Néha belefutok olyan otthonokba, amikről egyet biztosan tudok, tokkal vonóval soha nem kéne. Ennek ellenére megfog bennük valami, néhány építészeti megoldás, színek, színpárosítások, textúrák, ötletek, amik miatt mégis úgy gondolom, hogy másnak is adhat némi inspirációt a bemutatásuk.

Ez a mai kőkemény madridi eklektika pont ilyen. Ha hozzám vágnák, se kéne. Mégis mennyire jó már az a belső teraszocska a csillárral?! Elvetemült, de jó. A beton egyszerűségének és a falépcső bámulatos erezetének a kontrasztja: hátborzongató. A türkiz karosszékek, álom. Nem tudom hova tenném őket itthon, de érzem, hogy kellenek. A rozoga székek a modern vonalú kávézóasztalka mellett: szívfájdítóan vintage. Mi köll még? Képek innen.