Olimpiai lázban ég az ország, a jófej munkaadók tévéket szerelnek fel az étkezőkben, hogy a dolgozók együtt szurkolhassanak, ezzel is elősegítve a csapatszellem spontán kialakulását. Akik rákattantak az ötkarikás játékokra, azok minden egyéb életfunkciójukat ennek a ritka eseménynek rendelik alá.

A család nem sportfanatikus tagjai ebben az időszakban biztos hátországként a monitorokra tapadt szemek gazdáinak túlélését biztosítják a napi megfelelő mennyiségű kalóriabevitel biztosításával. Nagy a sürgés-forgás a konyhákban, ahol készülnek a szendvicsek, és a tévénézéshez elengedhetetlen, szurkolást segítő idegnyugtató kellékek (chipsek, pattogatott kukorica, ropi, mogyi, pisztácia és társai).     

Mára egy nagyon világos, alapvetően country hangulatú, skandináv beütésű konyhát hoztam a tumblr-ről, ipari stílusú világítótestekkel, ahol öröm lehet sürgölődni a család jóllakása érdekében. Ha nem akarjuk, hogy a szurkolók a játékok végére megszámlálhatatlan felesleges kilót szedjenek magukra, próbáljunk egészséges majszolnivalókat kínálni nekik a tévé mellé. Répa vagy zellerdarabok zöldfűszeres túrós, sajtos tejfölös mártogatóval, vagy paradicsom salsával például jó alternatívái lehetnek a transzzsírokban, cukorban, sóban és adalékanyagokban bővelkedő ropogtatnivalóknál. Hajrá Magyarország!

Ha választani kell a túlburjánzó csicsa és végtelenül leegyszerűsített esztétika között, egyértelműen ez utóbbira teszem a voksomat. Ettől függetlenül meg tudom látni a szépet az ízléssel agyondekorált terekben is, de a szívem a letisztult vonalak felé húz inkább.

Attól, mert valami egyszerű és visszafogott, nem kell, hogy unalmas legyen, sőt.  A természetes szín és anyagválasztás mindig nyerő, hiszen, amit a földanya alkotott, az általában úgy jó, ahogy van, érdemes hát ihletődni belőle.

Mára egy modern, natúr hatású terítéket hoztam: csupa fa, lenvászon és zsákvászon, a folyóvizek által simára csiszolt gömbölyded kavicsok, és pár szál virágba borult hortenzia egyszerű befőttes üvegben. Nagyon öko, semmi plasztik. Szeretem. És Ti? Képek innen.

Szeretem a lakberendezésben a meghökkentő, nem sablon megoldásokat. Mint például ez a rendhagyó éjjeliszekrény, amely egy bádog szemeteskuka újraélesztésével nyerte el méltó helyét a hálóban. Valahol a tumblr-en találtam.

Mindent úgy csinálni, ahogy tanították, egy idő után meglehetősen unalmas és szürke életet eredményez. Annak az elvnek a híve vagyok, hogy vegyük a bátorságot, és lehetőleg mindennap csináljunk valamit egészen máshogyan, mint a évtizedes rutin.

Nem kell mindig nagy dologra gondolni. Apróságok is jöhetnek. Ha édesszájúak vagyunk, próbáljuk ki a reggeli kávét cukor nélkül. Ne ugyanazon az útvonalon induljunk el munkába, vagy a közeli boltba. Kóstoljunk meg valamit, amit még sose próbáltunk. Fizessünk be egy tandemugrásra. Könnyen lehet, hogy az ilyen rebellis megnyilvánulásaink révén új helyeket, új ízeket fedezünk fel magunknak, vagy új oldalát ismerjük meg rejtett énünknek. Ezektől lesz teljesebb,  színesebb, boldogabb az élet. Lázadásra fel!

