Vajon miért van az, hogy egy csigalépcső láttán mehetnékem támad fel a magasba? Lehet, hogy ezzel csak én vagyok így? Vagy másokat is elfog a magaslatok meghódításának elnyomhatatlan vágya?

A csigalépcsőben van valami titokzatos. Talán az, hogy nem látjuk, hova vezet? Olyan izgalmas és hívogató, néha mesebelien titokzatos. Egy szimpla egyenes karú lépcsőnek nincs meg ez a bája, de az is lehet, hogy csak én magyarázom túl a dolgokat. Ti hogy látjátok?

Kép innen.

Remélem mindenki megbocsát, de ma rövidre fogom a mondókámat, ugyanis épp a születésnapomat ünneplem. Ennek örömére megleptem magam egy vadregényes marokkói lakkal, ami remélem nemcsak az én szívembe lopja be az éltető napfényt. Képek innen.

Szeretem a meghökkentő anyag, minta vagy textúra párosításokat, amik egy pillanatra elgondolkoztatnak, és amelyeket elnézve megnyílik egy aprócska rés a fátylon, amelyen át betekinthetünk abba az olvasztótégelybe, amiben a világban rejlő millió csoda éppen születik.Nekem ez a Manhattan alsó fertályában, a TriBeCa negyedben található apartman ezt az inspirációt közvetítette.

Nem kell mindig a megszokások útján járni, sokszor az elsőre idegennek tűnő megoldások hozzák a legszebb végeredményt. Az éjjeliszekrény mérete nem feltétlenül 40*40*40 cm. A magasfényű hófehér korpuszba szőtt, melegséget sugárzó, az ipari parketta hangulatát idéző fa betét, mely a franciaágy fejtámláján is megjelenik, a meglepetés erejével csempész életet egy méltatlanul elhanyagolt bútordarabba, mely így önbizalommal felvértezve követel teret magának és vonzza a tekintetünket, mint egy büszke bálkirálynő. Képek innen.

Visszavonhatatlanul itt a tavasz. A krókuszok a kutya minden erőfeszítése ellenére megállíthatatlanul törnek elő az ágyásokban, törékeny hajtásaiknak tulipánok erős levélzete nyújt biztos hátországot.

A hétfő reggel is szikrázó napsütéssel indul, így talán még könnyebb lesz kibírni a nemzeti ünnep miatt kurtára sikeredett munkahét viszontagságait. Gyanítom, hogy a munka termelékenysége nemcsak a reményekkel kecsegtető hosszú hétvége, hanem a legtöbbünket megbolondító madárcsicsergés és a levegőben terjengő hamisítatlan tavasz-illat miatt is az átlagos szint alá fog csökkenni a hétfőtől szerdáig terjedő időszakban.

Előre is szabadkoznék a munkáltatóknál, hogy ilyen körülmények között még tovább borzolom a kedélyeket, és a dolgozó nép szemének csemegét nyújtva csábítom a lakosságot egy kis munka helyetti álmodozásra.

A helyszín London, az otthon pedig számomra olyan, mint egy óriási fehér festővászon, amin a téli álmából ébredező természet varázsütésre életre kel a szivárvány ezernyi színében pompázva. Bohókás, mint az áprilisi időjárás, friss, mint a ropogós hónapos retek. Képek innen.

Kihez, melyik stílus áll közelebb? Vajon aki a klasszikus vonalvezetést kedveli az szükségszerűen ódivatú, aki pedig a modern kor szerelmese, az már nem is lehet hagyománytisztelő?

Talán, ahogy az élet más területein, úgy a lakberendezésben sem minden fekete vagy fehér. Az életszerű megoldások sok esetben a két véglet közötti arany középúton találhatóak. A nagyi ékszeres doboza, a papa hintaszéke legtöbbször jól megfér a legújabb kori trendet követő letisztult formavilágú bútorok között, és bizony a hosszú évtizedek alatt megsárgult dédi fotók is tökéletesen mutathatnak egy hófehér paszpartuval kiemelt egyszerű fekete képkeretben. Az előbbiek bemutatására hoztam mára egy atlantai otthont, amelyben szépen házasítják a különböző korstílusokat. Képek innen.

Tavasztündér meglibbentette ugyan fátylát, de a reggelek azért még igencsak hűvösek, ezért mára egy hegyvidéki kandallós házikót hoztam. A Montana állam (USA) Bigfork városkájában található Stone Creek Camp tökéletes természet-közeli élményt nyújt, hiszen az épület kialakításánál felhasznált alapanyagok a közeli hegyekben is megtalálhatóak.

