Kaptunk ugyan már ízelítőt a nyárból az idén, de ez a húsvétot követő fagy enyhe figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy nem kell azért elkapkodni a meleg holmik elcsomagolását.

Annak, aki már nagyon vágyik a természetbe, jó megoldás lehet a télikert, az üvegtetővel fedett oázis, ami a kint vagyok, de mégis bent szívmelengető érzésével teremti meg a csodás átmenetet a tavasz és a nyár között. Mára egy ilyen fotót hoztam egy étteremből, innen.

Néha a legegyszerűbb dolgok is tökéletes dekorációs elemként kelhetnek életre otthonunkban. A tavaszi bokor ritkítás során, a fák koronájának megstuccolásakor megtarthatunk egy szép ágas-bogas nyesedéket, amit padlóvázába helyezve egyszerű, mégis mutatós díszt kapunk.

Néha bizony jó lehet túllépni a megszokáson, és elvonatkoztatni az olyan sztereotípiáktól, minthogy vázába csak vágott virág való. Nemde igazam van?

Kép innen.

Vajon hányaknak szorul össze a torkuk, ha meglátják a naptárban, hogy tizenharmadika péntekre esik? Babonaság, badarság. Mondom ezt én, akivel pont tavaly május 13-án pénteken közöltek egy meglehetősen baljós diagnózist, úgyhogy tessék hinni nekem.

Azt mondom, nincsen jelentősége az ilyen napoknak, és nincsen szükség óvintézkedésekre a baj elkerülése érdekében. Sem bal váll fölött átköpés, sem porrá zúzott bagolytoll elfogyasztása nem racionális ilyen esetekben. A legegyszerűbb, ha tudomást sem veszünk az ilyen dátumokról, vagy direkt felkészülünk a legjobbra, és a szerencsét várjuk. Én például adok egy esélyt Fortunának, és kitöltök egy lottót.

A szerencse-kovácsoláshoz pedig nézegessünk egy klasszikus stílusú angol otthont, Battersea-ból. Képek innen.

Királyi többesben közelítem a témát, ami természetesen nem jelenti azt, hogy feltétlenül egyet is kell érteni velem. Mert ugye a szimpátia, az ízlés meglehetősen szubjektív. Aki már követ egy ideje, az tisztában van vele, hogy nekem a svéd dizájn többnyire bejön. Ha pedig visszatérő olvasó, akkor felteszem, hogy neki is.

Látogassunk el tehát a cidris zimankós Stockholmba, ahol tüzes árnyalatokkal, vidámságot hozó sárgával ékesítik a visszafogott fekete-fehér színpalettát, majd szépen bearanyozzák világításilag. Az intim szféra megteremtésére az egyébként egylégterű háló-nappali kombón belül függönyök szolgálnak. Na, bejövős?

Képek innen.

Van, hogy szánt szándékkal mutatok be nem szokványos, nagy valószínűséggel a közönséget erősen megosztó otthonokat. Mai posztom ezt a kategóriát gazdagítja.

Madridban járunk, egy mindössze 60 m2 alapterületű lakásban, melyhez tágas, 50m2-es terasz tartozik. A tervező meglehetősen futurisztikusra vette a figurát, a térérzetet növelő magasfényű fehér felületek, és a girbe gurba falak mentén egy űrbázisra emlékeztető képződmény született. Sokan talán túlságosan sterilnek tartanak egy ilyen környezetet, és ebben nem is igen vitatkoznék, az viszont biztos, hogy a háló és a nappali teraszkapcsolata bámulatosra sikeredetett. Nem élnék benne hosszú távon, de újdonságokra nyitott elmém megörvendeztetésére szívesen kipróbálnám azért.

A képek nézegetéséhez zenei aláfestésként a jó öreg Jövőből jövő lövőt ajánlom szeretettel.

Képek innen.

Kezdik ellepni a virágok a kertet. Két nagy tavaszhírnök kedvencem, a szívecske virág és a nefelejcs is előbújtak, ebből a természet adta vibráló színpárosításból született meg egy végtelenül egyszerű szalvétagyűrű ötlet bennem.

A csináld magad projekthez szükség lesz világoskék és rózsaszín krepp papírra, konyhai törlő, vagy WC papír gurigára, ollóra, sniccerre, hobbiragasztóra és egy óvodás szintjét némiképp megütő kézügyességre.

