Egy Pest-környéki, 400 m²-es családi házikóba kukkantunk be ma, annak alátámasztására, hogy nem feltétlenül kell az országhatáron túl keresgélni szépen kivitelezett otthonokat. A Suto Interior Architects tervezői által újraálmodott háromszintes villa a textúrák kontrasztjával (diófa, üveg, öntött beton) játszik, nem mellesleg jó néhány kortárs design berendezési tárggyal színesítve a minimál alapokra helyezett enteriőrt. Képek innen.

Nagy divatja van mostanság a lakberendezésben a falfirkáknak. Az életbölcsességeket nemcsak a közösségi oldalakon osztjuk meg szívesen, hanem egyre többen otthonuk dekorálásakor is felhasználnak aranyköpéseket akár falra festéssel, akár falikép formájában. (Nemrég született is egy csináld magad poszt ebben a témában, aki nem látta, itt találja.)

Találtam egy svéd példát a grafomániás családok számára, ami számos formában használja a tipográfia kimeríthetetlen eszköztárát a lakás egyedi stílusának kihangsúlyozásához. Kedvencem a függőfoteles képen található okosság: „When nothing goes right, go left”.

Képek innen.

Mellékzönge és közvéleménykutatási kérdés: a hétvégén betűtészta volt a levesemben. Hányan NEM próbálnak értelmes szavakat alkotni a kanálba merített betűkből?

Nagyanyáink idejében egy jóravaló háziasszonynak tele volt a szekrénye a legkülönfélébb vázákkal. Talpas, szögletes, gömb formájú, üveg, kerámia, porcelán, az épp aktuális csokorhoz, szál virághoz és az alkalomhoz illő vágott virág tartó alkalmatosságok hada várakozott a kredencek mélyén, hogy szolgálatba állhasson egy méltó ünnepen.

A váza jó dolog. Sokszor magában is dísze lehet az otthonunknak, ennek ellenére nem kell kétségbe esni, ha épp nincsen kéznél egy szép darab, hiszen a konyhában számos egyéb eszközt találhatunk, amit egy kis kreativitással vázaként éleszthetünk újjá.

Elő a spájzban hegyekben álló befőttes üvegekkel, a paradicsomkonzerv kiürült dobozával, üres borosüvegekkel, vizeskancsóval. Csokorba gyűjtöttem néhány ötletet a vasárnapi ebédasztal egyszerű díszítéséhez. Képek a Pinterest.com-ról.

Szeretem a kettő az egyben megoldásokat, különösen kis terekben. Miért is ne lehetne egy méretes kaspó közepébe épített csőbe állítani a napernyőt, majd szépen körbeültetni növényekkel? Kép innen.

Dél-Afrikában a baktérítő mentén található ez a kedves kis házikó, amelyhez hasonlót az e heti lottó ötösből könnyedén építtethetünk. Szellős terek, gigantikus üvegfelületek: minden háziasszony álma, ugyanakkor a takarítónők nagy valószínűséggel kevésbé rajonganak érte.

Igazság szerint ilyen ablakokat már illik kigyúrt felsőtestű jóképű ipari alpinistákkal pucoltatni, munkaruházati előírásként szigorúan csak a topless jöhet szóba. Miután a hölgyolvasók gondolataikat megtisztították az előbbi sorok által gerjesztett mocskos képzettársításaiktól, tessék jól megnézni az architektúra letisztult vonalvezetését és puritán szépségét.    

Képek innen és innen.

Különleges, jövőbemutató menedékház várja az Alpok hegymászóit 2011 októbere óta a Freboudze gleccseren, Courmayeurben, a híres Mont Blanc régióban. A nem szokványos építmény piros színű dekorációja nem pusztán esztétikai célokat szolgál, hanem a házikó könnyebb észrevehetőségét is garantálja.

Helikopterekkel szállított, előre elkészített modulokból a helyszínen illesztették össze a túlélő kulipintyót, amely emeletes ágyakkal, nappalival, konyhával, étkezővel várja a megfáradt túrázókat, akik nemcsak az ablakon eléjük táruló kilátás, hanem a kapszula-lakásba telepített számítógép segítségével is tájékozódhatnak a rájuk odakint váró időjárási viszonyokról. Képek innen.