A rengeteg terméskő és fa felület néhol barlangszerű érzetet kelt, máshol viszont a méretes teraszokról a lábunk elé táruló látvány révén szinte a végtelenig kitágul a tér. Az ötletes tolóajtókkal kedvünk szerint szabályozhatjuk, hogy kizárjuk a vadont, vagy épp beengedjük a szobába. A környező fenyőerdőben tett séta után jó lehet elüldögélni a kandallóban pattogó tűz melegénél egy bögre fűszeres illatú forró csokival.

Képek innen.

Kő és fa. A legalapvetőbb építési anyagok, amik egyszerűségük révén csodás lehetőségeket nyújtanak a lakberendezésben. Nem véletlenül szeretem megszállottan mindkettőt. A kő, tapintásra ugyan hűvös, de színezete és textúrája sokat lágyíthat a ridegségén, ám ha fával kombináljuk, biztosan megkapjuk a kellően meleg, otthonos érzetet.

Egy portugál házikóba látogatunk a fentiek alátámasztására. A tágas terekkel büszkélkedő rusztikus stílusú otthonban jól megférnek a klasszikus antik darabok, a szúette vintage és az abszolút modern bútorok egymás mellett. Tetszős fajta? Képek innen.

Néha-néha bedobok egy sztár-otthont, mert az ember az már csak ilyen gyarló lény. Fenemód izgatja a fantáziáját, hogy az ünnepelt celebritások hol tengetik életüket, milyen ágyban hajtják álomra fejüket és vajon milyen körülmények között próbálnak menedéket keresni a lesifotósok hada elől.

Na tessék kérem, lehet jól körbenézni, a Jóbarátok Monica-ja, alias Courteney Cox malibu-i rezidenciájának minden szegletében. Habtestét – mint látható – egyszerre két zuhanyfejből érkező vízsugárral is tudja kényeztetni, túlfűtött szerelmi életét pedig monokróm színvilágú hálószobával igyekszik kordában tartani. Azért azt a teraszra nyíló átadóablakos bárpultot, be kell vallanom, nagyon komálom.

Képek innen.

Mert már annyira vágyjuk azt a madárcsicsergős, földillatú tavaszt, amikor fel kell tépni az ablakokat, hogy beáradjon a friss levegő, és az első melengető napsugarak mosolyt csalnak az arcunkra.

Amikor egyik kézben két szál újhagymával a másikban harapásra csábító pirosló hónapos retekkel szaladgálunk a kertben vígan, a teraszon elfogyasztott reggeli mellől felállva. Mert a tavasz jó.

Kép innen.

Hogy szerettem gyerekkoromban sátrat építeni. Mindegy, volt, hogy a hétvégi ébredéskor összegyűrt paplanból eszkábáltam épp reggeli búvóhelyet, vagy a kertben a fára aggattam pokrócokat, a lényeg az, hogy a lepel alatt mindig mesebeli csodavilág keletkezett egy pillantás alatt. Mert a csoda csak rajtunk múlik, és azon, hogy hogyan alakítjuk a gondolatainkat, mennyire vagyunk képesek használni a fantáziánkat.

Kép innen.

Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam. Vágyik rá a szívem, no. Nagyjából egy ilyen szertelen bohémtanya lenne az álmom, mint ez itt. Noha az óceán helyett csak Kent megye homokos tengerpartja jár hozzá, de egye fene. Egy nyár erejéig bevállalom.

Imádom a vibráló színeket, a káosz-szerű összhatást, annak ellenére, hogy úgy alapjáratban meglehetősen zavar a rendetlenség. Ez valahogy mégis szép, és mosolyt csal az arcomra, hiába néz ki úgy mint egy ócskás standja az Ecserin. Csak én vagyok így ezzel, vagy nektek is bejön?

Aki tovább nézelődne, kattintson a Facebook-ra még több képért.

Képek innen.

Sokszor a fejekben összekapcsoljuk a fürdőszobát a kék színnel. Ez egy régi berögződés, amitől néhányan nehezen tudnak elvonatkoztatni. Pedig különösen manapság már végtelen lehetőség nyílik arra, hogy a fürdőben is kiéljük a kreativitásunkat.

Ha valaki minimál stílusban gondolkodik, akkor is érdemes körülnézni a piacon a színesebb burkolatok körében, sőt, akár a festett, vagy tapétázott fal is szóba jöhet. A reggeli tejeskávé ihletésére hoztam mára két fürdőt, az egyikben a melegebb barna tónusok dominálnak, a másik egy világos verzió. Ha valaki fél bevállalni a fapadlót a vizes helyiségbe, ma már fahatású padlóburkolatok is kaphatóak szép számmal.

Képek innen.

Először a café, a forró fekete:

Majd a latte, a tejben-vajban fürösztés:

A hétindító erős színkavalkád után evezzünk visszafogottabb vizekre. Az úticél Dánia, ahol egy nagypolgári lakást öltöztettek tetőtől talpig hófehérbe a tervezők, majd az így keletkezett semleges vászonra dobáltak néhány design darabot, ipari hangulatú kiegészítőkkel fűszerezve.