A papírgurigát sniccer segítségével 1 cm széles karikákra szeleteltem, a krepp papír végéből szintén hasítottam egy-egy adagot ollóval, a kékből egy centi, a rózsaszínből kb. fél centi széleset.

A gurigából készült karika belső oldalára egy pötty ragasztót tettem, oda rögzítettem a kék kreppcsíkot, majd szépen körbe-körbe betekertem a karikát. A rózsaszín szalagból díszcsík került a karika középvonalába, aminek az illesztését a kék csík néhányszori újbóli tekerésével tüntettem el. A tetejébe apró masni került rózsaszínből és voilà, kész is a tavaszi hangulatú, virág inspirácó alapján ihletődött szalvétagyűrű.

Lányoknak két locsoló, fiúknak két locsolkodás közt küldöm szeretettel ünnepi jókívánságaimat képekben. Elrejtettem néhány ötletet a megszámlálhatatlan mennyiségű tojáshéj alternatív újrafelhasználásának témájában, valamint tavaszi koszorúk helyett kreatív ajtódíszítési technikák is fellelhetők a mai válogatásban. Képek a pinterest.com-ról.

Ha hozna a nyúl egy beutalót egy lakókocsis nyaralásra, örülnétek? A francia Pierre Arnoux öreg buszokat és lakókocsikat vásárol fel garmadával, majd gondosan felújítja őket azért, hogy a Deauville környékén utazók Jardin de la Licorne melletti különleges kempingjében kibérelhessék azokat.

Ez a hatvanas évek divatjának szellemében újraálmodott, 20 m2 alapterületű járgány igazán tavaszi hangulatú, arról nem is beszélve, hogy egy szimpla sátorhoz képest milyen komoly komfortfokozattal bír. Kipróbálnátok?

Képek innen.

Hívogatnak a tavaszi napsugarak, ideje rendet vágni a teraszokon, balkonokon, és belakni a ház kültéri zugait. A legegyszerűbb asztalok és székek köré is vidám hangulatot varázsol néhány üde színben pompázó pléd, ülő- vagy díszpárna, az éppen nyíladozó virágoknak egy-egy mutatós kaspó és máris megjön a kedvünk a teraszon teázáshoz, kávézáshoz, reggelizéshez, baráti csevejhez.

Mai ízelítőmet a messzi északról, Svédországból hozom, ahol különösen jól értenek ahhoz, hogy a rendelkezésre álló rövid nyárból a lehető legtöbbet hozzák ki. Képek innen és innen.

Így a húsvéti hétvége előtt, gondoltam nagypéntek apropóján bedobok egy nem szokványos otthont. Az 1800-as évek közepén, viktoriánus stílusban épült ez a 180 m2 alapterületű raktárépület London Bermondsay kerületében kilátással a város látványosságaira és a Temzére.

Ódon téglafalak, és eredeti fagerendázat, ipari stílusú világítótestek, vintage darabok és ázsiai faragott fa baldachin jól megférnek egymás mellett ebben az eklektikus enteriőrben. Nem vagyok ugyan egy feng-shui megszállott, de józan paraszti ésszel azért a japán kard gyűjteményt nem a hitvesi ágy felett helyeztem volna el. Képek innen.

Nem mindenki esik hasra a legújabb trendektől, vannak néhányan, akiknek a szíve a klasszikus enteriőrök felé húz. Egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Vannak azonban olyanok, akik kínosan ügyelnek arra, hogy megjelenésük a jövő évi divatot tükrözze, ám lelkük mélyén néha vágynak egy kis időutazásra, amikor kipróbálhatják, milyen lett volna egy másik korban élni az épp aktuális trendi környezetben.

Valódi középkori kalandra hívogat egy olasz hotel, a Sextantio Albergo Diffuso, az Abruzzo régióban, ahol egy különleges projekt keretében a mai kor kényelemszerető turistái számára alkottak egyedit a tervezők.

A középkori városkában álló épület számos eredeti berendezési tárgyat őriz, így a fagerendás mennyezet, vagy a kandalló több száz éve áll szolgálatban, ugyanakkor bevezették a padlófűtést, a világítást pedig távirányítóval szabályozhatjuk. A berendezés végtelenül egyszerű, a történelmi hangulat párját ritkító. Képek innen.