Madridba repülünk egy 70 m2-es otthonba, amely visszafogott fehér alapon csodás színekkel operál, igazi életvidám életteret alkotva. Eszembe is jutott róla egy Kosztolányi vers, melyen felbuzdulva a mai napon kultúrmisszionáriusi tevékenységet is folytatva egy kis vershallgatásra invitálok mindenkit a képek nézegetése mellé.

Fogjuk azokat a tintákat és színezzük ki velük az életünket! Képek innen.

Fesztiválokon láttunk már példát arra, hogy a szállításnál használt konténerek milyen alternatív funkciókkal ruházhatóak fel. Vizes blokk, elsősegélynyújtó hely, talált tárgyak osztálya, jegypénztár, iroda gond nélkül megvalósítható a fémdobozokban.

Miért is ne lehetne akár egy komplett életteret, lakást berendezni egy konténerben?

Elsőre talán vad ötletnek tűnik, és arra gondolunk, hogy milyen szűkös lenne egy ilyen otthon, de ha lego-szerűen egymásba illesztett elemekből építkezünk, akkor egészen érdekes térkapcsolatok jöhetnek létre. Hosszútávon nem élnék benne, de utazásnál szívesen kipróbálnám kemping vagy szálloda helyett. Képek innen.

Májusi eső aranyat ér, úgyhogy örüljünk az égi áldásnak, áldjuk jótékony hatásáért, hiszen a hirtelen jött rekkenő hőségben a vetés, a virágok és a zöldségeskert éltető vízért kiáltanak. Hadd fürdőzzenek hát a növények, addig pedig pont van időnk kitalálni a terasz idei nyári vérpezsdítően tüzes dekorációját, amihez inspirációt adhat ez a narancsos tengeri csillagos kompozíció.

Képek innen.

Kétféle típusú ház van, az egyik olyan, mint a mélyen dekoltált ruha, közszemlére teszi azt, amire büszke a tulajdonosa, a másik pedig olyan, mint egy visszafogottan elegáns garbó. Testre simul ugyan, és sejtet, de csak akkor mutatja meg a lényeget, mikor viselője közel engedett magához.

A mai napon ez utóbbira hoztam példát. Az utcafronton a kubusokból építkező hófehér homlokzatot mindössze a dióbarna garázskapu töri meg, ezzel teljes mértékben kizárva a hívatlan tekinteteket a falak mögött meghúzódó intim szférából. A belső egyébként továbbra is erősen minimál, határozott vonalakkal, nemes anyaghasználattal, szofisztikált apró részletekkel.

És ami miatt érdekesnek tartom ezt a házat, az a hálószoba padlózatába süllyeszthető tévéállvány, ami meglehetősen előremutató ötlet. Részemről a legnagyobb őrültségnek tartom a hálószobai tévézést, de ha már muszáj, akkor legalább legyen eldugva, hátha megfeledkeznek róla előbb-utóbb a tulajdonosok és elkezdik arra használni a hálót, amire való.

Képek innen.

Vannak dolgok, amiket rutinból csinálunk. Például, ha az étkezőasztal köré keresünk széket, bemegyünk a boltba és kiválasztunk egy fajtát, ami stílusban, színben passzol az asztalhoz. Rendszerint megtetszik egy szék, és abból kérünk hat darabot, vagy amennyire szükség van.

Na de miért? Nem lehetne néha kitörni a megszokásból, és hat különböző széket venni az asztal köré? Annak, aki ennél kevésbé végletes, jó megoldás lehet azonos típusú székből különféle színűeket választani. Különösképpen, ha az egy igazi design darab, mint az Eames szék, ami szemet gyönyörködtető színekben csavarja el a stílusérzékeny fejeket. Kép innen.

Új PS kollekcióval jön ki az IKEA a napokban, melynek alkalmából játékra invitálták a csütörtöki sajtótájékoztatóra meghívottakat, köztük engem is. A feladat annyi volt, hogy a kapott IKEA PS terméket vegyük használatba, majd fotózzuk le. Kíváncsian vártam a futárt, vajon mit is hoz majd nekem.

A munkát ünneplő hosszú hétvége fő attrakciója nálunk kertrendezés és virágültetés volt, ezért különleges ujjongással fogadtam a svéd bútoráruháztól ajándékba kapott virágállványt, melyet azonnal birtokba is vettem. Pár perc szerelés, és össze is állt a virágtartó alkalmatosság, amit büszkén mutattam a férjemnek, aki megjegyezte, hogy kissé sivár ez így fehéren.

