán túl puritánra sikeredett, de összességében azért elfogadnám nyári laknak.

A héten indult NYEREMÉNYJÁTÉKUNK megfejtésének beküldési határideje jövő hétfő, tessék játszani a magazin előfizetésért itt!

Talán túlságosan rákattantam mostanában a vámpíros sorozatra, de ahogy ezt a drótvázas fekete lámpát megláttam egy olasz gyártó oldalán, nekem rögtön az agyaras vérszívók jutottak eszembe. Nehéz esésű bársonyfüggönyök, antik berendezési tárgyak, fülledt, budoáros légkör – szerintem tökéletesen passzolna a Salvatore testvérek otthonába.

Ugyanakkor a hófehér változat légiesen könnyed darabjai, akár egy dédanyánk korabeli kecses kis madárkalitka, egy bájos lányszoba ékei is lehetnek, visszafogott eleganciájú vonalaikkal igazán nőies hatást keltenek ugyanis.

Lám-lám micsoda stílusbeli különbség adódik egy aprócska változtatás, az alapszín lecserélése folytán ugyanazon lakberendezési tárgy esetében. Érdemes megfontolni ezeket a szempontokat nemcsak vásárlás, hanem régi bútorok, kiegészítők felújítása esetén is.  

A héten indult NYEREMÉNYJÁTÉKUNK megfejtésének beküldési határideje jövő hétfő, tessék játszani a magazin előfizetésért itt!

Amint azt már az elmúlt napokban beharangoztam, újból játszunk. A Szép Házak szerkesztősége felajánlott blogunk számára egy egyéves magazin előfizetést, melyet ezúton a szerencsés nyertesnek ajánlok fel.

Ez alkalommal is egy mindennapi használati tárggyal kapcsolatos találós kérdésre keressük a helyes választ. Annyit segítek, hogy a blog profiljához hűen a lakberendezés témakörében kell keresgélni a megfejtést.

A játék menete:

• Válaszold meg helyesen az alábbi 2 kérdést, és küldd el az info@artinterior.hu emailcímre 2011.07.04. éjfélig:

1. Mit (milyen használati tárgyat) ábrázol a kép ebben a blog posztban?
   
   
2. Mi a neve annak a holland tervezőirodának, amely mágnescsíkos tapétát dobott piacra? Segítséget a Szép Házak Online magazinjának cikkében (itt) találhattok.

• Like-old az Artinterior Blogot a Facebookon (itt), hogy ne maradj le a további játékokról és értesülj a legfrissebb hírekről a lakberendezés, a design és az építészet világából.

• Like-old a Szép Házak Online Design Club-ot a Facebookon (itt), és ismerd meg az építészeti magazin újabb oldalát.

• Oszd meg ezt a posztot ismerőseiddel, hogy ők is játszhassanak.

Szent Iván napjának előestéjén, azaz a június 23-ról 24-ére virradó Szenivánéjen az év leghosszabb nappala köszönt ránk, ez ugyanis a nyári napforduló. Ősi pogány szokások szerint ezen a jeles napon számos tűzzel kapcsolatos mágikus szertartást végeztek elődeink, a gonosz elűzésére, földjeik megóvására, a termés megáldására. Örömtüzeket most is gyújthatunk, és a fényt is ünnepelhetjük ezen a varázslatos estén családi vagy baráti körben tartott összejövetel keretében.

Az ősi hagyományok előtt tisztelegve egy csodás lengyel lámpakészítőt találtam a neten, aki művészetével szenegáli lopótököket öltöztet bámulatos ruhákba. A fény a kibelezett tök héjába vájt lyukacsos mintázaton át szívet gyönyörködtető árnyképeket vetít a falakra, különleges, egyedi hangulattal töltve meg az otthonunkat. 

Sokat morfondíroztam a közelgő nyereményjátékkal kapcsolatban, a találós kérdés egyik jelöltje ugyanis mai témám lehetett volna. Végül egy másik tárggyal kapcsolatban várom majd a megfejtéseket a hamarosan következő játékban. Érdemes tehát hozzánk az elkövetkező napokban ellátogatni, nehogy valaki lemaradjon a lehetőségről, a szerencsés nyertes ugyanis egy magazin előfizetéssel lesz gazdagabb.

