Tisztában vagyok a Valentin nap megosztó jellegével, mégis megkockáztatok egy posztot azon kevesek számára, akik az ünneplés mellett döntenek. Tudom, hogy tíz férfiből kilenc és fél a hanyatló nyugat ópiumának tartja a szerelmesek napját, a szingli nők pedig vagy otthon sírdogálnak, vagy hasonszőrű társaikkal ülnek anti-valentin napot, ahogy fiatal koromban én is tettem egykor.

Mivel azonban a virágüzleteknek ilyenkor igenis jól megy a bolt, és a hétvégén a kézműves csokik is igencsak keresettek voltak a wamp-on, azt gyanítom, hogy van még néhány romantikus lelkületű párocska, akik érzéki, huncut, vagy szimplán szívhez szóló meglepetéssel készülnek erre a napra.

Néhányaknak talán pont holnap kérik meg a kezét, melyhez tökéletes körítés lehet rózsaszirmokba öltöztetni a franciaágyat, de akinek a szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, az biztosan örülne a szívecske formájú tükörtojásnak az ágyban felszolgált reggelinél. Ez utóbbira célszerszám is kapható itt, de megkockáztatom, hogy mézecskalács szaggatóval is tökéletesen kivitelezhető a projekt.

Végszónak pedig a szokásos közvélemény kutatás: tartjátok, avagy sem a Valentin napot, csak a fogyasztói társadalom egy újabb ádáz találmánya, vagy egy jó alkalom arra, hogy kimutassuk a szeretetünket?

Képek: innen és innen.

Néha belefutok olyan otthonokba, amikről egyet biztosan tudok, tokkal vonóval soha nem kéne. Ennek ellenére megfog bennük valami, néhány építészeti megoldás, színek, színpárosítások, textúrák, ötletek, amik miatt mégis úgy gondolom, hogy másnak is adhat némi inspirációt a bemutatásuk.

Ez a mai kőkemény madridi eklektika pont ilyen. Ha hozzám vágnák, se kéne. Mégis mennyire jó már az a belső teraszocska a csillárral?! Elvetemült, de jó. A beton egyszerűségének és a falépcső bámulatos erezetének a kontrasztja: hátborzongató. A türkiz karosszékek, álom. Nem tudom hova tenném őket itthon, de érzem, hogy kellenek. A rozoga székek a modern vonalú kávézóasztalka mellett: szívfájdítóan vintage. Mi köll még? Képek innen.

Tolóajtók segítségével váltották valóra a megrendelő igényeit a lengyel mode:lina építésziroda tervezői, miszerint olyan egybenyitható tereket szeretnének, ahol ugyanakkor lehetőség van a hangszigetelt elszeparálódásra is.

Ha az egyik tévét néz, míg a másik már éppen aludna, behúzzák az ajtókat, amikor viszont vendégeket hívnak magukhoz, szabadon terjed a jókedvű baráti duruzsolás, vagy a zene hangja. A modern stílus megalapozásához a végtelen egyszerűségű fekete-fehér színpárt hívták segítségül a belsőépítészek, melynek egyhangúságát a világos árnyalatú fafelületek és a szürke nyersbeton falak átmenete oldja.

Garzonokban sokszor felmerül a kérdés, hogy aludjunk-e a kényelmetlen kihúzható kanapén, vagy inkább legyen egy rendes ágyunk, de akkor meg a vendégeinket nem tudjuk leültetni. Egy francia cég ötletes megoldást talált erre a kislakásokban gyakran felmerülő problémára.

A Bedup franciaágyak ugyanis használaton kívül egy egyszerű mozdulattal felhúzhatóak a plafonra, ahol senkit nem zavarnak a nappali tevékenységek közben. Így egy szobán belül kialakíthatjuk a hálót és nappalit, vagy a dolgozósarkot.

