A vágott virágcsokrokkal úgy vagyok, hogy csodás dísze lehet az asztalnak, de rendszerint elég hamar elhervad. Amikor a csokor többféle virágból áll össze, előfordul, hogy míg egyesek jobban bírják a strapát, addig mások elég korán feladják az életért folytatott küzdelmet.

Ilyenkor az a trükköm, hogy igyekszem a végsőkig menteni, ami menthető. Aki hősiesen kitart, azt kimazsolázom a rothadásnak indult csokorból, és továbbhasznosítva egy kisebb üvegbe, vagy vázába helyezem. Jó ötlete lehet az egy szál virágokat, mint például a gerberát, ami viszonylag jól bírja  a kiképzést, szálanként külön üvegcsébe téve alkotni egy kompozíciót. A dekorációs szabálykönyv értelmében érdemes páratlan számú vázát összecsoportosítani. Mára ebben a  virágos témában hoztam némi hangulatébresztőt a Pinterest-ről.

„Kinek a pap, kinek a papné, nekem speciel a Sulcgizi.” Valahogy így vagyunk az építészeti és lakberendezési stílusokkal is, amelyek közül a minimál még mindig elég rendesen megosztja a népeket.

Lehet érte rajongani sznobizmusból, vagy akár mély elkötelezettséggel, és lehet tőle irtózni is, mondván, hogy élhetetlen. A mai ausztrál luxus kéglink, amibe bekukkantunk pár kép erejéig, szerintem rácáfol ez utóbbi kritikára. Bármennyire is doboz-szerű maga az épület, valahogy mégis belopta magát a szívembe például azzal a kis belső, intim hangulatú udvarocskával-teraszocskával, ahol minden különösebb neheztelés nélkül képes lennék hosszú délutánokon át ejtőzni egyedül egy könyvvel, párban könyv nélkül, vagy akár baráti társasággal is. Kéne másnak is? Képek innen.

A legnagyobb kihívást a lakberendező számára az apró lakások tervezése jelenti, hiszen itt minden centiméter kihasználása fontos, és elengedhetetlen a logikus térszervezés, hogy a végeredmény egy valóban használható otthon, nem pedig egy kaotikus kis lyuk legyen.

Ma egy mindössze 18 m²-es, mondhatni gyűszűnyi lakásba látogatunk, ami azért inkább rövidtávú tartózkodásra alkalmas, arra azonban tökéletesen. A tárolófelületek szűkössége miatt úgy gondolom, hogy önálló otthonként nem állná meg a helyét, de nyaralónak, hétvégi kuckónak teljesen ideális. Mobil bútorok, lenyitható ágy, aprócska főző fülke és az optikai térnövelésre használt hófehér szín miatt egyáltalán nem kelti a zsúfoltság érzetét. Képek innen.

Történt velem egy, s más az utóbbi időben, amik ráébresztettek arra, hogy teljesebben is élhetném az életem, mint ezelőtt. Rájöttem, hogy véges a számomra kijelölt földi tartózkodási idő, és ezt érdemes minél jobban kihasználni.

Arra gondoltam, hogy itt az ideje egy kicsit elbeszélgetni magammal arról, hogy mire is vágyom úgy igazán. Leültem és feltettem magamnak a kérdést, majd vártam csendesen arra, hogy a szívem megossza velem legvadabb álmait. Gyorsan tollat ragadtam, és szépséges füzetbe (amit már jó ideje valami különleges célra tartalékoltam) elkezdtem felírogatni mindent, ami eszembe jutott. Vannak közte nagyobb kaliberű kívánságok is, amiket csak a nagyhatalmú Dzsinntől mer kérni az ember, de egészen aprók is, amik ugyanolyan fontosak, de jóval könnyebben a realitás talajára hozhatóak.

Mivel a világjárás az egyik legnagyobb heppem, külön listát írtam azokról a helyekről, ahova el fogok utazni, és egy másikat az egyéb témákban. A cél az, hogy minél több álmot sikerüljön kipipálni, és folyamatosan kiegészíteni a sort az újabb, beteljesülésre váró vágyaimmal.

