Töredelmesen bevallom, mindeddig még nem volt szerencsém eljutni Marokkóba, de régi álmom, és mint ilyen, törekszem rá, hogy mihamarabb valóra váltsam. Lenyűgöz a mór építészet, az aprólékos dekorációival, az élénk, harsogó színeivel, fülledt, érzéki hangulatával.
Ha valakinek az alábbi képek alapján nem kezd el forrni a vére, az sürgősen vizsgáltassa ki magát, mert félő, hogy komoly baja lehet az érzékszerveinek. Minden alkalommal, amikor Marokkóról szóló fotósorozatokba botlom, hirtelen rámtör a vágy, az utazhatnék, és lehunyt szemeim mögött már ott is vagyok a kofák hangjától zümmögő piaci forgatagban, a végeláthatatlan sivatag aranyló homokjában, és az életmentő oázisok árnyas zugaiban. Érzem a pikáns fűszerek aromáját az orromban és a nyelvemen, a perzselő forróságot a bőrömön, a melegen süvítő szellőt, ahogy a hajamat borzolja.
A lakberendezésben csodálatos inspirációnak tartom az arab stílust, amely a pihe-puha párnák, a lágy esésű kelmék révén igazán otthonos életterek kialakítására ad lehetőséget, ahol az intim zugok, a sejtelmességet sugárzó térelválasztók varázsa könnyen leveszi a lábáról a lakókat. A képeket innen vadásztam.
