Ki mondta, hogy az ajtókat csak fehérre lehet mázolni!? Néha egy merész, bevállalós színválasztás kifejezetten előnyös lehet, ha aztán ehhez igazítva a lakberendezés során is teret engedünk a minket elöntő ihletnek és a kiegészítőkkel is megtámogatjuk a szokatlan döntést.

Sosem voltam az a babarózsaszínben nevelkedett habos-babos kislány, de ez az élettel teli pink ajtó egyszerűen magával ragadott. Örömmel elreggelizgetnék egy ilyen városi dzsungelben lehetőleg valami nagyon színeset. A rózsaszín grapefruit dzsúsz ez esetben kötelező! Innen ihletődtem.

Megköszönöm, ha támogattok szavazatotokkal az idei Goldenblog versenyen:

Gyerekkoromban alig vártam a nyarat, és nemcsak a Balatoni Riviéra, a szájból kilógó maradék lángostól fokhagymás-olajos kézzel strandlabda pattogtatás, a ki-tud-megenni-több-palacsintát versenyek, hanem az überelhetetlen, csak Bud Spencer és semmi más kertmozi fíling miatt.

A kertmozi jó. A kertmozi más, annak utánozhatatlan hangulata van. Nem dolbiszörráund, a légkondicionálást lágy esti szellők formájában a Földanya szolgáltatja, és a fél literes üdítőspohár-tartó sem hiányzik a fapados székkarfából.

Miért is ne nosztalgiázhatnánk egy kicsit egy rendhagyó kerti parti keretében baráti vagy családi körben a saját kertmozinkban? Csak néhány párna, pokróc, nyugágy, egy jó film a DVD lejátszóba, egy vászonként funkcionáló kifeszített lepedő, és egy kivetítő szükséges hozzá. Ne felejtsük a mikrót is kitelepíteni a folyamatos pattogatott kukorica utánpótlás miatt. Ihlet innen.

Ha tetszik a blog, tisztelj meg szavazatoddal a Goldenblogon:

Ki hogy áll a lottónyereménnyel? Folytatódik hihetetlen népszerűségnek örvendő sorozatunk, az álomházak lottómilliomosoknak. Tegyünk egy kis kiruccanást Mauritius egyik gyöngyszemére, a Troux aux Biches hotelbe, mely a nászutasok egyik kedvelt úticélja.

A sziget északnyugati partján, lágy susogású, árnyat adó pálmák ölelésében fekszik ez az ötcsillagos luxusvilla komplexum, melyet tavaly novemberben nyitottak meg újra egy 10 millió eurós felújítás után.

Modern ázsiai stílusban, természetes anyagokkal berendezett szobáival, a szolid elegancia tökéletes megtestesítője ez a paradicsomi hangulatú búvóhely, mely trópusi kertek ölében, fehér homokos tengerparton fekszik, és hamisítatlan mauritius-i vendégszeretettel csábít egy jókora adag relaxálásra. Stresszből eredő fáradalmak kezelésére receptre kéne felírni az ilyet.

További képek a Troux aux Biches hotelről a blog Facebook oldalán.

És, ha tetszik a blog, dobj egy szavazatot rá  Goldenblogon. Köszi!

Létezik egy építészeti műtárgy, melynek létjogosultságát azóta vitatom, amióta az eszemet tudom. Nem árulok zsákbamacskát, hiszen már a címmel is elárultam magam, valóban, a franciaerkélyről van szó. Aki esetleg nem tudná biztosan, annak elmondom, ez az a szitu, amikor van teraszajtód, de nincs teraszod, és annak megelőzésére, hogy kizuhanj egy rossz pillanatodban, mikor elfelejtkezel róla, hogy csak ajtód van, de teraszt nem adtak hozzá, egy rácsot szerelnek az ajtó elé.

Felteszem a kérdést, van-e bárkinek ötlete, hogy egy ilyen (meglátásom szerint totálisan hasznavehetetlen) dolognak vajon mi értelme lehet. Nekem annyi jutott eszembe, hogy szellőztetés esetén az ablakon csak feleannyi levegő jönne be, mint egy ajtónyíláson.