Az egyik könnyen valóra váltható, hétköznapi vágyam az otthoni spa wellness relaxációs program. Nőből vagyok, szomjazom a kényeztetésre, az illatos fürdőkre, és arra, hogy a habok közt néha-néha elmerüljek. Ehhez nem kell mindig egy day-spa-ba elvonulni, hiszen otthon is után-gyárthatjuk a hangulatot. Az álmaim közt persze szerepel egy full extrás fürdőszoba is, ennek apropóján mára a Pinterest-ről gyűjtöttem egy csokorral hangulatébresztőket modern és klasszikus stílusokban.

Gyerekkorom óta nem múlik csillapíthatatlan rajongásom a tűzijáték iránt. Hiába töltöttem már több ikszet, minden egyes alkalommal, ha meghallom a robbanások hangját, szaladok ki a házból és keresem a zaj forrását, a magasból aláhulló színpompás csillámló csodákat.

Ahogy az ezernyi apró fénycsillag cikázik az koromfekete égen, megbabonázva állok és gyönyörködöm a látványban fel-felszisszenve a különösen szép daraboknál. Az sem tántorít el szenvedélyemtől, ha emiatt szentimentálisnak bélyegeznek, egyszerűen imádom a tűzijátékot.

A mai ünnepi alkalomból ha nem is égi robbanós cukorkákat, de azért mégis csak tüzes témát hoztam a Pinterest-ről, lámpások, mécsestartók és egyéb tüzes nyalánkságok formájában. Félre az alaptalan hiedelmekkel, aki a tűzzel játszik, ígérem, nem fog bepisilni. Az utolsó nyári estéken öltöztessük fényáradatba a kertet, a teraszt.  

Nincs teríték virág nélkül, a vendéglátós alapelv szerint. Arra  viszont, hogy a virág milyen formában kerüljön az asztalra, már nincsenek ilyen szigorú szabályok.

Miért is ne lehetne a desszertként kínált muffinokba szúrni egy-egy szál (erősebb szárú) virágot, és ezzel nem mindennapi hangulatot varázsolni a a vasárnapi ebédhez? Ha nincs a családban ÁNTSZ- ellenőr, valószínűleg senki nem fogja felróni a háziasszonynak, hogy a vágott virág közvetlenül érintkezik az étellel.  A képet a tumblr-en vadásztam.

Akinek a fürdés nem csupán a reggeli esti fogmosás, mosakodás, fürdés rutint jelenti, hanem teljes értékű testi-lelki felüdülést, valódi spa-élményt, az általában nagyobb hangsúlyt fektet a fürdőszoba megtervezésére.

Amennyiben nem vendégfürdőről van szó, hanem a család fő fürdőszobájáról, akkor ez egy nagyon intim terület, már-már rituális szentélyként is felfogható, hiszen ide nem engedünk be bárkit, és nemritkán a nagyvilág zajától való elvonulásra is előszeretettel használjuk.

Mára egy minimál stílusban épült, alapvetően férfias hangulatú fürdőt hoztam, amely azonban azzal a céllal készült, hogy itt a tulajdonos szíve választottja is jól érezze magát. Erről árulkodik a dupla mosdó, a kétszemélyes sarokkád és a zuhanyfülke is. Ha a szerelmesek sülve-főve együtt vannak, jól jöhet egy ilyen párosan szép az élet módra kialakított fürdő. Képek innen.

Építkezéseken, fesztiválokon megszokhattuk, hogy a mobil irodákat, jegypénztárakat, vagy akár vizesblokkokat is konténerekben alakítják ki. Első hallásra talán meredeknek tűnhet a konténerből otthon megoldás, de sose vessünk el vad elképzeléseket anélkül, hogy egy kicsit jobban átgondolnánk a dolgot.

A mai képsorokat végigszemezgetve néhányan az adósságspirálba került hazánkfiai közül talán elgondolkoznak azon, hogy egy hasonló dobozlakba költözzenek. Meglepően szellős, világos, és egészen barátságos terek keletkeztek a Benjamin Garcia Saxe tervei alapján készült Costa ricai konténerházban, amelyből csodás kilátás nyílik a napkeltére, és a naplementére is. Kívülről azért erősen kemping-fíling, de belülről szinte el is felejthetjük, hogy bádogdobozban lakunk. Képek innen.