Na de nézzük a mai design terméket, ami első ránézésre szerintem valóban kemény diónak tűnik. Sokáig néztem, de nem jöttem rá, vajon mi ehet a funkciója. A további fotók nézegetése után már nem nehéz kitalálni, itt bizony egy univerzálisan variálható kanapéról, illetve fekvőhelyről van szó.

Az Emanuele Magnini tervező által a Campeggi cég részére kreált Sofá Sosia névre hallgató csoda lehet meghitt, intim kis fészek, mely a kíváncsi szemek elől eltakar, de akár könnyed baráti beszélgetések, vagy filmnézés, zenehallgatás helyszíneként is szolgálhat. Ha pedig a kempingezős nyári gyerektáborok hangulatát szeretnénk egy éjszaka erejéig felidézni, a karimát felhajtva sátorszerű élményben lehet részünk.

Vendégségben voltunk a hétvégén, születésnapi zsúron, és az ünnepi asztalt körülülve arra lettünk figyelmesek, hogy nemcsak mi falatozunk jó ízűen, hanem a terasz korlátjára rögzített madáretető körül is nagy a sürgés-forgás. Egy csapat zöldike és pár cinke adta egymásnak a kilincset nagy ramazúrit csapva odakint, mi pedig önfeledten néztük játékukat.

Talán nem meglepő, hogy a formatervezők az olyan, látszólag nem tipikusan divatjellegű használati tárgyak esetében is eleresztik a fantáziájukat, mint például egy szimpla madáretető. Hol van már a házikó formájú faépítmény, aki halad a korral, az design terméket vásárol.

Szemezgettem a piaci kínálatból és egy francia cég honlapján egészen mókás darabokra akadtam. Azt azért ne feledjük, hogyha egyszer madáretetésre adjuk a fejünket, akkor az ideális esetben egy életre szóló elkötelezettség, hiszen a kis szárnyasok hamar odaszoknak a jóba, aztán ha mi meg nagyvonalúan elfelejtjük feltölteni a készletet, fennáll a veszélye, hogy éhen maradnak. A téli hónapokban sose hagyjuk abba ezért az etetést.

Most, hogy Spanyolország felett végre eloszlottak a hasmenés járvány rémisztő felhői, úgy gondoltam, hétvégi álomház körutunkat ismét európai kalandozással folytatjuk. Aki még nem járt Andalúziában, nyugodtan vegye fel bakancslistájára a nyaralások címszó alá, mert garantáltan felejthetetlen élményben lesz része.

Az olajfák lombjainak susogása, a mór építészet szemet gyönyörködtető remekművei és a szintén arab hatás révén ellenállhatatlan ízgazdagsággal kényeztető gasztronómiai csemegék Spanyolhon eme szegletét igazán különlegessé teszik.

A McLean Quinlan építésziroda egy meglehetősen pazar telken ütött össze egy jobbfajta, letisztult vonalvezetésű vityillót egy család és vendégeik részére hét hálószobával. A három szárnyból álló épületet úszómedencék, kertek és teraszok kapcsolják össze bámulatos kilátással a Gibraltári szorosra, és a Földközi tengerre.

Az igazat megvallva nem esik nehezemre elképzelni magamat, ahogy éppen jégbehűtött Gazpachot (illetve Salmorejot) szürcsölgetve élvezem a horizonton lebukó nap kényeztető sugarait, majd kasztanyetták ütemes csattogása mellett elmerülök az Andalúz éjszaka fülledt forgatagában.

Még több kép a házról az Artinterior blog Facebook oldalán. Csatlakozz hozzánk, és hétről-hétre otthonodba visszük a világ legszebb otthonait.

Matali Crasset tervezői munkásságáról már korábban is ejtettem szót, csodás, kézzel szőtt gyökér szőnyege kapcsán. Most a tavaszi milánói bútorvásáron kiállított kanapéját, a Dynamic Life névre hallgató művét mutatom be, mely üde és egyben praktikus pontja lehet egy fiatalos otthonnak.