No, ennyit a kritikáról, és most jöjjön, aminek jönnie kell, egy frappáns megoldás azoknak, akiket franciaerkéllyel büntet az univerzum. A nyár ugye alapjában véve a szabadtéri tartózkodás, a kertben lógás, a teraszon enyelgés ideje lenne (idén ebbe apró hiba csúszott, de én még mindig reménykedem), úgyhogy nosza, egészítsük ki azt a fránya franciaerkélyt egy aprócska toldalékkal és máris kellemes pihenősarkot varázsolhatunk magunknak. Pihe-puha párnák, néhány zöld növény a dzsungel hangulatért és az olvasnivaló mellett még a frissítővel teli pohár is elfér. Képek innen és innen.

Szerda. Munkahatékonyság szempontjából talán az egyik legkedvezőbb nap. Hétfőn ugye, még a hétvége fáradalmait pihenjük ki, kedden már épp elkezdünk belerázódni, szerdán rájövünk, hogy eddig még nem tettünk keresztbe semmit, és rákapcsolunk, csütörtökön a megerőltető szerda fáradalmait pihenjünk ki, a péntek ugye meg már igazából a hétvége, hangolódunk a szombatra. Úgyhogy mai bejegyzésem az előbbi eszmefuttatás alapján, szerda lévén, a munka témakörét öleli fel.

Előrebocsátom, hogy nem pártolom a munka hazacipelését, mert azt vallom, amire a munkahelyen nem jutott idő, arra otthon sem fog. Ennek ellenére vannak esetek, amikor az ember arra kényszerül, hogy otthonában egy kis irodasarkot alakítson ki, azért, mert munkájából kifolyólag otthonról dolgozik, vagy, mert (és manapság ez az általános eset) helyet kell találni a számítógépnek, amelyen többnyire társadalmi életet élünk, játszunk, vagy a nagyvilág híreit szívjuk magunkba.

Van, hogy egy egész dolgozószoba is akad erre a nemes célra az otthonunkban, máskor viszont valóban csak egy aprócska sarok ésszerű berendezésével jutunk ülő-, író-, illetve számítógép elhelyezésére szolgáló felülethez.

Igyekeztem mazsolázni ilyet is, olyat is, innen, a falbeugróba beszorított gépállástól az ódon hangulatú irodaszekrényen át a modern vonalú tini tanulószobáig. Csajos és férfias, vintage és modern, remélem mindenki megtalálja a kedvére valót. Egyet azonban jegyezzünk meg, legyen bármilyen kicsi a lakásunk, igyekezzünk elkerülni azt a helyzetet, hogy a dolgozósarok a hálószobába kerüljön. A munkát a pihenéssel ugyanis szentségtörés lenne keverni.

Legutóbbi nagy sikert aratott blogbejegyzésem, az IKEA hálószoba 4 színvariációban arra buzdított, hogy újabb hangulati kalandozásokkal raboljam el a harmonikus otthonteremtés iránt elkötelezett olvasókat.

Ezúttal adott egy terasz és három Los angeles-i illetőségű lakberendező hölgy: mindegyikük a saját kedvenc stílusában igyekszik megszépíteni a végtelenül egyszerű, fadeszkázattal borított téglalap alakú teraszt, melyen összesen két, beton oszlop alkotja az eredeti berendezést. Lássuk, mit tudnak kihozni belőle. Képek innen.

A három designer nemcsak színvilágában és stílusában, hanem költségvetésében is eltérő megoldást választott. Judy Kameon, Jennifer Barguiarena, és Gena Sigala által megálmodott kültéri pihenők zárójelben a felhasznált bútorok és lakberendezési kiegészítők összértékével ugyanis a következők: marokkói cocktail lounge (1500 USD), föld és ég színpalettával megkreált étkező pavilon (600 USD), és semleges színpalettával operáló intim hangulatú pihenő (300 USD). Lehet ismét elköteleződni egy stílus, vagy egy színvilág mellett, illetve ötletet meríteni saját teraszunk csinosításához.

