Gyerekkori fantáziáim gyakori szereplői voltak a vadregényes, dzsungel-hangulatot árasztó kertek, amelyekben apró patakok, csobogó vízesések, árnyas ligetek és napos tisztások egyvelege mellett mindig volt valami titkos útvonalon megközelíthető búvóhely, ahol nem zavarhatott senki. Egy kis kulipintyó a bokrok ölelésében, egy föld alatti barlangocska, vagy egy keleti kényelemmel kialakított sátor, mely összkomfortos házikónak is beillett.
Mára két mesebeli kerti menedéket hoztam a pinterest.com-ról, az egyik egy kis tavacska partján álló, végtelen zen nyugalmat árasztó hintaágy, mely méreténél fogva akár páros ejtőzésre is tökéletesen alkalmas, a másik pedig egy romantikus kis szaletli, mely körül burjánzó dús növényzet szolgáltat természetes védelmet a zavaró tekintetek elől. Ki, melyiket fogadná el a saját kertjében?
