Változatlanul vallom, hogy a szeretet nem az ajándékozás során értékben egymásra való licitálásról szól, hanem arról, hogy kicsi szívünk mélyéről valami különlegeset adunk annak, aki fontos számunkra.

Az is igaz, hogy nem az év kiemelt napjain, mint Valentin nap, karácsony és születésnapok kell kompenzálni azt, amit egész évben nem adtunk meg a másiknak, de a közelgő szerelemünnep mégiscsak jó alkalom arra, hogy szívhez szóló csináld magad ötletekkel rukkoljak elő.

Szokás szerint óvoda középső csoport kézügyességi szinthez kötött projektet hoztam mára, ami a színes papír, olló, ragasztó, lyukasztó és spárga eszközkombinációval potom idő alatt megvalósítható. Ennyi fáradtság talán még belefér a rohanó munkanapokba, hogy megmutassuk a másiknak, milyen különleges helyet tartogatunk a számára a szívünkben, ugye? Ugye!

Ötlet, képek innen.

Nagypapám orvos volt, ennek megfelelően tonnaszámra szedte a gyógyszereket mindenféle vélt és valós betegségére. Nem csoda, hogy rendszeres látogatója volt a környékbeli patikáknak, ahol annak rendje és módja szerint jól lepacsizott a gyógyszerészkisasszonyokkal annak érdekében, hogy a nehezen beszerezhető COCOM-listás cuccokat is gond nélkül megkapja a pult alól.

Annak idején a gyógyszertári készítmények összetevőit (nyilván gondosan sterilizált) kártyalapokkal elegyítették a dolgozók, nem tudom, ez manapság is divat-e még, de a nyolcvanas években tuti így volt, hiszen a Papát én is elkísértem a beszerző körutakra és így jól ismertem a zuglói patikák hátsó szekcióit.

Papa azon túl, hogy orvos volt, nagy zsugás hírében is állt, ő tanított meg a kanaszta a zsír és egyéb hasznos kártyajátékok minden fortélyára, bár gyanítom, hogy néha azért szándékosan hagyott nyerni és nem én voltam a született ász. Visszakanyarodva a sztorihoz, a patika-látogatások nem titkolt másodlagos célja az volt, hogy a gyógyszerész kisasszonyoktól minél nagyobb mennyiségű kártyát gyűjtsünk be, majd hazaérve a zsákmánnyal szépen összeválogatva szín és szám szerint raklapszámra állítottuk össze a kártyacsomagokat. Jó muri volt, amolyan igazi csínytevés, amit csak az unokájával csinál az ember.

A fenti kis szösszenet a mai rémesen egyszerű csináld magad projekt kapcsán jutott eszembe. Valentin napi dekor, kártyalapokra gépelt szerelmes vallomással gyertyára kötözve. Egyszerű, mégis mutatós, és ha a szerelmed gyakran jár a trafiq-ba szórakozni, akkor tuti értékelni fogja.

Ötlet, képek innen.

Minket, nőket sokan megbélyegeznek azzal, hogy túl sokat adunk a méretre. Bevallom, én is híján vagyok az Y kromoszómának, így annak ellenére, hogy természetesen a belső értékekre helyezem a hangsúlyt az ellentétes nemmel való ismerkedés során, sajnos a külsőségek sem kerülik el a figyelmemet. Mea culpa. Nálam a férfi 185 centiméternél kezdődik.

Kiegészítő információként említem meg, hogy jómagam sem az átlag női magasságot (ami 164 cm körüli) képviselem, talán ezért is kedvelem, ha életem párja mellett nem gond, ha magassarkút is tudok hordani.

Lehet velem vitatkozni, de vannak esetek, amikor a méret igenis lényeges. Mára például aprócska házikókat hoztam, amelyek pont azt mutatják, hogy a kicsi is lehet jó, és akár élhető is. Azért a mai fogyasztás-centrikus világban az ilyen vityillók maximum hétvégi nyaralócskának illenek be, mert tényleg csak az alap szükségleteknek tudnak eleget tenni, mint alvás, főzés, étkezés, de a tárolásra már vajmi csekély hely marad. Szóval, fontos a méret?