A természettől réges-régen elszakadt városi népek számára rendszerint katartikus élményt jelent a földanyához való visszatérés. Sokszor már a fűben mezítláb járás, a földön ülés, a tűzben való ételkészítés, vagy a sátorban alvás is felszabadító lehet a végletekig gépiesített, műanyag mindennapok után. Ha pedig valaki a csillagos ég alatt hajtja nyugovóra a fejét egy fényszennyezéstől mentes vidéken, akkor van esély, hogy örökre rabul ejti a szívét a nomád lét. Hisz van-e olyan ember, akit ne töltene el őszinte csodálattal az éjszakai égbolt látványa?

Az, aki a városi betonrengetegbe szeretne egy kis természetet becsempészni, az készíttessen magának csillagplafont. Kissé plasztik megoldás ugyan, de azt be kell vallani, hogy látványos. Aki ennél kevesebbel is beéri, az emlékeztesse magát a felejthetetlen emlékre egy csillaglepellel. Kép innen.

Ami nálunk a vesszőfonás, az Ázsiában a rattan művészete. Természetközeli, egyszerű, mégis számos csodát rejt magában, ahogy a hozzáértő kezek között egy halom ágacskából használati tárgy születik.

Legújabb felfedezettem a témában Kenneth Cobonpue Yoda névre keresztelt rattan bútorcsaládja, amelynek nagyszerűségét a moduláris elemek végeltáthatatlan variációs lehetőségei adják. Az mér csak hab a tortán, hogy mindeközben olyan érzés bennük üldögélni, mintha egy minket körülölelő, biztonságot nyújtó bokor mélyén fészkelnék. Így húsvét táján kifejezetten aktuális.

Egy hét múlva húsvét hétfő. Elő a rémséges locsolókölnikkel, szódásüvegekkel, vödrökkel, vagy ki hogyan szereti, és öltöztessük nyuszi díszbe az otthonunkat is. Hiszen mit ér az ünnep, ha nem adjuk meg a módját?! Fabatkát se!

Aki nem szeret bajlódni a tojásfestegetéssel, az vásároljon fürjtojást, ami már önmagában is díszes, nincs két egyforma darab, mindegyik egy kicsit más színű, mindnek egyedi a foltja. Minimál enteriőrbe tökéletesen illik egy egyszerű szalmafészekbe ültetve, vagy a tojásfára aggatva egy szolid natúr tónusú selyemszalaggal.

Aki még nem döntött a nyusziváró dekort illetően, annak összeválogattam néhány ötletet. Tessék inspirálódni és ne feledkezzen meg senki a friss tavaszi virágról sem az asztal közepére.

A hirtelen jött tavasz, úgy látszik, megtréfál bennünket, ez a mai viharos erejű szél és a felhős égbolt legalábbis erre utaló jel a számomra. Sebaj, ha egy kis napsütést kell becsempészni a hűvösebb napokra, rám mindig lehet számítani.

Ibizára látogatunk, a Harissa villákba, ahol a mediterrán életérzésbe egy csipet marokkói fűszerezés vegyül, összességében azonban egy ízléses eklektika a végeredmény, melyben a rusztikus darabok, a gondos kézi munkával faragott bútordarabok mellett tökéletesen megférnek az olyan ikonikus designbútorok, mint például az 1967-es piacra dobása óta töretlen sikernek örvendő Panton szék jelen esetben friss üdezöld kivitelben.

További képek a blog Facebook oldalán.

Gyerekkori emlékeim a könyvtárakról kifejezetten visszataszítóak. Talán a kötelező olvasás réme tette ijesztővé a könyvektől roskadozó, végtelenbe futó polcokat, vagy az, hogy szigorúan csendben kellett lenni, még suttogni is csak körültekintéssel volt szabad. Örömmel leltem rá hát egy különleges thaiföldi könyvtárra, amely a legkevésbé sem hasonlított a fiatalkoromból őrzött rémképekre.

Egy tűzvészben félig leégett piacépület helyén emeltek új közösségi életteret egy norvég non-profit alapítvány designerei Bangkok Min Buri kerületében. A Tyin Tegnestue csoportot öt építészhallgató hozta létre azzal a céllal, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak munkájuk révén Thaiföld legszegényebb vidékein. Ennek keretében álmodták újra az egykori piacteret, színes hempergős, társalkodós formában, helyi alapanyagok és helyi mesterberek munkáinak felhasználásával. A képeket nézegetve nem csoda, hogy a helyi lakosság és a turisták is szívesen gyülekeznek ebben a hívogató kultúrházban egy kis beszélgetésre, olvasgatásra a bangkoki mindennapok rohanása elől menekülve.