Marokkói cocktail lounge (1500 USD):

Étkező pavilon (600 USD):

Intim hangulatú pihenő (300 USD):

Hogy jó dolog-e a sorozatfüggés avagy sem, azt ki-ki döntse el magának, de az biztos, hogy sokakat érint a földgolyón. Míg gyerekkoromban a péntek este nyolcórai Dallas főcímzenét vártam megfeszülve, és a Szomszédok paneldzsungelének romantikája is magával ragadott, addig manapság milliónyi tévéfilm sorozat megszállott rajongója lehetek. Ennek apropóján úgy döntöttem, én is megpróbálok függővé tenni néhány erre nyitott olvasót, és a luxus kéglik lottómilliomosoknak sorozat mellett elindítok egy újabbat, ezúttal az aktív, ügyes kezű lakásszépítőknek.

Az „IKEA sufnituning” posztjai során a mindannyiunk által jól ismert kék sárga áruház termékeinek saját kezű továbbfejlesztési lehetőségeit boncolgatom és próbálok ötleteket adni az otthoni kísérletezéshez egyfajta csináld magad mozgalom keretében.

Elsőként vegyük szemügyre a Grönö lámpát. Egyszerű vonalvezetés, semmi csicsa, és a svéd óriás elveihez hűen kifejezetten csábító, 1490 forintos fogyasztói ár, mondhatni, a hülyének is megéri. Nézegetem, nézegetem, aztán elgondolkozom, talán túlontúl egyszerű, merthogy nincs benne semmi extra.

Itt van, kérem a tévedés! Pont az egyszerűsége adja ugyanis a végtelen dekorációs lehetőségek színterét. A kreatív hobbi üzletek látogatóinak biztosan ismerős a decoupage technika, amikor papír, fa, üveg vagy kerámia felületre szalvétából, vagy erre a célra készült speciális papírból applikálunk díszítést a decoupage ragasztó segítségével. Aki még nem hallott a módszerről, ne búsuljon, óvodások által is mindössze pár perc alatt elsajátítható technikáról van szó. Az első pillantásra unalmasnak tűnő világítótest pillanatok alatt egyedivé varázsolható, a lakás stílusának megfelelően, erre mutatnék most néhány példát. Akik a nagyitól megtanultak horgolni, akár kabátkát is készíthetnek a kockalámpának. Ötletek innen és innen.

Buenos Aires nyüzsgő negyedében, a jobbnál-jobb éttermek és ruházati- valamint design üzletek forgatagától pár lépésre, a Palermo Sohoban igazi nyugalom szigeteként terül el a Jardin Escondido, Francis Ford Coppola egyik szállodája, mely három szinten burjánzó belső kertjeivel paradicsomi állapotokat tükröz.

Képnézegetéshez zenei aláfestésnek pedig egy kis autentikus csemege. Volumét rája!:

A hotel tulajdonképpen egy méretes családi ház, mely jó kiindulópont lehet a város felfedezéséhez egy baráti társaság számára is. Négy fő hálószoba és két vendéghálószoba mellett még egy különálló nappali és kilenc fürdőszoba áll a vendégek rendelkezésére, akik a nap 24 órájában a helyszínen szolgálatot teljesítő angolul is kommunikáló szobalány szorgos tevékenységének köszönhetően élvezhetik a kikapcsolódást.

Tüzes, vibráló színvilág, a természetes anyagok könnyed eleganciája, hívogató kert buja, esőerdő hangulatú növényzettel. Nehéz ellenállni a csábításnak. A tulajdonos, Francis Ford Coppola is rendszeresen látogatja a házat, mikor is a helyi borok által ihletet nyerve írásra adja a fejét. Elviselném én is.

Annak idején az óvodában kötelező volt aludni délután. A termet pillanatok alatt ellepték a kinyitható tábori ágyak és az óvó néni felhívására szigorúan meg kellett kezdeni a pihenést. Bevallom, akkoriban ez nem nagyon volt a kedvemre.