Képek innen.

Közeleg a szerelmetes szívek megosztó ünnepe, amit az idén nagyon várok, mert csodálatos ajándékot fogok kapni ez alkalomból. Nem árulom el úgysem, ne is kérdezzetek rá, de különleges esemény lesz, annyit mondhatok.

A többieknek, akiknek ez is csak egy lesz a számos Bálint nap közül, hoztam egy filléres ötletet a kettecskén elköltött vacsorához megterítendő asztal csináld magad díszítésére. Régi csipkeanyagok, szalagok az elmaradhatatlan vörös és fekete színekben, néhány szál virág, gyertyák, üveg, vagy kerámia vázák és némi fantázia. Ennyire lesz szükség, a többit majd Ámor elintézi a nyilacskájával. Szeressétek egymást, és ne csak egy napon az évben!

Képek innen.

Brazíliát egy csomó dolog miatt lehet szeretni. Nekem a listám tetején egyértelműen kiemelt helyen szerepel a világhírre szert tett nemzeti kevert italuk, a Caipirinha, ami a tüzes nyári éjszakákon kellemesen hűti a kedélyeket, de bevallom, télen sem vagyok képes ellenállni a csábításának.

Annak, aki még nem próbálta volna, ajánlom, pótolja a hiányosságot, garantáltan nem bánja meg. A limenak köszönhető friss citrusos ízvilág mögött megbújó,ám véka alá semmiképpen sem rejtett kraft a jellemzője ennek a koktélnak, amelynek alapszesze a cachaça, azaz erjesztett cukornád párlat.

Na, mára egy gyönyörű világos, bruttó 135 m2 alapterületű Sao Paulo-i lakást hoztam , aminek a hatalmas terasza kifejezetten hívogató, már látom is magam, jó hangulatú baráti társaság közepette önfeledten koktélozgatva, miközben alattam a nyüzsgő nagyváros hív táncolni az éjszakába.

Szeretem a burjánzó, merész, vad színvilágát, a gigantikus üvegfelületeket, a tolóajtót, amit eltolva a nappali a terasszal összeolvad, határtalan érzetet nyújtva. És bár az oroszlános falikutakat jellemzően nem preferálom, ez a harsogó narancsszínű falra szerelt darab a virágládák ölelésében arra késztetett, hogy revidiáljam álláspontomat.

Képek innen.

Tisztában vagyok vele, hogy manapság indigó és kristály gyerekek népesítik be a földet, akiknek a kreativitása az egekbe szökött, és ennek folytán nehéz őket kordában tartani, ennek ellenére mégsem értem, hogy miért kell egy gyereknek a falra, vagy a bútorokra firkálnia.

Minden esetre egyre több gyerekes ismerőstől hallom, hogy ez normális, vagy vendégségben járva tapasztalom, hogy a kis lurkók dekorálmányai ékesítik az ingatlan térhatároló elemeit illetve az ingóságok többségét is.

Ha ez a módi, akkor bizony érdemes lépést tartani vele, talán meg lehet próbálkozni egy extrém ötlettel. Ha már firka, akkor adjunk bele apait anyait, és nosza, rajzoljuk össze, amit csak tudunk. A végeredmény ilyesmi lehet, végül is azt is mondhatom, hogy egyedivé tesszük közös erővel a tömegtermelés unalmas darabjait. Ki mit gondol erről? Képek innen.

Nemrégiben egy belvárosi szórakozóhelyen már épp a tánctér szélén pihegve azon morfondíroztam, hogy lassan elkúszom hazafelé, mikor megállt mellettem egy brazil srác, aziránt érdeklődve, hogy hajlandó lennék-e még táncba menni vele.