Képek innen.

Előtte - utána:

A hétvégén különleges tapasztalásban volt részem: a tavaszi napéjegyenlőség apropóján rendezett tűzjáráson tettem próbára magamat. Számos ráhangoló feladatot követően az egész napos szabadtéri program estéjén került sor a máglyarakás megépítésére, aminek a szépsége az volt, hogy önkéntes boszorkajelöltek szabad akaratból felállhattak a fahasábok tetejére és kipróbálhatták milyen érzés is lehetett Jeanne D’Arc idejében a boszorkányégetés. Nyilvánvalóan nem hagyhattam ki egy ilyen kínálkozó alkalmat, és büszkén jelentem, túléltem a máglyahalált.

A parázson való átkelés élménye pedig egész egyszerűen leírhatatlan, ezt át kell élni, nem is tennék kísérletet a szavakba öntésre. A tűzjárós hétvége ismét ráébresztett, hogy a tűz körülülése milyen mélyen belénk ivódott tevékenység, és milyen jó is, ha az ember néha az otthonában, vagy a kertjében bámulhatja csendben a magasba kúszó lángnyelveket. Gyorsan futottam is egy kört a neten nem szokványos kandallók, tüzes megoldások után kutatva. Tessék ötleteket meríteni.

A napokban láttam egy riportot a híradóban a hazaköltöző gólyákról. Elkezdtek ugyanis szállingózni hazafelé a férjek, és ahogy kell csinosítgatják, takarítják a fészket, foltozzák a foltoznivalót, hogy mire a feleségük pár héttel később hazaér, kifogástalan állapotban találja az otthonát. Így teremtik meg a gólyauraságok a tökéletes feltételeket a fiókák felneveléséhez.

A fészekrakás apropóján találtam mára egy különleges családi hempergőt, ami egy gigantikus madárfészekre hasonlít és egy kertkiállításra született meg Merav Eitan és Gas-ton Zahr tervezők ötlete alapján. Milyen jó lehet ebben egy közös ebéd utáni csendespihenő egymás hegyin-hátán. Képek innen.

Szeretem a kreatív, nem mindennapi faldekorációkat, amik kizökkentenek az unalomig nyüstölt megszokásból. Ha a tapéta, a kőburkolat, vagy a 3D hatású falpanel már lejárt lemez, akkor el lehet engedni egy kicsit a fantáziát.

Miért ne dobhatnánk fel egy csapat madárkát a falra? Vagy ez már sok(k)? Nekem olyan érzésem van a vintage hangulatú türkiz polcra szerelt tyúkketrec ajtó láttán, mintha egyenesen a szekrényből reppentek volna ki a jószágok. Bevallom, kicsit horrorisztikus a látvány, ha Hitchcock-ra asszociálok, de ezt leszámítva kifejezetten mókás ötlet, nem? Ki hogy látja?

Kép innen.

Amikor egy belsőépítész-designer álmodik magának otthont, végre eljön az a pillanat, amikor nem kell kreativitásának megálljt parancsolni az újhullámos megoldásokra kevésbé nyitott megrendelő miatt, hanem szabadon szárnyalhat a saját elképzelései szerint.

Marzia Chierichetti, aki a világhíres Boffi és Cappellini cégek stylistjaként is letett már egyet s mást az asztalra, Kenyában hozta tető alá azt a különleges otthont, ami a legtöbb szépre éhes műkedvelő szívét megdobogtatja. A tulajdonos szakított a megszokás diktálta ósdi szabályokkal, a falak girbegurbák, az ablaknyílások még véletlenül sem szögletesek, az íves formák végtelen hullámzása egy csodás utazásra hív minket ebben a mesebeli enteriőrben. A berendezési tárgyak is javarészt Marzia keze munkáját dicsérik, aki különös figyelmet fordít a fenntartható fejlődésre, ezért újrafelhasznált anyagokból dolgozik és minden általa felhasznált mangó fa helyébe a helyi falvakban tíz új csemetét ültetnek.

További képek a blog Facebook oldalán.

Képek innen.