Letisztult vonalvezetése miatt minimál, retro, vagy akár futurisztikus stílusban is tökéletesen helyt álló designer bútordarab párnás részeinek fel-le hajtogatásával vendégeink számának, illetve kényelmi igényeinknek megfelelően variálhatjuk az ülőfelületek elrendezését. Ott alvós bulik esetén pedig jó szolgálatot tehet néhány barát elszállásolására. Mintha ökölbe szorított kezünk ujjait nyitogatnánk kifelé, míg végül tenyerünk egy óriás ággyá válik – szerintem ötletes.

Lehet szidni a fogyasztói társadalmat, hiszen valóban számos értelmetlen kiadásra csábít, azt viszont el kell ismerni, hogy saját egyéniségünk kiteljesítésében és örömteli megélésében mindig bizton számíthatunk rá. A lakberendezésben is meglátszik ez a tendencia, hiszen, míg a 70-es 80-as években véletlenszerűen kiválasztva két lakást a havanna lakótelep betontömbjéből, nagy esély volt rá, hogy a berendezési tárgyak többsége komoly egyezőséget mutatott, addig ma azért egészen más a helyzet. Harmincon túl mindenkinek ismerősen cseng a szituáció, hogy a szomszéd is ugyanabból a piros pöttyös bögréből issza reggelente a kakaót, mint mi.

Ma viszont az irgalmatlan mennyiségű termékdömpingnek köszönhetően sokkal nagyobb lehetőségünk van saját ízlésvilágunkra formálni életterünket, és egyedi hangulatúvá varázsolni otthonunkat. Aki igazán ad a részletekre, az a legapróbb részletekig igyekszik becsempészni életébe az épp aktuális, számára szimpatikus trendet.

Talán meglepő, de laptopunk is lehet a lakás éke, ha megfelelő bőrbe öltöztetjük. A neten böngészve akadtam rá egy oldalra, melyen potom harminc dollárért végtelen sokféle szemet gyönyörködtető laptop skin közül válogathatunk. Mennyivel jobban néz ki tőle a dohányzóasztal, vagy a bárpult!

Rendszeres olvasóink már megszokhatták a hétvégi álomház bemutatót, melynek keretében ez alkalommal az indiai Keralába látogatunk el, egy kis halászfalu, Chowara tengerpartja fölött húzódó magaslat tetejére épült házikóba. A helyi illetőségű építésziroda, a Khosla Associates tervezői arra törekedtek, hogy a környező kókuszpálma ültetvény harsogó zöld felületét megtörve valami igazán különlegeset alkossanak.

Az aszimmetrikus tetőszerkezetével a magára figyelmet fókuszáló épület összességében azonban szellős belső tereinek, és a kerttel való szerves összeköttetésnek köszönhetően mégsem vonja uralma alá a természetet.

Kedvenceim a szabálytalan alakjával és a nyers fa természetes szépségével csábító étkezőasztal, és a nyitott fürdőszoba zuhanyzója, melybe természetes fény árad a tetőn át. Azért a medencét is zokszó nélkül eltűrném.

Eszembe jutnak a gyerekkori mókák, mikor a lomtalanítások alkalmával halomra gyűjtöttük be a kartondobozokat, hogy azokat a titkos rejtekre hurcolva lakályos kis bunkert építsünk magunknak. A hőskorban, a katódsugárcsövek érájában a tévék még kellőképpen méretesek voltak, így dobozaikba az óvodás, kisiskolás korú gyerekek gond nélkül belefértek. A mai fiatalokkal jól kitolt a technológiai fejlődés, a lapos képernyők dobozában manapság maximum a kismacskákat lehet elszállásolni.

A kartonpapír bája és a környezettudatosság vezérelte a Plamp tervezőit is, mikor olyan lámpát kreáltak, melynek csomagolását önmaga adja, egy mozdulattal kinyitható, és az elektromos csatlakoztatás, valamint a villanykörte beszerelése után a termék használatra kész.