Szerencsére fővárosunk egyre kozmopolitább, de valljuk be, ritka alkalom, hogy egy született brazil kéri fel az ember lányát, úgyhogy természetesen (miután jeleztem felé, hogy a hátsómba táplált Duracell elemek meglehetősen lemerültek már, de ennek ellenére szívesen eleget teszek a kérésnek), némi illedelmes vonakodást tanúsítva elfogadtam a visszautasíthatatlan ajánlatot.

Meg kell mondjam, életem egyik legjobb táncos élményében volt részem az ezt követő nagyjából fél órában, amikor kölcsönösen fárasztottuk egymást és a tánctérből mind nagyobb darabot kihasítva adtuk elő magánszámunkat a hajnali órán még talpon lévő nézőközönség legnagyobb örömére.

Pörgetett, forgatott, fejjel lefelé lógatott és egyéb akrobatikus elemekkel fűszerezte a tüzesre sikeredett mutatványt. Néha, mikor az eszem pár pillanatra elveszítettem a karjaiban, már magam is elhittem, hogy Rióban a Copacabana homokjában ropjuk, aztán hirtelen ráeszméltem, hogy ez bizony csak az Ötkert. Soha rosszabbat!

A fenti csodás emlékek apropóján mára egy kedvenc brazil oldalamról hoztam egy kellemes kis vidéki házikót, amelyet jómagam is szívesen elfogadnék nagyjából tokkal vonóval, amelybe a házőrző kutya is beletartozik természetesen. Kő, vagy nem kő?  

A minap egy bevásárlóközpont virágüzlete előtt arra lettem figyelmes, hogy lányok és asszonyok garmadája szinte megigézve lassított le a színes primulákkal, kipattanásig feszült bimbókkal csábító nárciszokkal, jácintokkal és nyiladozó tulipánokkal megrakott kosárkák előtt.

Nem csoda, a januári szürkeség, a kinti cidri és a hol óriás pelyhekben hulló, hol pedig hirtelen locspoccsá változó hótömegek lassan kezdik kikészíteni a fehérnépet, akik már a madárcsiripeléstől hangos szerelemillatú levegőtől ébredező tavaszt várják.

Egy kis kreativitással könnyen belophatjuk otthonunkba a játékosságot, ha összedobunk pár szélforgót a kreatív üzletek széles kínálatában kapható szebbnél szebb színes papírcsodákból. Óvoda középső csoport rátermettségi szintet megkövetelő feladat, de aki nem emlékezne, az itt megtekintheti, hogyan is készül ez a gyermekkorunk önfeledt pillanatait megidéző egyszerű játék.

Némi színes, szagos cukorkákat használaton kívül lévő kaspókba szórva stabil alap készülhet a forgót tartó hurkapálcához, és kész is az asztaldísz. Tessék csak tessék, munkára fel, hagyjuk az időjárás miatti nyavalygást!

Képek innen.  

Van a fejemben pár gondolat az álom-otthonról. Vízpart, természet lágy ölelése, madárcsicsergéstől zajos közeli erdők, rengeteg fa alapanyag, és méretes ablakok, tolóajtók, amiken árad be a fény. Mára egy olyan svéd szépséget hoztam, ami a fentebb sorolt kritériumok mindegyikének megfelel, mondhatni perfekt kombinációja azoknak.

Ha majd egyszer elegem lesz a fülledt, tüzes trópusokból, az egész évben flip-flop-ban járkálásból, akkor minden bizonnyal egy kis időre a vadregényes skandináv régióba száműzöm magam temperálódás céljából. Kis csónakomon járkálok majd a szomszédba, meg bevásárolni, az embert meg kiküldöm a tóra, hogy fogjon halat vacsorára. Jó lesz, érzem.

Képek innen.    

Egyszerűség, funkcionalitás, természetközeliség, és a fény becsalogatása. A skandináv lakberendezés nagyjából ezek köré a kulcsszavak köré épül fel, és válik azzá, ami, egy igencsak élhető, és szerethető stílussá, nemhiába akad olyan sok rajongója világszerte ennek az irányzatnak.

