„Kinek a pap, kinek a papné, nekem speciel a Sulcgizi.” Valahogy így vagyunk az építészeti és lakberendezési stílusokkal is, amelyek közül a minimál még mindig elég rendesen megosztja a népeket.

Lehet érte rajongani sznobizmusból, vagy akár mély elkötelezettséggel, és lehet tőle irtózni is, mondván, hogy élhetetlen. A mai ausztrál luxus kéglink, amibe bekukkantunk pár kép erejéig, szerintem rácáfol ez utóbbi kritikára. Bármennyire is doboz-szerű maga az épület, valahogy mégis belopta magát a szívembe például azzal a kis belső, intim hangulatú udvarocskával-teraszocskával, ahol minden különösebb neheztelés nélkül képes lennék hosszú délutánokon át ejtőzni egyedül egy könyvvel, párban könyv nélkül, vagy akár baráti társasággal is. Kéne másnak is? Képek innen.