Arról a nagy előnyéről ne is beszéljünk, hogy a beágyazással sem kell különösebben foglalkozni, ami sokaknak az egyik legkevésbé kedvelt házimunkája. A szerkezet nappal úgy viselkedik, mint egy álmennyezet, akár spotlámpákat is rejthetünk az ágy fenekébe.

Az igazat megvallva, nem vagyok híve a baldachinos ágyaknak. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, szimplán csak nem a stílusom. Nem leszek tőlük klausztrofóbiás, mégis valahogy tökéletesen megvagyok nélkülük.

Néha azonban, nyaralás alkalmával volt már szerencsém kipróbálni ezt a megoldást, és amikor az elfüggönyözés az éj leple alatt támadó vérszívók ellen nyújt hathatós menedéket, akkor kifejezetten hasznosnak tartom, ha az ember ilyen kalickába zárva hajtja nyugovóra a fejét.

Ezennel gyors közvélemény kutatást rögtönöznék ebben a mérhetetlen fontosságú témában: baldachinos ágy, vagy baldachin-mentes? Kinek mi a zsánere? És akinek baldachinos van otthon, az mindig be szokta húzni magára a függönyt, vagy csak nyáron a szúnyogok miatt?

A karácsonyi ünnepekre szerettem volna összedobni egy kis jégtálkát, de annyira enyhe volt az idő, hogy kútba esett a tervem. Most, hogy bejöttek az igazi téli mínuszok, úgy döntöttem, bepótolom a kreatív alkotást, és nekilátok a csináld magad téli dekorációnak.

Gyorsan elővettem egy kis keverőtálat,  a közepébe ültettem egy kerámia kaspót, beledobáltam pár szelet citromkarikát, és a kertből szedett piros bogyós bokorról gyűjtött ágacskákat, felöntöttem vízzel, és kint hagytam éjszakára.

Reggelre szépen megfagyott a műalkotás, az edényt langyos vízbe mártva kiszabadítottam a jégtálat, ami addig bírja majd, amíg odébb nem áll a zimankó. Az időjósok szerint akár egy hétig is hasznát veszem még a művemnek.

A rohanó nagyvárosok után legyen végre dzsungel és fehér homokos tengerpart. Egy kis brazil halászfalu, Trancoso történelmi központjában áll a tíz, egyedi stílusban berendezett kis házikó, mely az UXUA Casa Hotel épületegyüttesét alkotja. Négy közülük eredetileg halászkunyhó volt, a 16. századi Quadrado városkában, míg a maradék hat a csodás trópusi kertben áll.

A házak tervezője Wilbert Das, aki helyi kézművesekkel együttműködve hagyományos építési technikákat alkalmazva és helyi antik és kortárs műtárgyak felhasználásával adott életet ennek a különleges szállodának. Az ország déli régiójában, Bahiában található ez a földöntúli paradicsom, amely könnyedén rabul ejti a télben vacogó szívünket.

További képek a blog Facebook oldalán, ahol a visszatérő női olvasókra való tekintettel kisportolt testű capoeirás fiúkat, a férfi olvasók örömére pedig egy masszázságyon relaxáló mulatt szépséget rejtettem el apró ajándék gyanánt.

Maradunk Sao Pauloban, ahol egy apa és fia által közösen lakott apartmanba látogatunk, amelyet a Piratininga Arquitetos Associados építészstúdió alakított át a megrendelők igénye szerint. Külön és mégis együtt, hiszen bizonyos funkciókon osztozkodnak, míg saját intim zónájuk teljesen elkülönül helyileg és stílus tekintetében is.

A közösen használt terek, mint a nappali és a konyha-étkező, meghatározó eleme a kazettás beton mennyezet, mely a régmúlt építészeti tagozatát önti modern formába és egyben a férfias jelleget is megalapozza szigorú vonalvezetésével. A női energiák megjelenítése egészen meglepőre sikeredett, egy gigantikus fotón egy hölgy tűzpiros gumikesztyűben és nagyestélyiben térdel a felmosóvödör előtt. Hogy ez a volt feleség, vagy a jövendőbeli menyecske, arról nem szól fáma. Képek innen.