A méretes ablakokon zavartalanul árad be a fény, talán csak az étkezőbe nyíló házgyári jellegű ajtó lóg ki a sorból, egyébként még azt is elnézem, hogy a villanyt nem húzatták át az asztal fölé.

Inkább a hét eleji színesek, vagy mehet az ilyen visszafogottabb is? Képek innen.

Tobzódó eklektika. Ahogy a klasszikus darabok tökéletesen megférnek a modern, minimalista vonalvezetésű bútorokkal, ahogy az üveg és fém felületek ridegségét a pihe-puha bársonyos textúra könnyedén lágyítja, ahogy az aprólékos kézi munkával kidolgozott, csipke-hatású keleties lámpások az ezeregyéjszaka báját észrevétlenül belopják a hófehértől vakító térbe.

A tapéta pedig ma már nemcsak a háló vagy a nappali éke lehet. A lemosható felületű új technológiás alapanyagoknak köszönhetően akár a fürdőszoba, vagy a konyha falaira is kerülhet a megunt csempe helyére egy vidám, vagy éppen fényűző eleganciát sugalló tapéta.

Képek innen.

Küszöbön a március, ilyenkor már mindenki betéve tudja az év trend színét, ami idén a lélekvidító mandarin, a „tangerine tango”.  (Mellesleg, ti is úgy vagytok vele az idei télen, hogy megőrültök az apró szemű klementinért?) Ha valaki esetleg még azon gondolkodna, hogy milyen színekkel társíthatná ezt a friss narancsos árnyalatot, annak hoztam egy kellemes kis enteriőrt.

Az itt-ott fellelhető karácsonyi dekort persze felejtsük el, hiszen lassan a tojásfát és a nyuszifészket kell csinosítgatni, de a csokibarna, a fehér, a bézses árnyalatok, sőt, az üdezöld is jó választás lehet a tüzes mandarin mellé.

Képek innen.

Nem mindig adatik meg, hogy a fürdőszobának ablakai, és ezáltal természetes megvilágítása, nem utolsósorban pedig tökéletes szellőzése legyen. Ám, ha van rá mód, érdemes tágas ablakokkal ellátni a mosakodás szentélyét, mert így különleges élményben lehet részünk.

Ha ettől az élménytől szomszédjainkat inkább megkímélnénk, reluxákkal, vagy rolettával könnyedén kizárhatjuk őket intim szféránkból. A legjobb persze az, ha egy óriás telek közepén áll a házunk, ahol nem zavarnak a kíváncsiskodó tekintetek.

Ehhez a fürdőhöz ki, mi szól? Nekem, bevallom nagyon bejön ez a természet lágy ölén hangulat. Képek innen.

Különleges hotel projekt vonzza a világjárókat mostanság Mexikóba. Tulum érintetlen tengerpartjánál tavaly december óta a Papaya Playa kilencvenkilenc kis kunyhója várja a megismételhetetlen élményre vágyókat.

Az utóbbi időben nagy divatnak örvendő pop-up store-ok mintájára hozták létre az „átmeneti szállást”, melynek természetes hátterét a Karib-tenger csodás türkize szolgáltatja. A nem mindennapi design hotel idén május 12-ig üzemel, utána huss, mintha ott sem lett volna. A hamisítatlan karibi szín- és formavilággal berendezett házikók a szigetvilág egyszerűségét tükrözik, és pont ezért olyan ellenállhatatlanok.

További képek a blog Facebook oldalán.

A mexikói művész, Gabriel Orozco különleges nyaralót tervezett Rosa Blanca partjainál, melyet Universe House névre keresztelt el. Az alapjaiban betonból készült épület végtelenül puritán stílusát a fa melegsége teszi némiképp emberközelivé.

Az igazi extra mégis a tetőn található úszómedence, melyről csodás kilátás nyílik az óceánra és a környező partvidékre. Érdekes látni, ahogy a medence formáját követve a hálószoba ívelt fala kanyarog, kíváncsi vagyok, az ágyban fekve lehet-e hallani a csobbanást, ha valaki fejest ugrik a vízbe.

Képek innen.

Egy régi dallam csendült fel a fülemben, ahogy ezekre a képekre találtam, vajon melyik? A Singita (jelentése: ahol a csodák történnek) egy afrikai hotellánc, amely különleges hangulatú, a törzsi motívumokkal díszített kelmék és a kortárs design bútorok eklektikus egyvelegével ejti rabul a vendégeket a fekete kontinens szebbnél szebb szegleteiben.

Részemről a kertben és a teraszon szanaszét szórt ezernyi apró lámpás látványába lettem azonnal szerelmes, de a nádrolókkal árnyékolt lounge jellegű teraszok sem kutyák. Képek innen.