Felnőtt fejjel azonban megértettem a délutáni szundítás szépségét. Élve a ritka alkalommal, hogy ma épp nyár van, kerestem két kellemes tengerparti nyaralós függőágyat. A képeket itt találtam. Ki melyikben szenderedne el egy fél órácskát?

Legutóbbi vintage kerti kalandozásomat sokan nagy örömmel fogadták, ezért úgy döntöttem, repetázunk! Repetáról jut eszembe egy gyerekkori történet. Általános iskolában, felső tagozatban napközibe jártam. A menzán volt egy íratlan szabály, melynek értelmében az utolsóként ebédelő csoport annyiszor repetázhat, ahányszor nem szégyell.

Az én asztalomnál egyik alkalommal igencsak belevaló társaság jött össze, ugyanis úgy döntöttük, hogy kihasználjuk ezt az értékes lehetőséget, és mivel aznap mindannyiunk nagy kedvence, a szilvásgombóc szerepelt a menün, versenyt hirdettünk. Ki tud többet megenni belőle?

Aki ismer, tudja, egész életemben nádszál vékony testalkattal rendelkeztem, viszont alattomos módon hihetetlen mennyiségeket tudtam megenni. Ezt kombinálva maximalizmusommal és azzal a meglehetősen rossz tulajdonságommal, hogy a játékban képtelen voltam veszíteni, sikerült elnyernem a megtisztelő nyertes címet 24 darab szilvásgombóc elfogyasztásával.

Ha huszonnégy alkalommal már nem is, de még néhányszor mindenképp tudunk csemegézni Sandy Koepke elbűvölő ház és kert koncepcióból, melyek antik romantikája tényleg magukkal ragadóak. A kopottas felületek, a filigrán vonalak és a kint és bent csodás összhangja adja ennek a Beverly Drive-i otthonnak a dédmama illatú varázslatos hangulatát.

Csak azért is nyár! Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt a borongós, néha télies, néha viszont füllesztő időjárást, amihez normálisan felöltözni egyenesen művészet. Nyár híján arra kényszerülök, hogy legalább képekben elhozzam a blog olvasóinak az önfeledt vakáció hangulatát.

A legutóbbi olasz farmházak osztatlan sikere után maradjunk ismét Európán belül, és tegyünk egy körutat a laza eleganciájukról és megigéző stílusukról híres franciáknál. Hogy mi a titkuk, nem tudom, de van valami a francia enteriőrökben, és a kertekben is, ami megmagyarázhatatlanul rabul ejti szívünket.

A buja mediterrán növényzet, az évszázadok alatt mind tökéletesebbé érő kőburkolatok, a friss, üde színhasználat, az antik bútorok kecses vonalai, amint tökéletes ellenpontot alkotnak a legújabb design irányzatok darabjai mellett. A pink és türkiz komódok szinte kiabálnak, és mégis annyira jók. A gasztronómiájukban is merész kreativitásukról híres franciáknak talán a vérükben van a kifinomult stílusérzékük, talán csak mi magyarázzuk bele, hogy ennyire jók benne. Ez a néhány fotó inkább az első lehetőségről tanúskodik. Sikkeset könnyedén. Elfogadnátok?

A tenger szerelmeseinek nem kell bemutatni az anemónák és a bohóchalak szimbiózisát, és talán az animációs filmekért rajongó gyerekek is emlékeznek még a narancs-fehér csíkos Nemora, aki az anemona, azaz a tengeri rózsa védelmező karjai közt menekül meg üldözői elől.

Az olasz designert, Giancarlo Zema-t is megihlette a korallzátonyok bámulatos csodavilága, melynek hatására megalkotta színpompás foteljét, az Anemone Chair-t, amely nem hiányozhat egyetlen búvár otthonából sem, hasonlóan a korábban bemutatott manta lámpához. Olvasáshoz, tévénézéshez, vagy akár egy délutáni ellazító szundításhoz is jól jöhet ez a poliuretán habból készült, és elasztikus kárpittal borított pihenőbútor.