Mára egy alacsony költségvetéssel operáló, fiatalos, amolyan első lakás típusú otthont hoztam, amelyben a fényt visszaverő világos színek, és a rengeteg faanyag egy modern, natúr alaphangulatot adnak, a különféle textúrák, matériák keveredése, és a kiegészítők keltette változatosság kerek egésszé és barátságossá teszi az enteriőrt.

Nekem mindössze a hálószoba OSB padlója idegen, akár tisztán tarthatóság, akár kényelem szempontjából vizsgálom a kérdést, valahogy nem tudnék kiegyezni vele, de hát ízlések és pofonok, ugye. Ugye.

Képek innen.

Miután a fél országot ellepte a hó, amely így január táján viszonylag érthetetlen módon ugyan, de jellemzően sokk-szerű meglepetésként éri a közlekedési vállalatokat és a közterület fenntartókat, itt az ideje elővenni a léceket, jöhet az élezés, waxolás, kötésellenőrzés, és irány a hófehér lepelbe burkolózott lankák egyike.

Télről jut eszembe egy aktuális találós kérdés: Hogy hívják a finn hómunkást? Porhó Hesselinnen. Briliáns humorom ha esetleg valakit nem vett le a lábáról, annak ajánlom a mai szépséget. A Francia Alpokba látogatunk, Courchevelbe, ahol az 1850 méteres tengerszint feletti magasságban friss, ropogós hegyi levegővel feltankolva a városi szmogban szürkére aszalódott tüdőnket, egy kedves kis tízfős baráti társasággal kibérelhetjük ezt a hagyományos, csupa fából épült, jó ízléssel berendezett alpesi chalet-t, ami esztétikailag sem utolsó élmény a fárasztó sportolás utáni estéink eltöltésére. Ki jön?

Fotók innen.

Amikor a városi ember belefárad a nyüzsgő metropolisz zajába és bűzébe, rendszerint igyekszik a városhoz közeli, mégis csendes, a vidék nyugalmával kecsegtető településekre menekülni. A hagyományos parasztházak azonban rendszerint apró ablakaikkal, tornácaikkal nem annyira hívogatóak a fényáradathoz szokott szem számára.

Mára egy nagyon élhető kombinációt hoztam, Gironából, ahol a rusztikus építészeti stílust szépen ötvözték a modern beütésekkel, a padlótól a mennyezetig érő teraszajtókon zavartalanul ömlik be a napsugár, a szélesre tárt nyílászárók miatt a belső udvar szinte szerves részévé, folytatásává válik a tágas konyha-étkezőnek. Szívesen bevállalnám.

Képek innen.

Ha az autók királynője a Rolls Royce, akkor európai viszonylatban a síparadicsomok közül minden bizonnyal Chamonix érdemli a koronát. Kellően elit, ennek megfelelően meglehetősen borsos árszínvonalat képvisel, ami persze nem meglepő, hiszen a kontinens legmagasabb hegycsúcsa, a Mont Blanc látványa tárul szemeink elé.

Lakni persze itt is kell a hányatott sorsú síelőknek, hiszen felvonózárás után hamar besötétedik és fedél nélkül kicsi az esély, hogy a hűvös éjszakát túlélve még másnap is a havas lejtőket karcoljuk  vidáman és kellően kipihenve.

A Chalet Cragganmore luxus körülmények között 6 hálószobában 12 ember számára kínál szállást, a házikóban természetesen szauna, masszázs szoba, fitnesz terem és moziszoba szolgálja a vendégek kényelmét, miközben a finom falatokról a személyes séfünk gondoskodik. Jó lesz?

Ha unod a fullasztó és szürke téli szmogot, a cipődet eláztató, olvadó sós hólét és a didergős reggeleket, ideje elgondolkozni egy kis környezetváltozáson. Mit szólnál egy paradicsomi ökoszállodához a costa Ricai esőerdő közepében?