Brazília legnépesebb városában, a 20 millió lakosú kereskedelmi és ipari központban, Sao Pauloban tökéletes választás egy indusztriális stílusú otthon, hiszen az ország ipari termelésének majd fele összpontosul ebben a dinamikusan fejlődő metropoliszban.

A Diego Revollo tervezte 100 m2 alapterületű lakás a fehérre festett téglafalak és a beton nyers felületei által kreált steril környezetben mindössze néhány színt vonultat fel, de jellemzően a fekete-fehér színpár diktálta bipoláris színskálán mozog, leszámítva a citromsárga komód által képviselt drasztikus fókuszt. Határoló falak híján egy teljes mértékben egybenyitott végtelen tér tárul elénk, ahol az intim zóna elszeparálását a galériával oldották meg. Képek innen.

David Guerra brazil építész, belsőépítész a Rio de Janeirotól északra hegyek ölelésében fekvő Belo Horizontéban álmodott újjá egy családi házikót, melyet nemes egyszerűséggel Casa Jardim („kertes ház”) névre keresztelt.

Az 565 m2 alapterületű, trópusi hangulatú ingatlanhoz természetesen medence is dukál a tökéletes kikapcsolódás érdekében. A tetőszerkezet gerendázatára visszautaló belsőépítészeti elemek egységessé teszik a látványt, melyet a dióbarna és fehér színek párosa határoz meg. Képek innen.

Egy fiatal brazil építész, Guilherme Torres nem mindennapi otthont kreált magának Londrina városában, meglehetősen egyedi stílusban. A kanapé betonalapra fektetett matracokból áll, és az asztal sem mobilizálható, hiszen ez is betonból készült. A falakon az elektromos vezetékeket rejtő és fura rajzolatokat mintázó csövek metálszürke színben pompázva szerves részét képezik a látványnak.

A tulajdonosnak nincsen túl sok könyve, de azokat legalább szépen elrendezte a falbeugrókból kialakított polcrendszeren, így esztétikai funkciót rendelve a soványka, ámde annál színesebb gyűjteménynek. A minimalizmust nemcsak a designban, de a felhalmozás terén is sikeresen megvalósította. Mit gondoltok erről az otthonról, tetszik, vagy nagyon csöves? Képek innen.

Az időjósok itthon fogcsikorgató téllel fenyegetőznek, úgyhogy úgy döntöttem, elhúzunk melegebb éghajlatra. Aki fázik, tartson velem ezen a héten, az úticél Brazília, végeláthatatlan tengerpartok, nyüzsgő nagyvárosok, óriási ellentétek, és az idén február 18-án rajtoló Rio-i karneválon versengő szambaiskolák forgataga vár ránk, de leginkább belsőépítészet.

Nap, mint nap bekukkantunk majd egy brazil otthonba, hogy megismerkedjünk a helyi lakberendezési trendekkel, uralkodó stílusokkal. Kezdjük is rögtön egy hamisítatlan agglegénylakással Sao Paoloból, ahol egy laza kreol macsó tengeti napjait, hol cicababákat szédítve hol pedig a haverokkal biliárdozva.

A megrendelő tágas, kényelemmel csábító terekre, és az élet egyszerű élvezeteire vágyott, mindezt a Philippe Starck tervezte Buenos Aires-i Faena Hotel hangulatára alapozva. Véleményem szerint a téglafalakat leszámítva ez utóbbi követelménynek nem igazán felel meg az elkészült otthon, de talán nem is baj. Hiába szeretem Starck munkásságát, valahogy ez a szálloda engem nem fogott meg. Képek innen.

Sokszor egyszerű ötletekkel is meglepően szépen lehet dekorálni. A tésztához felhasznált hámozott paradicsomkonzerv dobozáról, ha leáztatjuk a csomagolást, ipari hangulatú virágvázaként újra felhasználhatjuk. Szizállal, vagy selyemszalaggal a teríték színvilágához igazodóan dekorálhatjuk a fémbödönt, és voilà, ripsz-ropsz vasárnapi asztaldísz. Kép innen.

