Vannak az ember életében időszakok, amikor hosszabb-rövidebb távon egyedül van. Nem magányosan, csak épp társtalanul. Teljesen rendjén van ez így, az élet ettől még lehet teljes. Ilyenkor, mikor nem kell a másikra figyelni, a gyerekek után szaladgálni, van alkalmunk jobban odafigyelni magunkra, és érdemes is eszerint cselekedni.

Sokan egyedüllét esetén hajlamosak végletesen kompromisszumos módon sivárrá tenni a mindennapokat. Magamnak inkább nem főzök, jó lesz a zsemle is, mellé pár szelet párizsi, még csak tányérba sem teszem, a hűtő mellett állva csak bekapok egy falatot.

Pedig miért is ne adnánk meg az étkezésnek a módját akkor is, amikor csak magunk vagyunk? Szeressük már önmagunkat annyira, hogy ilyenkor is terítsük meg az asztalt, vegyünk friss virágot a vázába, használjuk az ünnepi pohárkészletet, és tányérokat, tálaljuk az ételt úgy, hogy ne csak a gyomrunk, hanem a szemünk és rajta keresztül a lelkünk is lakjon jól.  Képeket inspirációnak a tumblr-ről hoztam mára.