Nem tudom, és épp ezért őszintén érdekelne, vajon másokkal is gyakran megtörténik-e, hogy olthatatlan vágyat éreznek magukban a vásárlásra, amint meglátnak egy csinos kis párnát, vagy ez pusztán az én mániám. Nem egyszer találtam már magamat ilyen szituációban, mikor szó szerint le kellett beszélnem a bennem egyre jobban kiabáló kisördögöt, aki nem volt hajlandó párna nélkül távozni az üzletből.

Néha olyan potom pénzekért, olyan szépségekre bukkanok, hogy fáj a szívem otthagyni őket a polcon. Ilyenkor egy dologgal vigasztalom magam, hogy ez a furcsa szindróma nem lehet más, mint művészi énem utat törni kívánó manifesztációja, hiszen jól tudjuk, Petőfi is pihe-puha párnákról álmodozott a halálos ágyára. Ti is párnamániások vagytok? Képek innen.