Mostanában, mióta a nyár őszi álruhában járkál közöttünk, gondolataim egyre inkább a csodás színekben pompázó tenger köré csoportosulnak. Talán ezért is ugrott be nekem egy borongós délutánon csendesen meditálva egy meghökkentő, ámde erőteljes szókapcsolat: türkiz ajtó. Belső hang volt, vagy csak agyi idegkapcsolataim játéka? Döntsön mindenki ízlése szerint.

Elmém kusza agyszüleményei tovasiklottak útvesztőjükben, ám ez a gondolat valahogy magához láncolt. Alig vártam, hogy gépközelbe kerüljek, és bepötyögjem (a jobb esélyek érdekében angol nyelven) a keresőbe a „turquoise door” kifejezést, annak reményében, hogy a képek között rátalálok valami igazi csemegére.

Szörfölésem nem volt hiába, két szépséget is sikerült megleljek a neten. Az első képet a németországi Bamberg városában kapta lencsevégre Matthias Weinberger, sokak szívébe csalva be a napsugarat ezzel a gyönyörű kompozícióval. A második képen egy brüsszeli ház ajtaját láthatjuk, mesebeli art nouveau stílusban. Hangolódjunk a nyárra ezekkel a csodákkal legalább lélekben, közös erőfeszítésünk hátha meghozza a várva várt jó időt.