Jövő hétre azt mondják az okosok, hogy megérkezik a durva fagy és a havazás. Akár mínusz 20 fok is lehet majd február első napjaiban, úgyhogy azt mondom, amíg lehet, élvezzük a napsütést, és készüljünk fel meleg ruhákkal, forralt borhoz való alapanyagokkal a túlélésre.

Azért, hogy a lelkünkben se fázzunk, egy friss, tavaszi színekben pompázó, mindössze 50 m2 alapterületű spanyol kislakást hoztam, így a képeket nézegetve talán könnyebben átvészeljük a rügyfakadást megelőző zordabb napokat. Azt hiszem vennem kell tulipánt, addig is, míg kibújnak a kertben. Képek innen.
 

Vannak, akik különleges érzékkel rendelkeznek a bolhapiaci kincskereséshez, és jó ízléssel válogatnak össze fillérekért első ránézésre össze nem illő darabokat. Mert ugyan ki az az elvetemült, aki kimustrált hajdani moziszékekkel, vagy gerendákból összeeszkábált étkezőasztallal próbálja egyedivé tenni lakását?

Egy holland belsőépítész stúdió, a Bricks tervezői nem félnek az ilyen hajmeresztő ötletektől sem, és megrendelőik számára olyat alkotnak, amilyen nem sűrűn jön szembe az utcán, mint például ez az amszterdami otthon. Egy ilyen stílus már nagyon művész, vagy még belefér? Mi a véleményetek?
 

Nem tudom, és épp ezért őszintén érdekelne, vajon másokkal is gyakran megtörténik-e, hogy olthatatlan vágyat éreznek magukban a vásárlásra, amint meglátnak egy csinos kis párnát, vagy ez pusztán az én mániám. Nem egyszer találtam már magamat ilyen szituációban, mikor szó szerint le kellett beszélnem a bennem egyre jobban kiabáló kisördögöt, aki nem volt hajlandó párna nélkül távozni az üzletből.

Néha olyan potom pénzekért, olyan szépségekre bukkanok, hogy fáj a szívem otthagyni őket a polcon. Ilyenkor egy dologgal vigasztalom magam, hogy ez a furcsa szindróma nem lehet más, mint művészi énem utat törni kívánó manifesztációja, hiszen jól tudjuk, Petőfi is pihe-puha párnákról álmodozott a halálos ágyára. Ti is párnamániások vagytok? Képek innen.

Azt tartja a népi bölcsesség, hogy a mai napon komoly változás állhat be az időjárásban, ez az úgynevezett Pálfordulat, melynek elnevezése bibliai gyökerekből ered (a keresztényeket üldöző Saul megtért és felvette a Pál apostol nevet).

Mivel egészen idáig hideg nemigen volt, félő, hogy a pálfordulás végre meghozza az igazi zimankót. Ahogy az időjós oldalakat nézegetem legalábbis, fagyokat jövendölnek az elkövetkező napokra.

Mindezek örömére kerestem egy kis lélekmelengető házikót a spanyolországi Mallorca szigetéről, amely rusztikus és modern elemek elegyével operálva végtelenül barátságos életteret varázsol a terméskő falak közé. Egy az egyben persze nehéz hazai viszonylatra alkalmazni (a kaviccsal szórt padló télen még gyapjúzokniban is húzós lenne), de színeiben, kiegészítőiben jó ötletek adhat egy Balaton-felvidéki nyaraló berendezéséhez akár.
Képek innen.

Boldog kínai holdújévet mindenkinek a ma kezdődő Sárkány évében, amit már igencsak vártam, hiszen magam is ezen jegy szülötte vagyok!