Mostanában, mióta a nyár őszi álruhában járkál közöttünk, gondolataim egyre inkább a csodás színekben pompázó tenger köré csoportosulnak. Talán ezért is ugrott be nekem egy borongós délutánon csendesen meditálva egy meghökkentő, ámde erőteljes szókapcsolat: türkiz ajtó. Belső hang volt, vagy csak agyi idegkapcsolataim játéka? Döntsön mindenki ízlése szerint.

Elmém kusza agyszüleményei tovasiklottak útvesztőjükben, ám ez a gondolat valahogy magához láncolt. Alig vártam, hogy gépközelbe kerüljek, és bepötyögjem (a jobb esélyek érdekében angol nyelven) a keresőbe a „turquoise door” kifejezést, annak reményében, hogy a képek között rátalálok valami igazi csemegére.

Szörfölésem nem volt hiába, két szépséget is sikerült megleljek a neten. Az első képet a németországi Bamberg városában kapta lencsevégre Matthias Weinberger, sokak szívébe csalva be a napsugarat ezzel a gyönyörű kompozícióval. A második képen egy brüsszeli ház ajtaját láthatjuk, mesebeli art nouveau stílusban. Hangolódjunk a nyárra ezekkel a csodákkal legalább lélekben, közös erőfeszítésünk hátha meghozza a várva várt jó időt.

Mostanában úgy repül az idő, hogy magam is beleszédülök. Épp egy hete posztoltam a péntek-imádásról, és lám, ismét a hét kedvenc napjához értünk, köszöntsük hát a várva várt hétvégét egy újabb csodakulipintyóval.

Ódon, dél-olasz vidéki házak felújításával született szemet gyönyörködtető magán rezidenciák és butik hotelek falai közé kalauzolja olvasóit az amazon.com-on most akciósan 38,5 USD-ért kínált albuma, mely Masseria: The Italian Farmhouses of Puglia címet viseli, és melynek bemutató képeire itt találtam rá.

Mindig is vonzott a rusztikus vidéki stílusok egyszerűségében rejlő megkapó szépség, a visszafogott díszítőelemek, a meszelt fal tisztasága és a természetes anyaghasználat. Eddig még kimaradt életemből a sokak által magasztalt dél-olasz túra, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy le kell ereszkedjek előbb-utóbb a csizma sarkáig, ha ilyen jó kis búvóhelyek várnak arrafelé.

Házi kedvenceink kényeztetésére manapság már lényegében korlátlan lehetőségek állnak rendelkezésünkre, a hűtéssel és fűtéssel, valamint plazmatévével felszerelt kutyaháztól a Swarowski kristályokkal ékesített nyakörvön át a legkülönfélébb alkalmakra szánt ruházatig.

Annak, aki a legújabb trendnek megfelelő módon berendezett lakását nem szeretné elcsúfítani holmi szedett-vetett fekhellyel, megtaláltam a tökéletes választást. Az első ránézésre szimplán térelválasztó bútordarabnak tűnő műalkotás valójában egy rafinált, többszintes pihenőhely kedvenceink számára, melynek polcait pihe-puha pamlagokkal párnázva tehetjük hívogatóvá macskáink és kutyáink legnagyobb örömére.

Ez a kubista egyszerűségével bármely minimál enteriőrbe tökéletesen illeszthető bútordarab potom 2979 eurós (nagyjából 810 ezer forintos) vételárával a vastagabb pénztárcájú rétegeket célozza meg. A Marina Sciarrino tervező által kreált, Librato névre hallgató csoda a Misk Design kínálatából kizárólag rendelés útján, nyolc hetes szállítási idővel érhető el. Úgy vélem, egy ügyes kezű hobbiasztalos hosszas ebédszünetet és délutáni csendespihenőt is tartva maximum fél nap alatt összerak egy ilyet anyagáron.

A DIY (csináld magad) mozgalom hazánkban is virágkorát éli, szűkösebb időkben pedig kimondottan előtérbe kerül a fillérekből saját magunk által kreált használati tárgyak, lakberendezési kiegészítők vagy akár ajándékok divatja.