Nem állítom, hogy olcsó mulatság, napi 350-400 USA dollárért megszállni, de bízzunk benne, hogy az idén már tényleg megütjük a lottó főnyereményt. Ha pedig már milliárdosok vagyunk, ugyan mi az a közel kilencvenezer forint egy, a dzsungel misztikus közegében eltöltött romantikus éjszakáért, és az unalomig csépelt kakasszó helyett a tukánok kerregésére történő ébredésért.

Kellemes, a táj lenyűgöző szépségét karnyújtásnyira kínáló bungalók közül válogathatunk kedvünkre ebben a különleges ecolodge-ban, a Playa Nicuesa-ban, amit csak hajóval lehet megközelíteni, így a belvárosi benzingőz és az autók zaja tökéletesen kizárt. Nyugalom, pihenés a természet lágy ölén. Mikor indulunk?

A tegnap esti havas esőből esőbe forduló, nem kimondottan kellemes időjárás ellen a belvárosi teázóba menekülő népek monoton duruzsolása és csendes párolgása közben egy jó citromfüves gyömbéres tea mellett azon morfondíroztam, vajon hányan csomagolnának szó nélkül és indulnának el a földi paradicsomba, ha egy lottónyeremény folytán ez módjukban állna.

Gyanítom, hamar kiüresedne a Jókai tér és környékének összes vendéglátó egysége, ha csak Fortuna kegyelmén múlna a történet, mert ez a mostani tél nem éppen a marasztaló fajták közül való. Lépten-nyomon folyik az orrom, mivel a nőies öltözködést a kellő komfortérzetet nyújtó rétegessel rendszerint képtelen vagyok kombinálni így, marad a csinos, de didergős verzió, melyből kifolyólag magam is melegebb éghajlatra vágyom.

Régi olvasóim talán már tisztában vannak vele, hogy a szívem elég erősen Ázsia felé húz. Meglehetősen szubjektív véleményem szerint mikor a Jóisten Bali szigetét kanyarította a földgolyóra, és éppen a szépséget adagolta az összetevőkhöz, kissé megszaladt a keze, így kerekedett ki az a lélegzetelállítóan gyönyörű kis földdarabka, ahol még a mániákus depressziósok életkedve is varázsütésre visszatér.

Na, ma ide utazunk. A helyszín Bali észak-nyugati, Jáva felőli csücske, egy nemzeti park határában fekvő Pemuteran nevű városka luxus villaparkja (Jedavilla). Kellemes kis búvóhely azoknak, akik a büdös-zajos nagyvárostól távol csendes, üdítő kikapcsolódásra vágynak. Na, pakolunk?

Évnyitó posztom témaválasztása annyira mély nyomokat hagyott bennem, hogy közkívánatra (de a sajátoméra biztosan) úgy döntöttem, lesz folytatás. Legyünk ma ultrasznobok, és vegyük az irányt Svájc felé.

Miután bevásároltunk egy szükségszerűen méregdrága és lehetőleg ütésálló karórát, elfogyasztottunk nyolc lila tehénnyi mennyiségű csokoládét és titkos bankszámlánkon még mindig akad jó pár rugónyi ropogós frank, irány Zermatt, ahol meg sem állunk az első ötcsillagos chalet-ig.

A White Pearl, azaz fehér gyöngy névre keresztelt, néhol glamour-os csillogásúra sikeredett hegyi apartmanocska Zermatt egyetlen körbesíelhető kerületében, Winkelmattenben fekszik, így abban a különös élményben lehet részünk, hogy a léceket le sem kell venni, a település minden pontja ugyanis megközelíthető sítalpakon. Indulunk, vagy mi lesz? Képek innen.

Kicsit belustultam az év végére, remélem megbocsátjátok ezt nekem, de december második felében gyakorlatilag egyik buliból kúsztam a másikba. Valahol titkon bíztam benne, hogy csak kikerül egy-egy poszt a blogomra, meg is néztem mindennap szorgosan, hátha megtörtént a csoda, de valahogy nem termelődött írás karácsony óta.

