Sosem értettem, vajon mi lehet a vonzó az amerikai filmsorozatokban látható táncparkett méretű hálószobákban? Talán csak én vagyok vele úgy, hogy szeretek bevackolni egy barátságos, biztonságot nyújtó kis fészekbe? Számomra sokkal inkább jelenti az intimitást egy kuckós pihenősarok, mint egy végeláthatatlan hodály. Gondolom ez valami magzati létből hozott mélyen fekvő emlékhez való ragaszkodás lehet, de nem bánom.
Hoztam is mára két inspiratív fotót innen és innen, egy minimál beütésű végletekig letisztult görög mediterrán barlang szerű hálót és egy romantikusan bohém verziót csipkerózsika álmokhoz. Kinek melyik a kedvence?