Aki lusta elmenni a sarki kreatív hobbi áruházba, hogy vegyen kb. 700 forintért egy óraszerkezetet mutatóval, és azt megközelítőleg nettó 3 perces munkával rögzítse egy régi bakelit lemezre, az megvásárolhatja Walter Jonker designer lemez óráját, potom 35 eurós vételáron itt.

Zene a kreatív barkácskodáshoz pedig:

A tengerentúlon már lassan lejárt lemez, itthon viszont még van, aki csak most ismerkedik a vintage stílus rejtelmeivel. Mielőtt megköveznek, hogy kizárólag a skandináv, a minimál és az ázsiai enteriőröknek szorítok helyet a blogon, úgy döntöttem, nyitok ebbe az irányba is.

A vintage egyike azon a stílusoknak, amit vagy nagyon szeretünk, vagy nagyon nem. És, amennyiben nagyon szeretjük, könnyen rabjaivá válhatunk. Mókás, kellemes szórakozás, hobbinak is felfogható, hiszen a legeredetibb otthonok sokszor a bolhapiacról fáradtságos munkával kicsemegézett múlt századi darabjainak mindegyike hosszú órákon át tudna mesélni.

Ha össze akarom foglalni az irányzat lényegét, annyit mondanék rá, az ószeres stílus, de hívhatjuk kincsvadászatnak is. Jó szem kell hozzá, velünk született érzék az eklektikus darabok harmonikus összeválogatásához és némi kreativitás, ha saját magunk szeretnénk a beszerzett kincseket felújítani. Jöhet a dédi ódon vasalója, csipketerítője, a szomszéd által kiutált rozoga kovácsoltvas csillár, de a nyaralóban is ráakadhatunk kissé megkopott, ám javítható székekre, vagy egy valódi tömörfából készült ebédlőasztalra, melyen jól mutat a nagyi kristálypohárkészlete.

Sandy Koepke kert- és lakberendező munkáinak szépsége abban rejlik, hogy a kertet és a belső tereket művészi módon hangolja össze a vintage stílusú kiegészítőkkel, így alkotásai révén igazi mesebeli hangulatú otthonok kelnek életre.

Helló péntek, szia péntek, szeretünk péntek! Szeretünk, hiszen nyakunkon a hétvége, amit ma délután (közszférában dolgozók), illetve ma este (versenyszférai alkalmazottak) ismét megkezdünk. A borongós időjárás kellemetlenségeinek felejtésére egy nem szokványos „otthont” tartogatok mára, a Született feleségek sztárjának, Marcia Crossnak a forgatások alatt használt lakókocsiját, amely nem mellőzi a nagyvilági stílust és eleganciát.

A los angelesi lakberendező, David Brian Sanders által csokoládébarna és türkizkék színkombinációban megálmodott csupa csillogás és pihe-puha bársony enteriőr igazi hollywood-i csemege, amelynek képeit nézegetve átértékeljük a lakókocsi fogalmát.

Hol vannak már a nyolcvanas évekbeli nyaralások, amikor a zamárdi kempingben az NDK lakókocsi 2 négyzetméteres alapterületén osztozott a négytagú család, és a háziállatok. A legjobban az járt, akinek a kempingágyon már csak a kocsihoz kifeszített sátor előtető alatt jutott hely, az legalább tudott éjszaka forgolódni kényelmesen.

És bár akkoriban én is élveztem a nomád körülmények közötti sátorozás vadregényes báját, mai fejjel, azt hiszem, már sokkal inkább hajlanék a Marcia Cross-féle full-extrás verzióra. Egy ilyennel szívesen bejárnám Európát.

Az itt bemutatott négy, teljesen különböző színvilágú, hangulatú hálószoba, meglepő módon ugyanazokból az alapelemekből építkezik. Az ágy, az éjjeliszekrény, a komód, és a fotel ugyanis mindvégig változatlan, a felhasznált darabok az IKEA-ból ismert Hemnes és Karlstad családok tagjai.

A fotósorozaton dolgozó stylistok megmutatják, hogy milyen sokat számít, mibe is öltöztetjük a bútorokat, és mennyire könnyedén lehet aktuális hangulatunkhoz, vagy akár az évszakhoz illeszkedve a kiegészítők használatával újjávarázsolni egy szobát.