Az ernyőt díszítő absztrakt és virágos mintákon keresztül kiszűrődő fény varázslatos hangulatot teremt otthonunkban. Modern, romantikus, de akár klasszikus enteriőrök csodás kiegészítője is lehet ez a Chiléből származó egyszerűen nagyszerű világítótest.

Lakásfelújítás alkalmával, vagy a nagyi hagyatékának válogatásakor sokan szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy az egyébként kiváló állapotú, de megkopott, vagy divatjamúlt kárpitozású ülőgarnitúra sorsa mi legyen. Ilyenkor merül fel a bútorfelújítás ötlete, és a szükségszerű számolgatás. Sok esetben végül arra jutunk, hogy drágább megbízni egy kárpitost az újrahúzással, és inkább megvesszük az új darabot.

Antik bútorok esetén azonban érdemes elgondolkodni, hogy megőrizzük az értéket képviselő berendezési tárgyat és új ruhába öltöztetve tovább használjuk azt. Akit pedig a textilek magas árfekvése tántorít el az újra kárpitozástól, annak érdemes lehet fontolóra vennie a környezettudatos alternatívákat is, és például lisztes zsákokba bújtatva a fotelt, különleges hangulattal alapozni meg az otthonát. Egy ilyen, nem mindennapi darab tökéletesen passzol a vidéki stílusú otthonba, vagy a manapság divatos vintage irányvonalba is. Az ötletet innen vettem.

Azt tudtam, hogy az USA-ban számos települést európai városok után kereszteltek el, nyilván a bevándorlók hazájuk iránti tiszteletének kifejezése kapcsán, illetőleg a kreativitás totális hiányából fakadóan. Ennek megfelelően találhatunk Paris névre hallgató porfészkeket Kentucky, Tennessee, Illinois, Ohio és Montana államokban, de ha a Roma, London, vagy Wien városokat írjuk be a googlemaps keresőjébe, szintén meglepő eredményekre juthatunk.

Azt gondoltam, hogy odalent délen talán több sütnivalójuk van ausztrál barátainknak, de mint kiderült, névadás terén ők sem remekelnek a világversenyeken. Isle of Capri (Capri szigete) ugyanis nemcsak Olaszországban, hanem a kenguruk földjén is látogatható.

Itt rittyentett egy építész és népes famíliája számára egy kellemes, kétszintes folyóparti rezidenciát a Bayden Goddard Design Architects (BGD Architects). A folyóra asszociálva a ház mellett egy 25 méter hosszú, feszített tükrű medence hívogatja mártózásra a családot, illetve biztosít edzési lehetőséget a helybéli úszóversenyzők számára.

A háló és a gyerekszobák kialakításakor a lakberendező talán már kissé elfáradt, és kifogyott az ötletekből, de összességében a natúr fa természetes melegségével oldott ridegecske minimál egészen baráti hangulatúra sikeredett.

További képek az Artinterior Blog Facebook oldalán. Csatlakozz hozzánk, és otthonodba hozzuk a világ legszebb otthonait.

Tombol a hőség, lassan vége felé jár az eperszezon, és most eszmélek rá, hogy milyen rég mutattam valami szép, kertbe való bútort. Lakberendezőként azt vallom, az otthonunkat nem a négy fal, hanem ideális esetben a kerítés határolja. A kert ugyanolyan szerves része kellene, hogy legyen a háznak, mint a nappali, nem árt, ha stílusában, kialakításában harmóniában van a belső terekkel.

Ha valakik, akkor az ázsiai népek igazán nagy mesterei ennek a témakörnek, a terasz náluk valódi kapocs a kerthez, a kint és bent határai a természetet tisztelő és ahhoz szorosan kötődő életmódból, az éghajlati adottságokból következően lényegében elmosódnak.

A terasz, a kert a nyári hónapokban, jó esetben itthon is átvedlik nappalivá, a grill partik alkalmával vendégtérré, esténként pedig akár intim hangulatú, összebújós, gyertyafényes borozgatós csillagnézésnek is helyt adhat. Mi is lehetne alkalmasabb erre egy igazán kuckós pihenő alkalmatosságnál. Ezeket a darabokat egy brit cég katalógusában találtam. Tegye fel a kezét, aki nem ejtőzne bennük szívesen!