A Kék Lagúna habjaiból előbukkanó örökifjú szirén négy éve Manhattan Greenwich Village negyedében talált rá arra az 1910-es években épült házra, melybe azonnal beleszeretett. Az erőteljesen felújításra szoruló épület újraálmodásával egy, a történelmi épületek innovatív újratervezésére szakosodott építészirodát bíztak meg férjével.

A színésznő erősen kötődik a gyökereihez, a hagyományokhoz, ez az alapvetően klasszikus stílusjegyeket hordozó otthonán is meglátszik. Élete során számos kincset összegyűjtögetett, szívesen vadászik bolhapiacok forgatagában régiségek után kutatva.  Ugyanakkor nem veti meg a modern művészeteket sem, erről tanúskodik a bohókás születésnapi festmény,mely Keith Haring keze munkája. A gardróbszobáját, melynek csak egy sarkát láthatjuk a fotókon, szívesen elfogadnám. Képek innen.

Tegnap a Kis Parázs Thai Leves és Wok Bárban fogyasztottam el jól megérdemelt ebédemet, konkrétan egy B13-at, azaz egy Pad Pet Kaang Luang Talay-t, ami egy sárga curry szószos, chilis, tenger gyümölcsével és zöldségekkel megvadított kellemesen egzotikus ízvilágú rizsétel.

Ennek örömére ma egy ötcsillagos tengerparti szállodába (Pimalai resort and spa) kalauzolom az olvasóközönséget, Koh Lanta-ba, Thaiföldre. Az anyatermészet lágy ölelésében fekvő luxushotel tökéletes helyszíne lehet egy nászútnak, ahol a trópusi növényzet vad bujasága kedvez a romantikus ösztönök felszínre törésének.

Távol a rohanó nagyvárosok zajától, bűzétől és porától, a fehérhomokos parton mezítláb sétálgatva egész nap hatalmába keríti az utazót a tenger végtelen morajlása, nem csoda, ha ilyen környezetben hamar arra az elhatározásra jutunk, hogy sürgősen disszidálni szeretnénk.

A természetközeliségéről, és egyszerű eleganciájáról ismert, modern ázsiai építészet és lakberendezés csak hab a tortán, a szobák kialakítása kedvez az amint kint úgy bent érzésnek, a csobogók, a medencék, a trópusi kertben kialakított intim hangulatú pihenő zugok mind relaxálásra csábítanak.  Lehet álmodozni, lehet tervezgetni. Ha valaki utazna, itt foglalhat szobát.

Szeretem a sziluettképeket, vagy árnyképeket, mert van bennük valami misztikus. Látom is, meg nem is, hiszen csak a körvonalak biztosak, de ami belül van, az a fantáziámra van bízva teljesen. Az ember tudata ilyenkor szabadjára van engedve egy bizonyos fokig, nincsen belekényszerítve egy konyhakész valóságba.

Amikor pedig csináld magad lakberendezésre kerül sor, és falfestés, mintafestés van terítéken, jól jöhet ez a technika, hiszen körvonalakat felrajzolni és szép egyenletesen egy színnel kiszínezni a legkisebb rajztehetség birtokában is neki lehet állni a saját kezű csinosításnak. Mint például ezen az ősrégi komódon, amit teljesen új életre keltett a madárkás dekoráció. A képet valahol a tumblr-en vadásztam.  

Rég jártunk már Coppola hotelben, úgyhogy ismét a film modernkori mágusának egyik resortjába látogatunk el. A helyszín a hihetetlen türkizkékjéről és púderszerű fehér homokjáról ismert Karib-tenger partja, a két amerikai kontinenst összekötő földnyúlványocskán fekvő Belize.

A csodás tengerparti búvóhely, a Turtle Inn (teknős fogadó) a természet lágy ölén 25 önálló bungaló füzéreként terül el. A házikókban kézzel készített balinéz bútorok alapozzák meg a dzsungel hangulatot, amelyre egyéb magyarázatot nem találok, minthogy olcsóbb volt Indonéziából behozni, mintha a helyi kínálatból válogattak volna. Ezt az egy irracionalitást leszámítva kellemes kis helynek tűnik, szívesen elidőznék egy kicsit arrafelé fűszoknyában, kókusztejet szürcsölgetve.