Szeretem a sziporkázó humort minden mennyiségben, és különösen örülök, ha a lakberendezésben is találok olyan ötleteket, amelyek megnevettetnek.  Vidámság nélkül ugyanis mit sem ér az élet,  és egy mosoly rendszerint újabb mosolyt szül, mert ragadós.

A pinterest.com-on futottam bele egy egyszerű, de látványos csináld magad projektbe, melynek megvalósításához mindössze néhány használaton kívüli villára, egy jó fúróra, csavarokra, nem utolsósorban pedig Uri Geller-féle paranormális képességekre lesz szükség. Látványos akasztókat varázsolhatunk az előszobafalra, vagy a fürdőbe a törülközők tárolásához. A villa „ujjainak” behajtogatásakor a nemzetközi kézjelek ismeretében mókás, provokatív, vagy akár polgárpukkasztó üzeneteket is küldhetünk a használók felé.

Szeretek néha feldobni eldöntendő kérdéseket a virtuális térbe és ezzel egy kis gondolkodásra, beleérzésre invitálni a tisztelt olvasóközönséget. Megjegyzem, az olyan megrendelőknél, akik nincsenek tisztában azzal, hogy milyen otthonról is álmodnak valójában, szintén szoktam használni azt a módszert, hogy két, teljesen különböző enteriőr képét mutatva nekik arra kérem őket, hogy szavazzanak arra a fotóra, amelyik jobban tetszik nekik.

Így egy lassú iterációs technika révén viszonylag jó eséllyel meg lehet határozni azt, hogy milyen lakberendezési stílus illik leginkább az ügyfélhez. Mára két hálót hoztam tumblr vadászataimból. Az első egy romantikus lelkületű, hercegét a hófehér lovon közeledni látó hölgy számára lehetne jó választás, míg a második egy modernebb, nagyvilágibb, hűvös eleganciát kedvelő, ugyanakkor mégis érző szívvel megáldott nő hálószobája lehetne. Legalábbis én, így gondolom. Ti hogy látjátok? Kinek melyik tetszik, és hogyan jellemeznétek a szobák tulajdonosait?  

A minimálban az a jó, hogy tökéletes tiszta alapot biztosít ahhoz, hogy felszínre hozhassuk az egyéniségünkből fakadó és kitörni készülő különcködést. Azt aláírom, hogy a csupa egyenes vonal, és az azonos tónusú bútorok otthonteremtő képessége erősen a nullához tart, ugyanakkor a lakás még akkor is tiszta vászonként áll ott, mikor már nagyjából teljesen berendeztük. Lehetőségeink határtalanok. Ilyenkor kell egy-két fókuszba állított darabbal megadni az otthon sava-borsát.

Ilyenkor kell a szívünk mélyére nézni és meghallgatni legjobban őrzött vágyait, végül szabadjára engedni a fantáziánkat.  Jöhetnek a folyópartra vetett öles uszadékfák, a természetes kőburkolatok elevenen kanyargó rajzolatai , amik hirtelen élettel telítik meg az első pillantásra talán túlontúl sterilnek tűnő tereket.

A mai, egyébként Sydney egyik elővárosában (Vaucluse-ban) található  házikóban engem például nagyon megfogtak az előtérbe belógatott, halászhálókra hajazó különleges lámpák, és a fürdőben, valamint a konyhában található, csodás meleg fényt adó falburkolat. Képek innen.

Kíváncsi típus vagyok. A belvárosban jártomban-keltemben igyekszem mindig új útvonalakon közlekedni, ha gyalogosan vagyok, és ahol lehet, bekukkantok egy-egy belső udvarba, hátha találok valami szépet. Ahol a lakóközösségek összefognak és virágba borítják a gangok korlátait, ápolják a növényeket, ott igazi kis oázisok alakulnak ki, amelyek látványa a szemnek és a szívnek is kedves.