Eme ünnepi alkalomból hoztam egy kis kínai apropójú designt, a Roche Bobois Mah Jong Modular Sofa-t, amely egy, a számítógépek alap játék kínálatában is oly népszerű kínai dominó ihletése alapján született színpompás elemes pihenőbútor-család. Vidám, nem?

Képek innen.
 

Őrzök magamban egy gyönyörű emléket a Camino zarándoklatomról. San Nicolas de Puente Fiteroban egy 13. századi templomban szálltam meg, ami igazán különleges helynek bizonyult. Valljuk be, ritkán alszik az ember templomban, és hasonlóan nem mindennapi eset egy több százéves szent rituálé közepébe csöppenni, ami itt egy szakrális lábmosást és a zarándokútra való áldásosztást jelentett.

A kőtemplom épületében sem víz, sem villany nem volt, így igazán nomád időutazáson éreztem magam. Vacsoránál egy hosszú asztalt ültünk körül mi zarándokok szállásadóinkkal együtt, és ami igazán egyedi hangulatúvá varázsolta ezt az étkezést, az a megszámlálhatatlan mennyiségű gyertya volt, mellyel fényt varázsoltak az éj sötétjébe. Csak gyertyák, semmi más.

Az már hab a tortán, hogy éppen akkor Carolina, egy olasz séf is a szálláson állomásozott, és fenséges lasagnát rittyentett a társaságnak. Azóta fogadkozom, hogy összehozok egy gyertyafényes vacsorát a barátaimnak, hogy kicsit elrugaszkodjunk a túlgépesített élet őrületétől. Vacsoráztatok már valaha kizárólag gyertyafénynél? Kép innen.
 

Ma már a ruházati láncok körében sem ritka, hogy saját lakberendezési kollekcióval lépnek ki a piacra, bár itthon még ennek kevéssé örülhetünk. Mivel lakberendezésben a spanyolok és a svédek is nagy kedvenceim, körbenéztem náluk, mi jót kínálnak a divatdiktátorok. Ha egy kicsit hajlandóak vagyunk utazni a vásárlás érdekében, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy nemcsak magunkat, hanem lakásunkat is a legújabb divat szerint öltöztetjük.

Zara Home üzleteket például a szomszédos Ausztriában, Romániában és Horvátországban is találunk. A svéd H&M azonban ismereteim szerint csak Ausztriában érhető el legközelebb.

Végigpörgettem a mindkét nemzetközi lánc otthonszépítő katalógusát, és találtam is néhány szépséget. Érdekes, hogy a tüzes spanyolok mintha kissé visszafogottabb, elegánsabb színvilágukkal próbálnák lehűteni szenvedélyüket, míg a svédek búskomorság ellen szemvidító színkavalkáddal harcolnak. Kinek melyik jön be inkább?
 

Ha valaki tovább nézelődne, megteheti a Zara Home és a H&M oldalakon.

Akkor lássuk sorban, először jöjjenek a spanyolok:

Aztán dobjuk fel a hangulatot a svédekkel:

Távol a rohanó világ zajától, ahol még a madár is ritkán jár, na ilyen helyeken lehet valóban kikapcsolódni. Manapság már nem elérhetetlen, sőt, egész baráti árakon hozzájuthatunk egy Zöld-foki szigeteki nyaraláshoz, különösen, ha a last minute utak között nézünk körül.

Boavista szigetének északi partján fekszik egy aprócska, a fenntartható fejlődést és az emberi léptékeket hirdető Spinguera ekohotel (ecolodge). A vendéglátók arra törekedtek, hogy a legkevésbé rondítsanak bele az érintetlen táj szépségébe, és minél kisebb felületű ökológiai lábnyomot hagyjanak maguk után. Ennek szellemében megújuló energiaforrásokkal működtetik a puritán egyszerűséggel berendezett kis hotelt, melybe a természet szerelmeseit invitálják egy elszigetelt, relaxáló nyaralásra.

További képek a blog Facebook oldalán.