Ennek szellemében állították össze a hamupipőkés hófehér, a szolidan elegáns őszies rozsdás, a bohókásan vidám tavaszi és a vörös virágos nyári verziókat szintén a svéd bútoráruház kiegészítőinek segítségével.

Neked melyik a kedvenced?

Szavazz rá, így: Jelöld be magad itt a Facebook oldalunkon található fotók egyikén, a képet megnyitva, majd alatta a bal oldalon található Fénykép megjelölése / Tag this photo feliratra kattintással. (Jelölni csak akkor tudsz, ha be vagy jelentkezve a Facebookra és csatlakoztál az Artinterior Bloghoz.)

Ha belépünk egy idegen lakásba, az esetek többségében azért jó eséllyel meg tudjuk saccolni a tulajdonos nemét, illetve, ha családról van szó, akkor annak a családtagnak a nemét, aki erőteljesebben érvényesítette akaratát a lakberendezés során.

Vannak tipikusan férfias, és papírformaszerűen nőies otthonok. A minimál stílus elterjedése azért kissé megnehezíti a dolgunkat, hiszen az utóbbi időben a nők is hagyták magukat elsodorni a trendhullámmal és beleszerettek a letisztult, kissé maszkulin vonalvezetésbe, visszafogottabb színvilágba.

Az Argentínában élő Carolina viszont nem titkolja az ereiben csörgedező tüzes déli vért, konyhája igazán csajosra sikeredett, és nem azért, mert minden babarózsaszín. A berendezés alapját képező falak és bútorzat fehér és nyers fa színeivel első hallásra unalmasnak tűnhet, ám a nyitott polcok révén elővillanó tányérok edények, és a sok apró színes kiegészítő, valamint a lakástextilek friss színvilága hihetetlen élettel telítik meg a helyiséget.

Két jó ötlet, melyet mi magunk is könnyen megvalósíthatunk: a tűzhely felett a falra erősített mágnestábla, mely fűszertartó edények tárolására, vagy bevásárló cédulák rögzítésére is szolgálhat, valamint a táblafestékkel feketére festett falszakasz, melyen kreativitásunk kiélésre nyílik lehetőségünk, de akár a vasárnapi ebéd menüsorát is felkanyaríthatjuk rá.

Hétvégi nyálcsorgatónk alkalmával repüljünk most Thailföldre, Koh Tao szigetére. A Casas Del Sol (Napházak) luxusvilla komplexum a sziget észak-nyugati partján terül el a dombokon Sairee vársoka felett. A part negyedórányi sétával, vagy 5 perces motorozással érhető el. Persze a vízben mártózás örömeiről akkor sem kell lemondanunk, ha otthon maradunk, hiszen a villákhoz medence is tartozik.

A berendezés a modern ázsiai stílus szellemében került kiválasztásra, így természetes anyagok (kő és fa) alapozza meg a naturális hangulatot. Leginkább a tömörfa asztalok, és az uszadékfa szobrok varázsoltak el szépségükkel, de a kő alapra fektetett ágymatracok és kanapék is magával ragadóak egyszerűségük folytán. Mosolyt csalt még az arcomra az olvasósarokként funkcionáló (és ebből fakadóan feltehetően férfiak számára megálmodott) WC, ahol a falfülkék magazinok pedáns tárolására is szolgálnak. Ehhez mondjuk elengedhetetlen lenne egy plexi vagy akár üveg előlap, ami megakadályozza, hogy az újságok kipotyogjanak.

Tetszett a poszt? Csatlakozz olvasótáborunkhoz a Facebookon. További képek a Casas Del Sol villákról az Artinterior Blog Facebook oldalán.

Árnyékban 31 fok, a tűző napon meg sem merem mérni, de a kovászos uborka leve szinte fortyog, bugyog kifelé a befőttes üvegből. Az előrejelzés szerint már érkeznie kéne az enyhülést hozó zivataroknak, de mifelénk még nyoma sincs a felhőknek. Akinek lehetősége van rá, vegyen egy hűsítő zuhanyt, vagy merüljön el egy frissítő kád vízben.