Az elmúlt hetek zord téli zimankója után a ma reggeli napsütés és madárcsicsergés tavaszi hangulatba varázsolt. Annak, aki már nagyon várja a rügyfakadást, elárulok egy apró trükköt.

Néhány ág aranyesőt nyessünk le egy bokorból, és tegyük vázába a meleg szobában. Pár nap alatt megjelennek a sárga szirmok és virágba borul az ágacska. Türelem, ez esetben nem rózsát, hanem aranyesőt terem. Keresztanyámnak karácsonykor is sikerült ez a mutatvány, úgyhogy hajrá, csináljunk tavaszt!

Kép innen.

Valóban, a nap nem süt, és még hétfő is van, egy újabb dolgos munkahétnek nézünk elébe. Ettől függetlenül miért ne lehetne jókedvünk? Ami agyban dől el, arról csakis mi tehetünk. Eldönthetjük, hogy egy „fújdeutálomahétfőt” érzéssel vágunk-e neki a mai napnak, vagy mit sem törődve a konvenciókkal, árral szemben haladunk a jóllét felé.

Tessék ma meglátni a szépet, örülni a jó dolgoknak, még ha aprónak tűnnek is, és sok kicsi sokra megy alapon begyűjtögetni a kellemes élményeket. A reggeli kávé illata, a szabad parkolóhely, egy jó beszélgetés, egy rég nem hallott ismerős hívása, az esti edzés, mind mehetnek a pozitív listára.

Részemről egy csepp szépséggel segítek a hangulatfokozásban, a dél-afrikai Cape Winelands borvidéken található egykori (17-18-ik századból származó) farmból kialakított Babylonstoren hotel képeivel, Facebook rajongóinknak pedig még zenei tuning is jár. Mennyire jó már az étteremben a falon békésen nézelődő marhafej? Képek innen.

Tavaly decemberben meghökkentő installáció várta a Hong Kong-i Arts Center látogatóit. Akinek kedve szottyant egy kis művészi módon megálmodott téli hangulathoz, az egyik kiállítóterembe lépve érdekes tapasztalásban lehetett része.

A Takashi Kuribayashi művész által papírból összeeszkábált csodaországba a papírba vágott kitekintő lyukakon lehetett bekukkantani. Mesebeli. Gyerekszobába el tudnék képzelni valami hasonló trükköt.

Képek innen.

Sikerült elhánynom ismét jó pár köbméter havat, nyilván a semmiért, hiszen szemmel láthatóan még nem akarja abbahagyni Holle anyó a párnarázást. Ebben a kis délelőtti edzésprogramban olyan szépen kimelegedtem, hogy úgy döntöttem, a februári télben vérlázítóan sivatagi hangulattal rukkolok elő a mai ebédhez.

Az úticél Marrakech, helyszínünk a Ryad Dyor szálloda, mely a hamisítatlan marokkói hangulatot árasztó medina északi részén található.  Az arab stílusban azt szeretem, hogy hihetetlen végleteivel majd mindenki ízlésvilágának meg tud felelni. A nagyon puritán, letisztult geometriai formavilág, a sivatag visszafogott homokszínei mellett a páratlan kényelmet kínáló részletgazdagon hímzett kelmék, aprólékosan megmunkált fa és fémfelületek ugyanúgy megtalálhatóak benne. Ez a szálloda mindkét végletre mutat szép példákat.

Hangulatos falusi szállás és helyi finomságok várják a Moka & Vanille Bed & Breakfast hotelbe látogatókat Belgium Limburg tartományában, Heusden-Zolder-ben. Az egykori tanyasi házat a belsőépítész tulajdonos újíttatta fel és alakíttatta át izgalmas, modern vidéki stílusban. Természetes anyagok, ódon hangulatot árasztó régi gerendák és egyszerűség jellemzi a szobákat és a közös tereket egyaránt.

Nagy kedvencem a háromlábú szőrös sámli és a se nem kerek, sem nem szögletes mosdótálak. Rendbenvalóság, ugye? Ugye! Képek innen.

Ahogy az ablakon kinézek, meg kell, hogy állapítsam, koránt sincs vége a télnek. Jóízűen zuhog a hó, hiába hányom el a járdáról, pár perc múlva újra fehér lepel fed mindent. Mindennek örömére látogassunk el a Francia Alpokba, és hangolódjunk rá a síelések belsőépítészeti csemegéire, a hegyvidéki stílusú chalet-k szívmelengető atmoszférájára.

Faburkolat mindenütt, a felhők felett mindig kék ég és vakító havas lejtők lenyűgöző látványa tódul be a méretes ablakokon, szinte hallom a síkötések kattanását, miközben orromba forralt bor bódító illata kígyózik virtuálisan. Mikor indulunk síelni?

Képek innen, innen és innen.