A hétvégén különleges tapasztalásban volt részem: a tavaszi napéjegyenlőség apropóján rendezett tűzjáráson tettem próbára magamat. Számos ráhangoló feladatot követően az egész napos szabadtéri program estéjén került sor a máglyarakás megépítésére, aminek a szépsége az volt, hogy önkéntes boszorkajelöltek szabad akaratból felállhattak a fahasábok tetejére és kipróbálhatták milyen érzés is lehetett Jeanne D’Arc idejében a boszorkányégetés. Nyilvánvalóan nem hagyhattam ki egy ilyen kínálkozó alkalmat, és büszkén jelentem, túléltem a máglyahalált.

A parázson való átkelés élménye pedig egész egyszerűen leírhatatlan, ezt át kell élni, nem is tennék kísérletet a szavakba öntésre. A tűzjárós hétvége ismét ráébresztett, hogy a tűz körülülése milyen mélyen belénk ivódott tevékenység, és milyen jó is, ha az ember néha az otthonában, vagy a kertjében bámulhatja csendben a magasba kúszó lángnyelveket. Gyorsan futottam is egy kört a neten nem szokványos kandallók, tüzes megoldások után kutatva. Tessék ötleteket meríteni.