Jó dolog a post-it matrica, amivel fontos dolgokra emlékeztetjük magunkat, vagy szerelmes üzeneteket küldünk rajta kedvesünknek. Néha egy mosolygós arcot rajzolva egy ragacsos lapra, és azt a párunk noteszébe csempészve, az irodában is érezni fogja, hogy gondolatban vele vagyunk.

A ragacs azonban nem tart örökké, a porlepte felületen nem ragad tökéletesen, meg aztán idővel pöndörödik is, majd végül szívhez szóló üzenetünk, vagy fontos tennivalónk egyszer csak a semmibe vész.

Egy külföldi blogon (lemonademakinmama.com) találtam egy jópofa csináld magad megoldást üzenőfalra, amihez mindössze régi kimustrált képkeretre és némi csirkehálóra, és az elkészítéshez egy kis szabad időre van szükség. A ruhacsipesz biztonságosan rögzíti a cetliket, képeslapokat, fotókat, vagy bármi egyebet, ami kedves a szívünknek, és örömet okoz, ha nézegethetjük.

Még mielőtt bárki arra gondolna, hogy szépirodalmi művekkel szándékozom az asztalt ünneplőbe öltöztetni, megnyugtatásul közlöm, hogy eszem ágában sincs. Mindössze a mai összeállítás színpárosára utal a cím.

Itt például a terítő mintája adta az ihletet a teríték többi elemének összeválogatásához, ami mindig beválhat, ezért érdemes gondolni rá, mint alapvető dekorációs trükkre. Hiszen, ha már az asztal nagyját borító terítő színeiből merítünk ihletet a dekoráláshoz, nagy hibát nem követhetünk el. Képek innen.

Vészesen közeleg a július vége, elillan a nyár egy pillanat alatt, ha nem figyelünk. Használjunk ki minden adódó alkalmat arra, hogy a négy fal közül kimozdulva a friss levegőn múlassuk az időt. Ha nem vészesen zuhog az eső, a napernyő alatt is meg lehet lenni a teraszon, ami ilyenkor legjobb, ha teljesen átveszi a nappali funkcióját. Egy kis kuckósítással, a nők vérében csörgedező fészkesítési ösztönnel hívogató sarok készülhet, ahol a család minden tagja szívesen gyűlik össze.

A pénteki munkamorálra alapozva ismét valami szépséget hoztam, amit lehet nézegetni, miközben álmodozásba merengve szinte észrevétlenül úszunk át a hétvége nyugalmába az egész heti fárasztó robotolás után.

Dobjunk el aktát, mappát, iratot, iratkapcsokat és egyéb irodai szennyeket, és tegyünk egy képzeletbeli utazást a napfényes Ibizára, a Casa Jondal-ba. Hűs fehér falak, és kőburkolat, feszített víztükrű medencék, grandiózus terek és pazar kilátás. A kert felől fűszernövények bódító illatát hozza a szellő, a pálmalevelek susogása könnyű álomba ringat. El tudnám képzelni, hogy reggelente abban az ágyikóban ébredek. Mi kell még?? Képek innen.

Egzotikus utazásra invitálja a mesés India megszállottjait a skandináv bútornagyhatalom. Ez alkalommal az svéd nemzeti színekből a sárgát elhagyva megmaradtak a kéknél, és egy különleges, limitált kollekcióval, a True Blue-val tisztelegnek a fűszeres illatú kelet szemet gyönyörködtető indigókék szépségei előtt.

Hazánk is a világ azon néhány szerencsés országai közé tartozik, ahol az IKEA piacra dobja a True Blue-t, kizárólag budaörsi áruházában. Annak, aki szeretne megkaparintani néhányat ebből az egyedülálló válogatásból, érdemes sietnie, hiszen a termékek csak korlátozott ideig és limitált darabszámban, 2012. augusztus 6-ig kaphatóak.