Jó dolog a tavaszi nagytakarítás. Kisöpörni a pincétől a padlásig, szelektálni okosan, és jól megszabadulni a féltve őrzött felesleges holmiktól. A ruhák, használati tárgyak egy része jó lesz valaki másnak, aki örül neki, egy halom hasznavehetetlen kacat viszont szigorúan megy a kukába. Néhány darabnak pedig sikerül új funkciót kreálva még egy esélyt adni, így lett például a képen látható farekeszekből fürdőszobai polc.

Egyúttal végezhetünk egy rituális lelki megtisztulást is. Rossz gondolatoktól, régi berögződésektől, viselkedésmintáktól, érzésektől, melyeket teherként cipelünk, mindig jó megszabadulni. Sokan, ahogy a porosodó limlomokhoz, évek óta nem hordott ruhadarabokhoz, úgy az idejétmúlt gondolatokhoz is megrögzötten ragaszkodnak, pedig nincs rá szükség. Lehet választani azt is, hogy letesszük a terheinket. Aki cipekedni akar továbbra is, az kezdjen el gyúrni izomra.

Kép innen.

Most, hogy tegnap reggel hivatalosan is beköszöntött a tavasz, végre itt az ideje a teljes kitárulkozásnak. Elég volt a sötét télből, fürödjünk a fényben, szippantsuk be mélyen a friss levegőt és nyiladozzunk együtt a természettel.

Mi sem jobb erre, mint egy falaitól tökéletesen megfosztott fürdőszoba, ahol rituális megtisztulásunkat szinte a kertben hajthatjuk végre. A téli hónapok alatt megfakult bőrünkkel együtt vessük le megfásult régi gondolatainkat, érzéseinket és válasszuk a teljes testi-lelki megújulást a tavaszi napfordulóval.

Mai fotóink helyszíne egyébként Dél-Afrika, ahol a csupa fehér belső a hőérzet csökkentésére is szolgál azon túl, hogy bámulatosan tágítja a teret és kreatív kalandozásokra csábít a kiegészítő színek végtelen lehetőségeivel a dekorálás terén. Képek innen.

A múlt heti lazsálás után jön a kemény hatnapos munkahét, de legalább szépen süt a nap odakint. Hoztam mára egy gyönyörű verőfényes folyóparti penthouse lakást Londonból a Chelsea kikötő közeléből. Képek innen.

Az ablakpucoláshoz valószínűleg ipari alpinistákat kell toborozni, de a látvány mindenért kárpótol. A mai kérdés ehhez kapcsolódik. A látvány vajon mindenért kárpótol? A lakásvásárlásnál mennyire számít a praktikum és mennyit nyom a latban az esztétikum? Ki melyik oldalon áll?

Igazi ajándék ez a hosszú hétvége ilyen napsütéses tavaszi időben. Nincs is jobb alkalom a kertrendezésre, a terasztakarításra és a virágágyások, balkonládák megtervezésére és némi álmodozásra.

A kerti tó, csobogó, a legtöbb ember fantáziáját hamar beindítja, ám sokan tartanak attól, hogy belevágjanak a vizes projektbe. Azoknak, akik még csak hezitálnak, jó lehet egy átmeneti megoldás, ami kis munkaráfordítással könnyedén kialakítható, és tökéletes ugródeszka lehet egy komolyabb mesterséges tavacska, vagy szökőkút megépítéséhez.

Mindössze egy méretes kaspóra lesz szükség, melyet vízzel feltöltve már kész is a medence a tavirózsáknak. Ennek a mesebeli növénynek egy nagy titka van, mégpedig az, hogy nem szereti a mozgó vizet, ezért egy állóvizes edény kiváló lakhely a számára. Kép innen.

Fiatal olvasók számára még kuriózum lehet egy fekete-fehér tévé, amit lassan már csak múzeumban lehet megtekinteni, pedig én még annak idején bizony nem színesben néztem az esti mesét.

A lakberendezésben sokan félnek a túl kevés szín használatától, tartva attól, hogy egyhangú lesz az otthon. Pedig a változatos anyaghasználattal, a fényt különböző mértékben visszaverő textúrákkal, a színárnyalatok keverésével viszonylag kevés szín alkalmazása mellett is mozgalmassá tehető a tér. Ma a durva végletben, a fekete-fehér színpárosban rejlő lehetőségek érzékeltetésére hoztam pár példát a Tumblr-ről.