A Király utcában például, ahová manikűrre járok, mindig meglep, hogy a nyári hőségből az udvar kellemes hűvösébe toppanva hogy szűnik meg az utcazaj, és micsoda madárcsicsergés fogadja a vendégeket.Úgy gondolom, hogy a városi létben különösen fontos a természetes közeg megteremtése, hiszen flóra és fauna nélkül valóban csak robotok maradunk a betontenger kellős közepén.  

Mára tumblr-ről hoztam pár belvárosi zöldfelületet, és ötleteket arra, hogy a házak falait hogyan tehetjük barátságosabbá virágokból, vagy fűszernövényekből álló függőleges kertekkel. Városlakók! Zöldítésre fel!

Vannak az ember életében időszakok, amikor hosszabb-rövidebb távon egyedül van. Nem magányosan, csak épp társtalanul. Teljesen rendjén van ez így, az élet ettől még lehet teljes. Ilyenkor, mikor nem kell a másikra figyelni, a gyerekek után szaladgálni, van alkalmunk jobban odafigyelni magunkra, és érdemes is eszerint cselekedni.

Sokan egyedüllét esetén hajlamosak végletesen kompromisszumos módon sivárrá tenni a mindennapokat. Magamnak inkább nem főzök, jó lesz a zsemle is, mellé pár szelet párizsi, még csak tányérba sem teszem, a hűtő mellett állva csak bekapok egy falatot.

Pedig miért is ne adnánk meg az étkezésnek a módját akkor is, amikor csak magunk vagyunk? Szeressük már önmagunkat annyira, hogy ilyenkor is terítsük meg az asztalt, vegyünk friss virágot a vázába, használjuk az ünnepi pohárkészletet, és tányérokat, tálaljuk az ételt úgy, hogy ne csak a gyomrunk, hanem a szemünk és rajta keresztül a lelkünk is lakjon jól.  Képeket inspirációnak a tumblr-ről hoztam mára.

Őrülten vonzódom mindenféle hajóhoz és csónakhoz, valamint a velük járó kellemes ringatózáshoz egy tavon, folyón, és persze leginkább a tengeren. Minden egyes vízre szálláskor képes vagyok átérezni azt az őszinte gyermeki örömöt, amikor elrugaszkodunk a stabil földől, hogy önként az ingatag víz szeleburdiságára bízzuk magunkat.

Meghódítani a vizeket, átérni a túlpartra, megérkezni egy aprócska szigetre, mind olyan élmények, amiket bármikor szívesen élek át. A hozzám hasonló megszállottak számára hoztam mára egy különleges ágymegoldást a tumblr-ről, amit akár saját magunk is összeeszkábálhatunk, ha van hozzá megfelelő szerszámunk, kézügyességünk, és önbizalmunk. Víz jegyűeknek kötelező.

Régen jellemzőek voltak a többgenerációs házak, mikor is a szülők elkezdték felépíteni otthonukat, majd később ehhez csatlakozva a gyerekek hozzátoldották, ráépítették a saját lakrészüket. Nem volt ez buta megoldás, hiszen így a család könnyedén segítette egymást, a nagyszülők kivették a részüket a gyereknevelésből, míg a fiatalok dolgoztak, vagy a bevásárlást intézték. Ma már inkább az a tendencia, hogy a gyerekek minél előbb törekszenek az önállósodásra, amely sok esetben azt is jelenti, hogy akár egy szüleiktől távoli városban telepednek le.

A családcentrikus felfogást támogatóknak sem kell aggódniuk azonban, hiszen új építésű társasházakban nekik is megvan a lehetőségük a szoros együttélésre. Ha a lottószelvényt sikerült helyesen kitölteni,  akár ehhez az Athén elővárosában, a glyfadai öbölben találhatóhoz hasonló házat is építtethetünk magunknak.

A modern stíluselemekre alapozó, természetközeli anyaghasználatra törekvő tervezők három darab, egyenként 250 m2 alapterületű lakást alakítottak ki hangulatos tetőkerttel, és pazar úszómedencékkel. Ha hozzám vágnák, nem ellenkeznék. Képek innen.