Napi inspiráció a merüléshez: ki melyik kádat választaná, ha a Dzsinn teljesítené a kívánságát? Beépített kőkád vagy a lábon álló ódon verzió?

Fotók innen és innen.

Maradjunk hétfői témánknál, a falak dekorálásánál. Amikor is valami nagyon ütős, a tekintetet vonzó díszítőmotívumot álmodunk meg otthonunk falára, sokszor – megjegyzem, jogosan – felmerülhet bennünk a dilemma: hogyan fogunk ehhez színben stílusban passzoló lakástextilt, egyéb lakberendezési kiegészítőket találni.

Megoldás lehet persze, ha csak a fali dekorációs kompozíció főbb színei köszönnek vissza mondjuk a párnahuzatokon, függönyökön, de néha még ez sem olyan egyszerű feladat.

A probléma egy nyolc kortárs ipar- és képzőművészből álló hazai csapat, a Paintwall által kínált megoldás révén könnyen orvosolható. A művész hölgyek és urak ugyanis komplett koncepcióterveikben nemcsak az álmainknak és stílusigényünknek megfelelő falfestést, hanem az ezzel harmonizáló további kiegészítő részletmegoldásokat is bemutatják egyedi lakástextilek, csempék és akár térplasztikák formájában. A harmonikusan berendezett otthon így már nem puszta vágyálom, hanem kézzel fogható realitás is lehet, amelyet elképzelésünknek megfelelően a művészek nekünk alkotnak. A képek nem sablonok, pusztán példák a fantáziánk beindítására.

Egy bizonyos kor felett mindenkinek megvan az emlékkép, amikor a panelban Kovács apuka a sötétbarna, virágmintás fotelba süppedve, a mögötte zakatoló ventilátor frissítő áramlatát pajkosan atlétatrikója alá irányítva, kezében egy üveg Kőbányai világossal épp a meccset nézi mélán. Háttérben a nappali falát díszítő gigantikus méretű poszteren kecsesen kacskaringózó pálmafák, puha, fehér homok, végtelen türkizkék tenger és barátságos bárányfelhők szolgáltatják a karibi érzés hamisítatlan alaphangulatát. Néhány évtizeddel ezelőtt a faliposzter valóban ennyit tudott.

Ma azonban csak a képzeletünk szab határt lehetőségeinknek, és attól sem kell aggódni, hogy nem standard méretű falszakaszunkról a kép bizonyos részei sajnálatos módon lemaradnak. Az általunk (milliónyi témakör és stílus közül) kiválasztott fotóból tetszőleges méretben készítenek fotó tapétát, mellyel otthonunkba egyedi látványosságot csempészhetünk nemcsak a falakra, de akár a bútorok felületére is. Az Eazywallz weboldalán kalandozva például számos, a mai kor ízlésének megfelelő, magával ragadó kép közül válogathatunk.

Tikkasztó hőség honol odakint, így az eheti álomházikónk kiválasztásánál a szellős, hűs terekre, és kerti megoldásokra összpontosítottam. Ez alkalommal Hollandiába látogatunk, és a tavaly májusban elkészült Villa Frenay névre keresztelt családi ház projektet vesszük górcső alá, melyet a 70F architecture építésziroda követett el.

A tóparti telek kedvező adottságait kihasználva több helyen is visszaköszön a lépcsőforma, melyet nemcsak közlekedő útvonalként, hanem egyben mesterséges vízcsobogóként is beillesztettek a tervezők. Talán pont ezért is szerettem bele ebbe az épületbe, hiszen az utóbbi időben minden gondolatom a kerti tavak és vízi megoldások körül forgott.

Az enteriőr végtelenül letisztult formavilága és a beépített anyagok természetes egyszerűsége adja a nagyszerűségét ennek a modern otthonnak, amelyből számomra azért hiányzik egy kis élet, talán pár harsogó zöld szobanövénnyel meg lehetett volna törni annak egyhangúságát.