Lakberendező vagyok, vagy mi a szösz, nem hagyhattam ennyiben a dolgot. Leszaladtam a festékboltba, szereztem egy kavicsszürke festékszóró spray-t, és nekiláttam a tucatáru egyediesítésének. Cellux csíkokkal művészi rendetlenséggel leragasztgattam az állvány műanyag részét, majd szépen lefújtam a festékkel. Száradás után óvatosan eltávolítottam a ragasztószalag csíkokat, és voilà, készen is volt a remekmű, már csak muskátliért kellett leugrani a kertészetbe. Nem volt egy ördöngös művelet, nagyjából egy kisiskolás is utánam tudja csinálni, a végeredménnyel pedig egészen meg vagyok elégedve.

Egyre több kerületben szűnik meg a szokásos tavaszi lomtalanítás intézménye, pedig a vintage stílus rajongói előszeretettel portyáztak az ilyen kirakodóvásárokon használható, kis felújításra váró ódon darabok után kutatva.

Van, akinek sikerül kifognia egy-egy igazi kincset, mint például egy templomi pad, amelybe új életet lehelve csodálatos cipőfelhúzó lecsüccsenő alkalmatosságot kaphatunk. Nem mondom, kicsit bizarr, de jó. A képet itt találtam.

Azt gondolom, viszonylag kevés ember bakancslistáján nem szerepel Marokkó, mert az egy olyan hely, amit látni kell. Elvegyülni a souk forgatagában, jókat enni, mezítláb belegyalogolni a Szahara aranyló finom homokjába és magunkba szívni az arab építészet megannyi csodáját.

A turistáskodáshoz van lakás is kiadó, például ez a 200 éves öreg épületben található 4 hálószobás házikó, ahol a mennyezeten végigfutó ódon fagerendák és a konyha-étkezőben álló mészkőoszlop egyedi hangulatot varázsol, az állati szarvakból készült karosszékek pedig igazán különlegesek. Itt találtam.

Nagy divatja van mostanában a szép szavakkal való lakásdíszítésnek. Párnahuzatokon, tapétán, és posztereken is mind többször jelennek meg a pozitív életszemléletre utaló szavak, mondatok, bölcsességek.

Talán az ezoterikus körökben oly népszerű vonzás törvénye is szerepet játszhat ebben, hiszen, ha pozitív töltetű mondanivalókkal vesszük körbe magunkat, az a kutatások szerint javíthatja az életörömöt, növeli a boldogság esélyét.

Jól ismert az az elmélet, amelyet a japán spirituális kutató, gondolkodó Dr. Masaru Emoto dolgozott ki, és melynek értelmében a víz kristályszerkezete megváltozik a zene hatására, sőt érzésekre és leírt gondolatokra is reagál. Miután az ember közel 70%-a víz, jó ötlet lehet magunkat is kellemes gondolatokkal bombázni.

Egyszerű csináld magad ötlet lehet akár egy doboztetőre hobbiboltokban kapható fabetűkből számunkra örömet jelentő szavakat ragasztani, majd az egész művet fehér színű festékszóróval lefújni. Ajándéknak sem rossz. Kép innen. 

Aki körbenézett már a ruha és cipőboltok idei tavaszi-nyári felhozatalában, jól tudja, hogy 2012 vidám év lesz, már ami a színeket illeti. Bátran lehet párosítani a türkizt a pinkkel, mályvát a naranccsal, a táskákon is merészen kombinálják a legvadabb árnyalatokat, a boltok kínálata felhívás a kreatív öltözködésre.

Ennek apropóján egy stockholmi otthont hoztam mára (mily meglepő, mér megint azok a fránya svédek…), ami tökéletes példája annak, amikor a fehér festővászon hangosan pigmentért kiált, és imái meghallgatásra lelnek. A végeredmény egy élettel teli, tarkabarka pezsgő otthon, amelyben nemcsak szemeink fürdenek a fényben, de lelkünk is hazatalál. Képek innen.