Nincs mese, nekilátok, ha már a hegy nem megy Mohamedhez. Jut eszembe, hegy. Két buli közti pihenőidőkben havas lejtőkről, szikrázó napsütésről és a frissen ratrakolt rákóczi túrós tetejébe síléccel karcolt ívek szívmelengető hangjáról álmodoztam, úgyhogy jöjjön mára egy kellemes, Francia Alpok-béli chalet, azaz síkunyhó.

Ha már homárokról beszélünk, akkor legyen mit aprózni a levesbe, és célozzuk meg a luxus kategóriát. A helyszín Megève, egy kedves, kis családi lak három szinten, 480 m2-en potom 5 hálószobával, házimozival, masszázs szobával, gőzkabinnal, szaunával, és kültéri jacuzzival. A szolid vityillóban 12 fő kényelmesen elfér, mindez csupán 4000 USA dollárért elérhető – naponta. Ebben persze se síbérlet, se ellátás. Ettől függetlenül nem rossz. Ha hosszabb időre megyünk, biztos lehet alkudni az árból. Bevállaljuk? Hát hogy a viharba ne! Képek innen.

Mostanra már remélhetőleg minden családban helyén a karácsonyfa, rotyog a rotyognivaló, és már csak az utolsó simítások vannak hátra a szeretet ünnepének méltó ünnepléséhez. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy boldog, békés karácsonyt kívánjak minden kedves olvasómnak. Az én ajándékom mára egy nem szokványos ház Japánból.

Aki időben nekikezdett a készülődésnek, az ilyenkor már nyugodtan dől hátra, és van ideje bekukkantani ebbe a különleges házikóba, ahol nem okoz gondot a favásárlás, hiszen a flóra és fauna beépített alaptartozék a nappaliban.

A 2010-ben, Hiroshimában épült családi ház 121 m2-es alapterületében jól megfér néhány fa és bokor, amik igazán természetközeli hangulatot varázsolnak a végtelen egyszerűségű minimál stílusú épületbelsőnek.  Képek innen.

Maximálisan meg tudom érteni, ha néhányan az ünnepi hajrában és a téliesre fordult időjárás ürügyén melegebb éghajlatra vágynak. A mai házikóval nekik szeretnék kedvezni. Öveket tessék becsatolni, Görögországba repülünk.

A Kikládok szigetcsoport legnagyobb tagján, Naxos szigetén landolunk, ahol egy francia család számára épült, szerény, 280 m2 alapterületű kis nyaralóba látogatunk el, aminek a különlegességét az adja, hogy az épületet a hegybe vájták bele, így alig látszik ki a földfelszínből.

A luxushoz természetesen saját úszómedence is tartozik, mivel a csodás, tengerre néző panorámával rendelkező telek némileg messze esik a legközelebbi strandtól. Simán át bírnám vészelni itt az ünnepeket rövidujjúban, napozással. Képek innen.  

A múltkori karton karácsonyfa után újabb ötlettel jövök a barkácsoló vénával megáldott kreatív versenyzőknek. Nézzünk körül a sufniban, és garantáltan megtaláljuk majd az alapanyagot a mai projekthez. Némi maradék deszkából pillanatok alatt összeállítható a karácsonyfa imitáció, ami éveken át szolgálhatja a családot. Ötlet innen.

Ha nincs kedvünk bajlódni a csiszolgatással, vehetjük rusztikusabbra a stílust, bár arra érdemes figyelni, hogy szálkák azért ne nagyon éktelenkedjenek a művünkön, így megspórolhatjuk a dekoráció helyreállítása közben bekövetkezett apróbb balesetek miatt a szánkon esetleg kiszaladó istenkáromlást, ami ugye a jelen ünnepi időszakban hatványozottan durva bűn.

Fényesség gyúljon a szívekben minden otthonban! És ha ez nem lenne elég, dobjuk fel a hangulatot némi fényfüzérrel, sokat segít a ráhangolódásban. Békés karácsonyi készülődést mindenkinek!

Fotó kredit.

