Brazíliát egy csomó dolog miatt lehet szeretni. Nekem a listám tetején egyértelműen kiemelt helyen szerepel a világhírre szert tett nemzeti kevert italuk, a Caipirinha, ami a tüzes nyári éjszakákon kellemesen hűti a kedélyeket, de bevallom, télen sem vagyok képes ellenállni a csábításának.

Annak, aki még nem próbálta volna, ajánlom, pótolja a hiányosságot, garantáltan nem bánja meg. A limenak köszönhető friss citrusos ízvilág mögött megbújó,ám véka alá semmiképpen sem rejtett kraft a jellemzője ennek a koktélnak, amelynek alapszesze a cachaça, azaz erjesztett cukornád párlat.

Na, mára egy gyönyörű világos, bruttó 135 m2 alapterületű Sao Paulo-i lakást hoztam , aminek a hatalmas terasza kifejezetten hívogató, már látom is magam, jó hangulatú baráti társaság közepette önfeledten koktélozgatva, miközben alattam a nyüzsgő nagyváros hív táncolni az éjszakába.

Szeretem a burjánzó, merész, vad színvilágát, a gigantikus üvegfelületeket, a tolóajtót, amit eltolva a nappali a terasszal összeolvad, határtalan érzetet nyújtva. És bár az oroszlános falikutakat jellemzően nem preferálom, ez a harsogó narancsszínű falra szerelt darab a virágládák ölelésében arra késztetett, hogy revidiáljam álláspontomat.

Képek innen.