Kissé ridegre fordult az idő odakint, így hát arra gondoltam, ismét északi tájakra evezünk hétvégi háztűznézőbe. A múltkori csónakkal piacra járós ház átütő sikerén felbuzdulva következzen egy újabb gyöngyszem a svéd WRB Architects építészirodától, ezúttal Stockholm közeléből az óceánpartról.

Az alaprajza után elnevezett „H ház” kialakításának hátterében a zord időjárás áll, az épület által körülölelt belső udvar ugyanis a környéket rendszeresen tépázó metsző szél ellen igyekszik menedéket nyújtani, csakúgy, mint a kérészéletűre sikeredett skandináv nyarak meghosszabbítását lehetővé tévő kültéri kandalló.

Az első pillantásra talán kicsit ridegnek tűnő épületet közelebbről szemügyre véve felfedezhetjük az orientális stílusjegyeket az udvart díszítő medencében, és a nyári pihenőterasz vonalaiban, egyúttal a skandináv rafinéria is megmutatkozik a meleg fények barátságos játékában. A hátsó kertet szívem szerint azért az egyetlen darab fától sikító minimálból egy kicsit ember-közelibbre szabnám. Ki mit gonldol?

Ó boldog békeidők, mikor a színes szagos, félig félgömb, félig gúla formájú, cukorba forgatott zselés cukrot ettük marékszámra a játszótéren lógva. Valakinek megvan még, amiről beszélek? Nem emlékszem, volt-e különösebb márkaneve, de nyáron különösen jó volt, mikor mind a tíz ujjunk ragadt tőle, amit aztán lenyalogattunk és szépen elegánsan a ruhánkba töröltünk, ahogy kell.

Hogy mi köze van egy világítótestnek a zseléhez, és milyen szabad asszociáció eredményeképpen keresztelnek el egy egyébként meglehetősen dekoratív lakberendezési tárgyat holdzselének, arról bevallom, halvány fogalmam sincsen. A német Limpalux Moonjelly (Hold zselé) lámpája szoborszerű megjelenésével azonban valóban fénypontja lehet egy modern otthonnak.

Fehér és sárga színben, három különböző méretben válogathatunk a függesztékek között, melyek alapanyaga meglepő módon papír. A termék 2009-ben red dot design award kitüntetést szerzett, hazai forgalmazója nincsen, de akár a cég honlapján keresztül megrendelve, akár a szomszédos Ausztriából könnyedén beszerezhetjük. Elsősorban minimál stílusú enteriőrökben mutathat jól, de bátrabbak akár klasszikus alapokra fektetett otthon kontrasztos pontjaként is bevállalhatják.

Vizes jegy szülötteként mindig is vonzottak a tengerek, óceánok és a csodás színpompás világ, amely a hullámok alatt rejtezik. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a horgászat, mint sportág nem nyerte el a tetszésemet.

Egész életemben mindössze egyszer, egy balatoni nyaralás alkalmával még apró gyermekkoromban lógattam be a pecabotot a tóba, majd mikor hosszú várakozást követően egy kisebb halacska a horgomra akadt, úgy döntöttem, inkább visszadobom a vízbe, hadd éljen tovább. Horgászkarrierem tehát elég hamar derékba tört, a munkát inkább szakértőkre bízom és amikor csak tehetem, külföldi utazásim során halpiacokon szívom magamba a friss fogás tengerízű élményét.

A svéd TAF tervezői hazájuk design márkája, a Zero részére kreáltak egy nem mindennapi világítótestet, a Fisherman-t, melynek inspirációját a vízre hajdanán kivetett, a felszínen üveggömbök révén lebegő halászhálók adták.

A polipropilén burákat tartó színes hálók egy, a Svédország nyugati partjainál működő apró családi kisvállalkozás manufakturális üzemében kézzel készülnek a legegyszerűbb szerszámok segítségével. Tökéletes választás a tóparti hétvégi nyaralóba, horgászkunyhóba.