Adj egy csepp keleti varázst az otthonodhoz, válogass a díszpárnák, szőnyegek, vázák, függődíszek, fotelhuzatok között. Részleteket a limitált True Blue kollekcióról az IKEA oldalán találsz.

A múltkori titkos fiók után, amelyben a könyvmoly-irtót nyelt népeket állítottam pellengérre, ma úgy döntöttem, hozok egy szép ellenpéldát, egy olyan családot, ahol a hobbik sorában toplistás az olvasás, és ezt nem is rejtik véka alá.

Könyvek mindenütt, minden mennyiségben. A könyvek elhelyezésének ez a teljesen nyílt módja (zárt könyvszekrény helyett nyitott polcokon) jó választás lehet egy hófehér enteriőrben, ahol a falak vakító fehérjén szinte kaotikus összevisszaságnak tűnik a könyvgerincek színes egyvelege, mint egy festővásznon az impresszionista művész ecsetvonásai. Egyébiránt Svédországban járunk, ha valaki még nem találta volna ki. Képek innen.

Ha valakinek az elmúlt napok hideghulláma után már elege van a cidrizésből, annak azt ajánlom, tegye át székhelyét a fekete kontinensre. Ízelítőképpen ma Dél-Afrikába teszünk egy kis kiruccanást, egy minimál hangulatú, csupabeton házikóba.

Számomra a végtelen egyszerűséget sugalló betonfalak látványa mindig mérhetetlen nyugalmat sugároz. Talán nevezhetnénk a modern kor vályogtéglájának is a betont, amely nem hivalkodik, létjogosultságát a funkció alapozza meg, letisztultsága ugyanakkor puritán esztétikája révén lopja be magát a trendkövető szívekbe.

Ebben a házikóban különösen tetszik az a mód, ahogy a nyílászárókkal bánt az építész. A padlótól a mennyezetig érő teraszajtók teljesen eltolhatók, melynek köszönhetően a nappali és a forró nyári napokon hűsítő medencével hívogató terasz hatalmas egybefüggő térként csábít pihenésre, aktív semmittevésre. Képek innen.  

Emlékek a nyaralásról, telelésről, családi fotók, életünk állomásai két dimenzióban, és nem utolsósorban művészeti alkotások. Sokan vannak úgy vele, hogy szívesen díszítenék képekkel az otthonuk csupasz falait.

 Amíg csak egy-egy darabról van szó, addig nem okoz különösebb fejtörést a feladat, ám amikor több, különböző nagyságú keret esztétikus elrendezését kéne megoldani, hajlamosak vagyunk elbizonytalanodni.

Ma erre a témára hoztam néhány ötletet, és némi tanácsot, annak érdekében, hogy ne csiricsáré, hanem inkább esztétikusba hajló legyen a végeredmény.

5+1 aranyszabály:

1 )           A kevesebb, több. Mielőtt az egész fotóalbum tartalmát bekereteznék és falra szegeznénk, üljünk le, és szelektáljunk. Keressük meg a legjobban sikerült, a számunkra legkedvesebb, a külső szemlélő számára leglátványosabb képeket. A legjobb kép értéke is elvész a rengetegben.

2)            Törekedjünk a közös nevezőre. A zsibvásár hangulat elkerülése érdekében próbáljunk meg egységességre törekedni. A különböző méretű képeknél a keretek legyenek egy termékcsaládból valók, így az egységet maga a keret adja.  Lehet azonos formájú, de különféle színű is a keret, ez játékosságot kölcsönöz a kompozíciónak.

3)            Mintás tapétához paszpartut. Hangsúlyosan mintás tapétánál érdemes szélesebb paszpartut alkalmazni a képkereteknél, hiszen ezzel a fal mintájának zűrzavarából a tiszta rámával jól kiemelhetjük a képet, így a témája jobban érvényesül.

