Tisztában vagyok a Valentin nap megosztó jellegével, mégis megkockáztatok egy posztot azon kevesek számára, akik az ünneplés mellett döntenek. Tudom, hogy tíz férfiből kilenc és fél a hanyatló nyugat ópiumának tartja a szerelmesek napját, a szingli nők pedig vagy otthon sírdogálnak, vagy hasonszőrű társaikkal ülnek anti-valentin napot, ahogy fiatal koromban én is tettem egykor.
Mivel azonban a virágüzleteknek ilyenkor igenis jól megy a bolt, és a hétvégén a kézműves csokik is igencsak keresettek voltak a wamp-on, azt gyanítom, hogy van még néhány romantikus lelkületű párocska, akik érzéki, huncut, vagy szimplán szívhez szóló meglepetéssel készülnek erre a napra.
Néhányaknak talán pont holnap kérik meg a kezét, melyhez tökéletes körítés lehet rózsaszirmokba öltöztetni a franciaágyat, de akinek a szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, az biztosan örülne a szívecske formájú tükörtojásnak az ágyban felszolgált reggelinél. Ez utóbbira célszerszám is kapható itt, de megkockáztatom, hogy mézecskalács szaggatóval is tökéletesen kivitelezhető a projekt.
Végszónak pedig a szokásos közvélemény kutatás: tartjátok, avagy sem a Valentin napot, csak a fogyasztói társadalom egy újabb ádáz találmánya, vagy egy jó alkalom arra, hogy kimutassuk a szeretetünket?