Ha épp nem a zsúfolásig tömött bevásárlóközpontokban töltöttétek el a decemberi hétvégéket, hanem sikerült felnézni a hegyekbe egy kis kirándulásra, akkor talán be is gyűjtöttetek néhány ágacskát, tobozt, csipkebogyót és hasonló téli terméseket, amiknek még nem találtatok funkciót.

Egyszerű, mutatós, természetes hatású koszorút készíthettek belőle a karácsonyi asztal fölé, ehhez hoztam mára némi képi inspirációt innen. A gyertyákkal azért érdemes vigyázni, ne csináljunk feleslegesen munkát a tűzoltóknak. Ússzon fényben az ünnep, de ne minden áron!

November végén volt szerencsém részt venni a svéd bútoróriás évzáró ünnepi vacsoráján, az Essencia főzőiskolában, ahol bloggertársaimmal egyetemben élveztük Bicsár Attila, az Alabárdos étterem séfje által kreált nyálfakasztóan ízletes menüsort.

Egyúttal közösen dekoráltuk az étkezőasztalt, fát díszítettünk, és az újrahasznosítás szellemében még ajándékot is csomagoltunk IKEA-s bevásárló táskába, ami azért jó, mert garantáltan minden magyar háztartásban akad belőle egy-kettő elfekvőben :-) . Mindezekhez jó alapot szolgáltatott a vérpezsdítő Glögg, melyet mindenképp próbáljatok ki, receptet is mellékelek hozzá a poszt végén.

Az ünnepi díszítés nem feltétlenül akkora ördöngösség, mint aminek elsőre látszik. Ez volt az egyik fő tanulsága az estének, ahol csomagolópapírból készített tányéralátétekkel, és egyszerű fényfüzérekkel terítettük meg az asztalt. A svéd hagyományoknak megfelelően a dekoráció a minimál szellemében készült, csupa fehér alapon mindössze néhány színnel operálnak, az ezüst, és a piros bőven megteszi, északon nem kedvelik annyira a csiricsáré színorgiát.

Lopjatok ötleteket ti is a képekből, inspirálódjatok a közelgő ünnepre, a hozzávalókat még jövő héten is be lehet szerezni az áruházakban, szóval csak semmi pánik, az évvégi agybaj idén is elkerülhető, ha kellőképp lazán kezeljük a problematikát.

Mindig is kedveltem az egyedi szemléletmódot, a szokványostól eltérő megközelítést az élet minden területén, így a lakberendezésben, a dekorációban is. Jóllehet tudom, hogy a karácsonyfa illatát nem pótolhatja semmi, mégis pont az idén elkezdtem azon gondolkodni, hogy ezt az egész fa-ügyet valami más módon kéne megközelíteni. Ekkor botlottam bele egy környezetbarát megoldásba, a karton karácsonyfába, amely lakásban, irodában, közületi terekben, üzletekben is tökéletesen megállja a helyét.

Ez az egyedi, hullámkartonból gyártott karácsonyfa, amellett, hogy megtanítja gyermekeinket a legegyszerűbb, sokszor a környezetükben fellelhető anyagok tiszteletére, és praktikus hasznosítására, remek elfoglaltság, játék lehet a karácsonyi készülődés során.

A karton karácsonyfa dekorálható, díszíthető, egyedi ötletekkel és megoldásokkal különlegessé tehető.

A 70 x 62 cm-es hullámkarton fa két lapból áll, melyet a kör alakú talprészbe kell állítani. A fa lapjában található minták kipattinthatók és a fa oldalára helyezhetők díszként. Gyerekekkel remek szórakozás kifesteni, feldíszíteni. 