Sosem értettem, vajon mi lehet a vonzó az amerikai filmsorozatokban látható táncparkett méretű hálószobákban? Talán csak én vagyok vele úgy, hogy szeretek bevackolni egy barátságos, biztonságot nyújtó kis fészekbe? Számomra sokkal inkább jelenti az intimitást egy kuckós pihenősarok, mint egy végeláthatatlan hodály. Gondolom ez valami magzati létből hozott mélyen fekvő emlékhez való ragaszkodás lehet, de nem bánom.

Hoztam is mára két inspiratív fotót innen és innen, egy minimál beütésű végletekig letisztult görög mediterrán barlang szerű hálót és egy romantikusan bohém verziót csipkerózsika álmokhoz. Kinek melyik a kedvence?

Még mielőtt az édes szájúak tortákról álmodoznának, elmondom, hogy ez a fatörzs szelet nem a sarki cukrászdából való. Volt egyszer hol nem volt egy 2100 éves kaliforniai óriás szikvója fenyőfa, amit kivágtak és mára négy, nem mindennapi házikó készült a törzséből.

Az egyik ilyen kunyhó One Log House névre hallgat, 1946-ban, két ember nyolc hónapon át vájta ki a belsejét, hogy kialakítsák benne a nappali, étkező és hálószobát. A fatörzs súlya eredetileg mintegy 42 tonna volt. A házikó belmagassága 2,10 m, és közel 10 méter hosszan nyúlik el. A One Log House egész évben látogatható az USA-ban, a 101-es US Highway mentén Garberville-től délre, közel a Richardson’s Grove State Parkhoz. Aki arra jár, mindenképp ugorjon be körbenézni. Képek innen.

A dédi régi éjjeliszekrényének fiókja pont jól jöhet egy bohém hangulatú kerti, vagy balkonláda képében való újrafelhasználáshoz. Az ódon fogantyú és az avítt festék végtelenül trendi vintage hangulatot sugall, a hortenziák pedig egyenesen mesésen mutatnak benne. Na osonás ki a kertbe, erkélyre, balkonra kertészkedni. A képet itt találtam.

A hét elején már jöttem egy hasonló csokorral, de annyira nagyon tavasz van, hogy kertből, teraszból sosem elég. Gondolván azokra a hányatott sorsú hazánkfiaira, akik a mai napon kénytelen voltak bevonulni a gyárba, hogy a termelékenységi mutatók statisztikáját rontva egy centtel se gazdagítsák a bruttó nemzeti terméket, hoztam egy újabb adag nézegetni valót innen.

Tessék nyálat csorgatni, álmodozni, kiskertet tervezni, interneten jól körülnézni a kertészetek kínálatából, és hipp-hopp elillan ez a csúnya szombati munkanap is. Hajrá-hajrá!

Ismét végére értünk egy dolgos munkahétnek, pontosan a tizenhatodiknak az idén, és az a jó hírem, hogy napról napra közelebb van az újabb négynapos ünnep. Tudom, hogy hivatalosan holnap is munkanap van, de most komolyan, ne áltassuk már egymást, mindenki tudja, hogy ilyenkor senki sem dolgozik igazán, maximum úgy csinál mintha.

A fentiek tükrében már most el lehet kezdeni a lazsálást, papír ceruza eldob, és kukkantsunk be egy stockholmi lakás ablakán. Nem lesz nehéz, a függönyt ugyanis nem favorizálják a bentlakók. Ez egy érdekes téma, mert egyrészt ugye a szemérem, másrészt meg a lakástextíliákkal való otthonosság-érzet megteremtés lenne a célja az ablak elé aggatott firhangnak, nem beszélve az árnyékolási funkcióról. No de hiába, itt az ablakok csupaszon pőrén álldigálnak, de ha sokáig nézem, tulajdonképpen nem is olyan rossz ez így. Vagy hiányzik valakinek? Eszkimó asszonyt szemmel láthatóan cseppet sem zavarja. Képek innen.

Mindig örülök, amikor barátságos loftokra bukkanok, amit megoszthatok a blogon, mert jó eloszlatni az alaptalan sztereotípiákat, miszerint az ipari épületek felújításával készült otthonok szükségszerűen ridegek, és élhetetlenek.

Ha valakikre, hét a spanyolokra mindig lehet számítani a lakberendezés terén, hogy tüzes színekkel, pimasz fricskákkal és pompával, csillogással fűszerezik a legminimalistább enteriőrt is. 