Ha valakinek jobban bejön a fürdőnadrágos, kerti barbecue partis karácsonyozás, érdemes elgondolkodnia azon, hogy áttegye székhelyét a kenguruk földjére. Lottónyerteseknek ajánlom a következő négy hálószobás, három fürdővel rendelkező házikót, melyben nemcsak a család, hanem akár a látogatóba érkező közeli ismerősök is jól megférhetnek, hiszen a vendégszárnyban közel, de mégis épp elég távol komfortos kis nappali háló kombót alakítottak ki.

A saját úszómedencével rendelkező vityilló ára 2,1 millió ausztrál dollár, ez mai árfolyamon nagyjából 535 millió forintnak felel meg. A tűző déli nap ellen szellős menedéket nyújtó veranda nagyon a szívembe férkőzte magát. Ha valaki esetleg szeretné megvásárolni ezt a földteke túloldalán fekvő szépséget, itt teheti meg.

San Francisco egy öreg raktárépületét töltötte meg új értelemmel az Edmonds & Lee Architects. Az 1868-ban épült Oriental Warehouse Loft Building falaiba beleivódott az amerikai gyáripar aranykorának minden izzadtságcseppje, ha lehunyjuk a szemünket, talán látjuk, ahogy a munkások rakodják az árut.

A kelet mesés kincsei, mint az illatos tea és kávébab, a rizs és finom selymek hegyekben sorakoznak arra várva, hogy továbbszállítsák őket a kiskereskedőkhöz, míg az iparmágnás épp Ford T modelljével hajt a telepre, hogy szemrevételezze a szorgos kezek termelékenységi mutatóit.

Mára nyersbeton falak és letisztult formájú bútorok hivatottak az indusztriális hangulatot újrateremteni, melynek ridegségét a kopottas fagerendák melegsége lágyítja. Gigantikus, egybefüggő terek, padlótól a plafonig húzódó ablakfelületek gondoskodnak a szabadság és a végtelen mámorító érzéséről ebben a modern loft otthonban. Képek innen.

Valahogy idén ez a tél nem nagyon akarja megmutatni magát, igaz, pont most havazik. Egyrészt persze megvan ennek a jó oldala is, nem fagyunk kockára állandó jelleggel, és a napsütéses reggelek is lélekvidítóak, másrészt viszont csak elkélne egy kis rendes hó, amolyan jeticsimmás, mindent beborító, és nemcsak a hegyekben. Az én lelkem legalábbis vágyik rá.

A verőfényes napokon azonban már a tavasz illatát vélem néha érezni és ilyenkor a kültéri témák kezdik el foglalkoztatni a fantáziámat. Sosem voltam egy belvárosi gyerek, nem rajongok a betontengerért, ám ha egyszer mégis beköltöznék egy nyüzsgő nagyvárosba, kizárólag egy tetőteraszos penthouse jöhetne szóba, mint idilli megoldás.

Mert milyen szép is az, reggel a gőzölgő kávéval a kezünkben elnézni a messzeségbe a tetők felett és megpillantani a felkelő nap izzó korongját, miközben alant autók suhannak el és épp ébredezik a város.

Képek: trendir.com, archinspire.com, ohmigoshblog.blogspot.com, homeinfatuationblog.com, dailymail.co.uk, homedesigndecorplan.com.
 

Azt mondják az okosok, hogy a kicsik szépség iránti fogékonyságát már a korai években érdemes megalapozni. Mi lehetne alkalmasabb terep ehhez, mint a gyerekszoba berendezése. Azon már leállhatunk vitatkozni, hogy vajon milyen legyen az ideális lurkó kuckó, tematikus, vagy sem, legutolsó divat szerinti stílust tükröző, vagy szimplán egy hatalmas játszótér. Mit gondoltok erről?

Manapság egyre többen esnek szerelembe az általam csak ószeres stílusként emlegetett vintage trenddel, így hát most ebből hoztam egy kisebb kanálnyi merítést. A képeket itt találtam.