Nem kell cipelni, faragni; erkélyen, ablakba lógatva dugdosni. Garantáltan nem hullik, és jövőre újra hasznosítható.

méretek: magasság 70 cm, legnagyobb szélesség 62 cm

anyaga: hullámkarton

szín: barna

online ár: 2.990 Ft

megrendelhető: kartonkaracsonyfa@gmail.com

átvehető: személyesen 3 budapesti helyszínen:
nami, XII. Dolgos u 2 (MOM Park mellett)., nyitva kedd - péntekig 10-18, szombat 10-13
grand village, VII. nagydiófa u. 8., nyitva kedd 13-17, péntek 15-19
printa,1075, Budapest, Rumbach Sebestyén u. 10., nyitva H - P: 11:00 - 19:00, Szo: 12:00 - 18:00

Kövessétek a karton karácsonyfa híreit Facebookon is.

Második alkalommal rendezi meg az Erzsébet téri Design Terminál különleges karácsonyi vásárát, az Ajándékterminált, mely december 23-áig várja a vásárolni illetve a csak nézelődni vágyó érdeklődőket.

Akinek elege van a plázák tucatholmijaiból és az ünnepek közeledtével elviselhetetlenné váló tömegnyomorból, ugyanakkor valami egyedi ajándékot szeretne választani szeretteinek, érdemes lehet ellátogatnia a volt buszpályaudvar épületében kialakított design fellegvárba, ahol közel 100 hazai tervező munkái kerülnek bemutatásra az ékszerektől a gyerekjátékokon, táskákon át a bútorokig. Az emeleti szekcióban ruházati termékek és kiegészítők sorakoznak a fogasokon és asztalokon.

Az ünnepek beköszöntéig nem csak nézelődni és vásárolni lehet, de néhány különleges esemény is megrendezésre kerül.  A kiállító tervezők ugyanis egy-egy tárgyat jótékonysági árverésre is felajánlanak, melyre december 12-én 19 órától kerül sor a Design Terminálban, Winkler Nóra vezetésével. Az aukció teljes bevételét az Őrzők Alapítványnak, a Tűzoltó utcai Gyermekklinika hivatalos alapítványának ajánlják fel.

December 13-án 19h-tól a DEMO NODE Audio-Vizuális Műhely fénykísérleteiben gyönyörködhetnek a látogatók, amihez a „fényalávalót” a Műhely zenei vonalához tartozó DJ-k húzzák.

December 14-én, nagy sikerű pályázatukhoz kapcsolódóan, Gombold újra!-napot tartanak, melynek keretében - az idén döntőbe jutott tervezők kollekcióit is segítségül hívva - öltözködési, smink- és frizura-tanácsadást tartanak azoknak, akik legalább 8000 Ft-ért vásároltak a kiállított tárgyakból. A profi végeredményt Kovalik Anna stylist, Kovalik Natasa sminkes, és Várfi István fotós garantálja.

Az első adventi gyertyák múlt vasárnap fellángoltak, innentől már rohamos sebességgel szalad az idő, hipp-hopp itt a karácsony. Ajándékilag részemről még mindig a keveset költ, szívből ad verziót promotálnám, nem költséghatékonysági szempontból, hanem azért, mert nem vagyok híve az „egy évben egyszer majd jól bepótolom sok pénzzel, hogy eddig nem szerettelek” hozzáállásnak.

Nem árt persze, ha szenteste, mikor az ember családja, barátai körében gyülekezik a fa és az étkezőasztal körül, a dekoráció is alkalomhoz illő, kellőképp megalapozva a hangulatot ahhoz, hogy a szívünkben oly régóta mélyen rejtegetett fénynek végre utat nyitva szabadjára engedjük a cserébe semmit el nem váró, pusztán az adás örömétől egyre növekvő, feltétel nélküli szeretetet.

Legyen például a stílus rusztikus, egyszerű kellékekkel, mint például a házasság, a termékenység és a hűség megtestesítőjének, Aphroditének a gyümölcsével, a számos jótékony hatásáról ismert gránátalmával. A milliónyi ízletes, apró piros magvat tartalmazó gyümölcs számos kultúrában, vallási irányzatban jelenik meg a szeretet szimbólumaként, így tökéletes választás lehet az ünnepi dekorációhoz. Nem utolsósorban, a díszt el is fogyaszthatjuk. A képeket ezen a blogon találtam.