Töredelmesen bevallom, mindeddig még nem volt szerencsém eljutni Marokkóba, de régi álmom, és mint ilyen, törekszem rá, hogy mihamarabb valóra váltsam. Lenyűgöz a mór építészet, az aprólékos dekorációival, az élénk, harsogó színeivel, fülledt, érzéki hangulatával.

Ha valakinek az alábbi képek alapján nem kezd el forrni a vére, az sürgősen vizsgáltassa ki magát, mert félő, hogy komoly baja lehet az érzékszerveinek. Minden alkalommal, amikor Marokkóról szóló fotósorozatokba botlom, hirtelen rámtör a vágy, az utazhatnék, és lehunyt szemeim mögött már ott is vagyok a kofák hangjától zümmögő piaci forgatagban, a végeláthatatlan sivatag aranyló homokjában, és az életmentő oázisok árnyas zugaiban. Érzem a pikáns fűszerek aromáját az orromban és a nyelvemen, a perzselő forróságot a bőrömön, a melegen süvítő szellőt, ahogy a hajamat borzolja.

A lakberendezésben csodálatos inspirációnak tartom az arab stílust, amely a pihe-puha párnák, a lágy esésű kelmék révén igazán otthonos életterek kialakítására ad lehetőséget, ahol az intim zugok, a sejtelmességet sugárzó térelválasztók varázsa könnyen leveszi a lábáról a lakókat. A képeket innen vadásztam.

Régóta vallom, hogy ha egyszer úgy döntök, hogy hosszabb távon a belvárosba költözöm, az csakis egy feltétellel valósulhat meg, ez pedig nem más, mint egy méretes tetőterasz, amelyet kedvem szerint alakíthatok át a nyüzsgő metropolisz fölötti édenkertté, a levegő tisztítását is elvégző növényzet telepítésével.

Mára hoztam pár tetőterasz megoldást a világból, hogy azok, akiknek hasonló elképzeléseik vannak az élhető városi létről, inspirálódhassanak, ötleteket gyűjthessenek saját álmuk megvalósításához. A képeket a tumblr-en gyűjtögettem.

Gyerekkori fantáziáim gyakori szereplői voltak a vadregényes, dzsungel-hangulatot árasztó kertek, amelyekben apró patakok, csobogó vízesések, árnyas ligetek és napos tisztások egyvelege mellett mindig volt valami titkos útvonalon megközelíthető búvóhely, ahol nem zavarhatott senki. Egy kis kulipintyó a bokrok ölelésében, egy föld alatti barlangocska, vagy egy keleti kényelemmel kialakított sátor, mely összkomfortos házikónak is beillett.

Mára két mesebeli kerti menedéket hoztam a pinterest.com-ról, az egyik egy kis tavacska partján álló, végtelen zen nyugalmat árasztó hintaágy, mely méreténél fogva akár páros ejtőzésre is tökéletesen alkalmas, a másik pedig egy romantikus kis szaletli, mely körül burjánzó dús növényzet szolgáltat természetes védelmet a zavaró tekintetek elől. Ki, melyiket fogadná el a saját kertjében?

Mókás és látványos kreatív hobbi szakkörre invitálom a vállalkozó szellemű olvasóközönséget. A projekt végrehajtásához nem is annyira kézügyességre, mint inkább kitartásra, türelemre és pontosságra lesz szükség. Aki ezen erények birtokában vág neki a feladatnak, garantáltan siker lesz munkálkodásának gyümölcse.

A kellékek: egy falióra, jó néhány színes szagos magazin, olló, és ragasztó. A magazinokból válogassunk szép színes oldalakat (érdemes a reklámmal borított felületeket keresni, de az is jó lehet, ha csak a szöveges részekre hajtunk, a tipográfia szerelmeseit ilyen megoldással is le lehet venni a lábukról). A lapokat egyenlő szélességű csíkokra szabdaljuk, majd szépen felcsavarjuk, hajtogatjuk. Az apró színes gurigákat ezután egyesével ragasztgassuk fel az óra peremére, majd egymásra. A biztos tartás érdekében a hátlapra is szerelhetünk egy kartonlapból karikát és a csövecskéket ehhez is rögzíthetjük ragasztóval.

Az ötletet, és a képeket itt találtam.