A vidéki élet idilli szépsége egyre több városlakót ejt rabul. Sok esetben egy kirándulás során egy régi házat, vagy borospincét megpillantva esnek szerelembe egyik pillanatról a másikba a megrögzött metropoliták, és a hirtelen ötlettől vezérelve áthelyezik székhelyüket a természet lágy ölére.

A seattle-i építésziroda, a Shed egy öreg pajta felújítási és átalakítási munkálataira kapott megbízást, munkájuk végeredménye egy valóban harmonikus, minden értelemben természet közeli, mégis modern otthon, mely csodás búvóhely a lüktető város zakatoló moraja után.

Az óriás méretű ablakokon zavartalanul árad be a napfény, a két darabból álló pajtaajtók mesebelivé teszik a modern paraszti stílusban újraálmodott egykori gazdasági épületet. Lottó milliókból akár ilyet is lehet.

Gyerekkoromból felsejlik a bölcs öregek jó tanácsa arra az esetre, ha épp elfelejteni készülnék valamit. Köss csomót a zsebkendődre – szólt az intelem, mely manapság, azért valljuk be, nehezebben állja meg a helyét az eldobható papír zsebkendők korában. Én még emlékszem, hogy vasaltam nagyapám zsebkendőit, szépen hajtogatva, ahogy nagymamámtól tanultam, ám félek, hogy a mai gyerekeket ez, az egyébként nagyon kellemes kikapcsolódást ígérő tevékenység, nem igazán hozná lázba.

A textilzsebkendők kora ugyan lejárt, de gyanítom, hogy sokunknak megvan a saját jól bevált módszere arra, hogyan emlékeztesse magát dolgokra, amelyek fontosak. Én például, hiába a mobiltelefon emlékeztető funkciója, sokszor ma is inkább a kezemre írom fel tollal, ami hirtelen belém hasít jártomban-keltemben. Ha az éjszaka közepén tör rám a megvilágosodás, akkor régebben az olvasólámpát fordítottam el másik pozícióba, miközben magamban többször elismételtem azt, amit épp nem akartam elfelejteni. Például, környezetismeret órára kicsírázott babot holnap magammal vinni. Így másnap reggel, a lámpára pillantva rögtön beugrott a fontos teendő. Ti hogyan tartjátok észben a fontos dolgokat?

Talán az olasz Baxter tervezői is feledékenységük apropóján jutottak egy szokatlan design ötletre az Abatjour lámpa megalkotása során, melynek kötélszerű lábára nemes egyszerűséggel szép csomót kötöttek. Modern stílusú, neobarokk, de akár minimál alapokon berendezett otthonokban is érdekes fókuszpont lehet egy ilyen, lila vagy zöld bársony burával ékesített állólámpa.

A fagyos szentek elvileg már éppen kopogtatnak, a következő napokban némi lehűlésre és zivatarokra számítunk, ám minket ez cseppet sem zavar, a budapesti nyárból ismét az istenek szigetére, Balira látogatunk, a Bali Banyan Tree resort-ba.

Hétvégi álomház-néző túránkon a Bali nemzetközi repterétől, a Ngurah Rai-tól mindössze 20 percnyi autóútra fekvő, a sziget legdélebbi régiójában található komplexumba lesünk be, mely 73 villát foglal magába a legkisebb, 239 m² alapterületű, egy hálószobástól egészen a 680 m²-es elnöki vityillóig. A házikókhoz saját kertrész is tartozik, és majd mindegyikük az óceánra néz. Az épületek kialakításánál valamint a belsőépítészeti megoldások terén is a legmagasabb minőségi alapanyagokkal dolgoztak, és a balinéz hagyományokra építkezve modern ázsiai stílust alkottak a lakberendezők.

Banyan Tree villa tulajdonosként lehetőségünk van arra, hogy rendszeresen itt töltsük szabadságunkat, de akár más Banyan Tree resortok-ban való tartózkodásra is felhasználhatjuk tagságunkat.