Ez a két szinten, közel 800 m2-en elterülő loft lakás már önmagában az elhelyezkedése miatt is igazi csemegének ígérkezik, hiszen a nyüzsgő katalán Barcelonában található. Az eredeti téglafalak ódon hangulata melegséget lop a gyári környezetbe, az étkezőasztal feletti csillárra pedig senki sem mondhatja, hogy végletekig letisztult jéghideg minimál. Képek innen.

Amerikai tévésorozatokon edződött nézőközönségnek valószínűleg nem ismeretlen az a kép, amikor az egyébként nagyjából bálterem méreteket öltő szülői, avagy főhálószobában (master bedroom) a háziak gigantikus franciaágyának tövében érthetetlen módon bújik meg egy kanapé.

Az ilyen szituációk természetesen nem fordulhatnak elő a negyvenöt négyzetméteres panelben a magyar valóságban, hiszen ott sok esetben a hálószoba, mint építészeti egység nem is létezik, a szülők a kihúzható kanapén hajtják álomra fejüket a nappaliban, míg a gyerekek osztoznak a kisebb szobán.

Ám a tengerentúlon, ahol a négyfős család három fürdős és négy hálószobás házát gipszkartonból és szögbelövővel három hét alatt tokkal vonóval felhúzzák (ezekre szép példákat láthatunk a lakberendezésre specializálódott tévécsatornák ház-átalakító műsoraiban) simán van hely egy kanapénak az ágy végében.

Sokat gondolkoztam, hogy mit célt szolgálhat ez a bútordarab, és hosszas brainstormingom során arra a következtetésre jutottam, hogy nem másra, mint párnák tárolására való. A másik nagyon jellemző snitt ugyanis a franciaágyra halmozott megszámlálhatatlan mennyiségű díszpárna jelenléte az amerikai Csipkerózsikák ágyikójában. Azt hiszem sikerrel megoldottam egy talányt.

Nem favorizálom a fogyasztói társadalmat. Jobb esetben kidobáljuk a régit, és helyette vesszük az újat, rosszabb esetben csak őrült módjára halmozzuk fel a javakat, amíg egyszer csak szépen megfulladunk a termékek tengerében.

Élénken él bennem egy jó tíz évvel ezelőtti kép, mikor is London híres bevásárló utcájában, az Oxford Streeten voltam szemtanúja a kiéhezett fogyasztók ádáz támadásának egy ruhabolt ellen. Nem értettem, hogy miért tülekednek az emberek a sarkon, mígnem elütötte az óra a tízet és megnyílt az áruház ajtaja. Hihetetlen látvány volt, ahogy a vásárlási láztól remegő homo sapiens shoppingensek megrohamozták a polcokat és elmebeteg módjára harcoltak a kiárusításban kínált ruhadarabokért. Ez volt az a pont, amikor egy életre kiábrándultam a fogyasztói társadalomból.

Abba most nem is bonyolódnék bele, hogy milyen sajnálatos párhuzam vonható a divatjamúlt, használt, tönkrement fogyasztási cikkekhez való viszonyulásunk és az emberi kapcsolatok során felmerülő problémákkal való megbirkózási stratégiák között, mert nem kívánom szociológiai és etikai doktorátussá kerekíteni a mai posztot. Inkább mutatok egy szép ellenpéldát, hiszen van, ami régi darab és mégis érdemes megtartani, mert meglátjuk benne a szépet, és megtanuljuk értékelni azt, hogy annyi évtizeden át hűségesen szolgált minket. Mint például ezek a régi gerendák, vagy az ódon hangulatú fotel, melyek csodás rusztikus felhanggal bolondítanak meg egy alapvetően modern enteriőrt. A terasz a belső kerttel csak ráadás. Képek innen.

Mindig is azt vallottam, hogy a lakberendezésnek nem szabhatnak határt a nyílászárók. Az otthonteremtés a balkonon, a teraszon, és ahol van, ott a kertben is folytatódhat. Különösen így tavasszal, amikor az első jóleső napsugarak hívogatnak, és ösztönösen tépjük fel az ablakot, az erkélyajtót, hogy a virágillatú friss levegő elárassza a szobát.

Tessék csinosítgatni kültéren is, ne csak bent. Ehhez hoztam pár ötletet a weheartit.com-ról.