A dolgos hétköznapok szürke rutinjából legalább a hétvégék erejéig érdemes kitörni. Nincs az eszeveszett reggeli rohanás, tülekedés a fürdőszobában, mint mikor munkába, vagy iskolába készülünk. Az ember kicsit belassul, és ez így van rendjén.

A jól bejáratott mókuskerék rutin helyett jobban megy a relax program, ha a környezetünk is kikapcsolódásra csábít. Egy hangulatosan dekorált terasz, vagy veranda kényelmes színes párnákkal ideális helyszíne lehet a komótos „csakmiketten” reggeliknek, vagy a jóízű családi ebédeknek, amik után egy kis semmittevős ejtőzés is dukál limonádéval, habos kávéval, ki hogy szereti. Egy ilyen jó lesz hozzá? A képet a tumblr-en vadásztam.

Múlt héten voltam egy zenés esten az akváriumban (volt Gödör klub). Töredelmesen vallom be, hogy csak most realizáltam, miszerint a nagyterem mennyezete az az akvárium, amit az Erzsébet téren már ezerszer körbejártam. Vannak néha ilyen felfedezéseim a szülővárosomban, amik őszinte gyermeki csodálattal töltenek el.

Erre az élményre alapozva hoztam mára egy csupa üveg luxuskéglit a dél-afrikai Johannesburgból, amiből az üvegfalú halastó sem hiányozhat. Előre szólok, hogy izzítsuk a lottószelvényeket, mert meglehetősen pazar lesz a látvány, ezért nem lepődnék meg, ha néhányaknak hirtelen vásárolhatnékja támadna. Képek innen.

Nem szokványos, ugyanakkor nem is olyan ritka égi jelenségnek örvendhetünk idén augusztusban, ugyanis ebben a hónapban kétszer is megcsodálhatjuk a hold teljességét. Ma, és a hónap utolsó napján is 100%-os arcát mutatja nekünk az égitest, ami egyébként 2-3 évente rendszeresen előfordul.  Legutóbb 2009 decemberében láthattunk ilyet, legközelebb 2015 júliusában készülhetünk hasonlóra.

Tekintsünk fel az égre az éj leszálltával, és suttogjuk el a mágikus fehér gömbnek legmélyebb vágyainkat, hátha valóra váltja őket a legközelebbi holdciklus végeztéig. Annak pedig, aki teljesen a telihold bűvkörébe került, ajánlom a koreai tervezőpáros, Lily Suh és Zoono termékét, a telihold párnát és matracot. Képek innen.

Az előrejelzések szerint jön vissza a kánikula, ennek örömére augusztus első napjára összeválogattam egy hófehér egyveleget, hogy legalább vizuálisan csökkentsük egy kissé a hőérzetet. Enteriőrök, inspirációk a patyolat tisztaság jegyében a tumblr-ről csemegézve.

Forróságról jut eszembe, van valakinek jól bevált házi praktikája napégésre? Vadóc ifjú koromban egyszer próbáltam tejfölt kenni szénné égett arcomra, de semmi hasznát nem tapasztaltam, azon túl, hogy viszonylag hamar túróvá érett a massza a képemen.

Mint azt már többször is említettem, az öt alapelem közül a víz áll hozzám a legközelebb, ez a természetes közegem. Nem véletlen, hogy ideális otthonomat a tengerparton képzelem el. Ettől függetlenül el tudok képzelni olyan házat is, amely távol esik a természetes vizektől, de ez esetben mesterségesen kell létrehozni számomra a cseppfolyós környezetet.

Mint például ebben a brazil (azon belül is sao pauloi) házikóban, amely a Casa d’Aqua (vízház) nevet viselni, nem véletlenül. A modern természetközeli stílusban megálmodott épület mentén egy kis medence húzódik, melynek egyik végében óriás gránit lépőköveken juthatunk az intim hangulatú belső udvarba, a másik felében viszont akár úszkálhatunk is. Nagyon megfogott a vastag hajókötelekből kialakított, a spagettifüggönyök mintájára kialakított árnyékoló, ami térelválasztóként is funkcionál.

Képek innen.