Ha szeretnénk megtudni, hogyan éldegélnek kedvenc szobanövényeink eredeti környezetükben, a szabadban, és mit jelent valójában a keleti kényelem, a tökéletes kikapcsolódás, valami ilyesmibe fektessük lottó milliárdjainkat.

Az a tény, hogy manapság már itthon sem futurisztikus álom, hanem viszonylag egyszerűen megvalósítható, hogy az ember intelligens otthont építsen magának, melyben a levegő páratartalmának és hőmérsékletének szabályozásától kezdve, az árnyékolásig, a riasztókig mindent gépek tartanak ellenőrzésük alatt, a saját személyes igényeinknek megfelelően, lassan már egyre kevesebbek számára okoz meglepést.

Az már más kérdés, hogy mennyire hasznos egy ilyen túlrobotizált környezetben élni, és vajon mennyire válunk ezáltal kiszolgáltatottá a technika vívmányainak. Ki-ki a saját vérmérséklete, és a modern technológiák iránti elkötelezettsége alapján eldöntheti, szüksége van-e például arra, hogy a hűtőszekrény sms-t küldjön a telefonjára a bevásárló listával, majd, mint egy szófogadó kiskatona, abban a pillanatban lekanyarodjon a TESCO-ba, hogy kedvében járhasson a megüresedéstől lelki traumába esett háztartási gépének.

Környezettudatos tech-fanatikusok fürdőjébe például kiváló kiegészítő lehet a Roca intelligens mosdó lefolyója, mely vízfogyasztás-mérő kijelzője segítségével figyelmeztet a fogmosás közben nyitva felejtett csapon keresztül feleslegesen elfolyó drága víz mennyiségére. Nemcsak szép, de igazán hasznos is, mivel földanyánk egyre apadó természeti kincseit is megvédhetjük vele.

Úgy gondolom, a tervezés során, legyen az akár lakberendezési tárgy, vagy textilminta megalkotása, a legtöbb esetben a természet adja a legjobb ihletet. Egyik nagy kedvencem, Antoni Gaudí mind az építészetben, mind pedig bútorok tervezésekor szívesen merített ötletet növények, állatok, természeti formáiból, talán ezért is annyira szerethetőek az alkotásai.

Az ausztrál designer, Brodie Neill, a tavaszi milánói Euroluce kiállításon mutatta be az olasz Kundalini cég számára tervezett „Clover” azaz Lóhere névre keresztelt lámpáját. Az organikus formáival tökéletes harmóniát sugárzó szobor-szerű függeszték modern otthonok igazi éke lehet. A szerencsevadászok hiába keresgélnek, ennek a lóherének ugyanis nem négy, hanem csak három levele van, így maximum szépséget varázsol lakásunkba, nem pedig a lottó ötöst fogja elhozni tulajdonosának.

Costa Rica (jelentése: gazdag part) sokunk mindennapjainak szerves része. Kinek a reggeli banánon virító matrica juttatja eszébe a közép-amerikai országot, kinek a gőzölgő kávé illata, de kakaó, és a belőle készülő csokoládé formájában is közelébe kerülhetünk Costa Ricának.

Amint pedig már visszatérő olvasóink megszokhatták, én igyekszem elhozni a távoli népek modern építészetét és lakberendezési kultúráját hétvégi álomház sorozatomban. A Mayana Villa háromnegyed órányi autóútra fekszik San Isidrotól, a Beach Hermosa közelében. Ez az egyébként balinéz stílusú luxusvilla Enrique Barascout tervezői kvalitásait dicséri, aki két nappalit, hat darab kétszemélyes hálót és két étkezőt rejtett el a környezettel teljes harmóniát alkotó falak között.

Hat emberre számolva mindössze heti 8955 euróért már ki is bérelhetjük ezt a harminchektáros telken fekvő földöntúli paradicsomot, egy kellemes baráti nyaralás erejéig. Lottómilliomosoknak kötelező.

További képek a Villa Mayana-ról az Artinterior Blog Facebook oldalán. Csatlakozz olvasótáborunkhoz itt.