Őrzök magamban egy gyönyörű emléket a Camino zarándoklatomról. San Nicolas de Puente Fiteroban egy 13. századi templomban szálltam meg, ami igazán különleges helynek bizonyult. Valljuk be, ritkán alszik az ember templomban, és hasonlóan nem mindennapi eset egy több százéves szent rituálé közepébe csöppenni, ami itt egy szakrális lábmosást és a zarándokútra való áldásosztást jelentett.

A kőtemplom épületében sem víz, sem villany nem volt, így igazán nomád időutazáson éreztem magam. Vacsoránál egy hosszú asztalt ültünk körül mi zarándokok szállásadóinkkal együtt, és ami igazán egyedi hangulatúvá varázsolta ezt az étkezést, az a megszámlálhatatlan mennyiségű gyertya volt, mellyel fényt varázsoltak az éj sötétjébe. Csak gyertyák, semmi más.

Az már hab a tortán, hogy éppen akkor Carolina, egy olasz séf is a szálláson állomásozott, és fenséges lasagnát rittyentett a társaságnak. Azóta fogadkozom, hogy összehozok egy gyertyafényes vacsorát a barátaimnak, hogy kicsit elrugaszkodjunk a túlgépesített élet őrületétől. Vacsoráztatok már valaha kizárólag gyertyafénynél? Kép innen.