4)            Csoportosítás méret szerint. Ha több, különböző méretű képet szeretnénk elhelyezni, válogassuk őket szét méret szerint, és ezen belül próbáljunk valami logikai rendszert kitalálni az elrendezéshez. Jó lehet a nagyobbak középre, kisebbek a szélén elv.  Lehet a kisebb és nagyobb képek szabályszerű ritmikus váltogatásával is játszani.

5)            Szimmetria vagy sem. A legtöbb ember szeme számára a szimmetria jelenti a harmóniát. Ettől függetlenül érdemes lehet a direkt aszimmetrikus alakzatokkal való kísérletezgetés is, a bevállalósabbak ezt is kipróbálhatják.

+1)         Mérlegelv. Különböző méretű képek esetében kiindulási pont lehet az is, ha kvázi szimmetrikus alakzatban nagyjából azonos összfelületű képeket rendezünk egymás mellé, mintha  a mérleg két serpenyőjét próbálnánk egyensúlyba hozni . (Mint a negyedik, és a hatodik példában: egyik oldalon egy nagyobb kép, mellette nagyjából ugyanakkora felületet befedő négy, vagy három kisebb kép).

A tikkasztó nyári hőségben elengedhetetlen a folyadékpótlás, ami valljuk be, tiszta vízzel egy idő után meglehetősen unalmassá válik. A limonádé ugyanakkor széles palettáját kínálja az élvezeteknek, hiszen kedvünkre ízesíthetjük idénygyümölcsökkel, szörpökkel, változatossá téve a kötelező hidratálást.

Jöhet a bodzás, az áfonyás, a mentás, a ribizlis, a citromfüves, vagy az epres bazsalikomos verzió, és rögtön jobban viseljük a sivatagi hőhullámot. Az asztalközépre díszítésként került üvegvázába dobáljunk néhány citromkarikát a vidám mezei virágcsokor mellé és máris kész az alkalomhoz illő teríték.

Nem mindenki szereti kiteregetni a szennyest a nagyvilágba,inkább diszkrét megoldásokat keres, mellyel könnyen elrejthető például a mosókonyha. Ha nincs alkalmunk egy külön helyiséget erre a célra áldozni, kerülhet a mosógép, és némi tárolófelület a fürdőbe, vagy akár az előszobába is egy falbeugróba, amit használaton kívül beépített szekrénynek álcázva ajtóval zárunk el a kíváncsi szemek elől. Szerintem életképes ötlet.

Nemrég volt érettségi találkozónk, nem árulom el hányadik, csak annyit, hogy lassan itt az ideje a húszévesnek. Döbbenet volt visszamenni az iskolába és azt látni, hogy az elmúlt két évtized alatt nem változott semmi. Ugyanazok a székek, asztalok, mosdók, mint a mi időnkben. Inspiratívnak nem mondanám a környezetet, pedig véleményem szerint nagyon sokat számít, hogy milyen élettér veszi körbe a gyerekeket tanulás közben.

Mára Svédországból hoztam egy szép ellenpéldát, hogy megmutassam, így is lehet iskolát építeni. Tegyük hozzá, hogy ez az iskola nem a hagyományos poroszos szemlélettel közelíti az oktatást, hanem sokkal szabadabban, nemkonvencionális módon oktat, ezért is kértek fel egy építészirodát a modern, kortárs design irányzatokba illeszkedő belső tér megtervezésére.

Ha lenne gyerekem, valami hasonló helyre íratnám be, ahol jóval nagyobb eséllyel lesz belőle értelmes, önálló, életrevaló és kreatív felnőtt, mint egy egyenzöld padban ücsörögve. Képek innen.

A nappali berendezésének kialakításakor a lakberendező mindig felteszi  az ügyfélnek az ominózus kérdést, hogy nagyjából mennyi könyve van, és ezeket milyen formában kívánja tárolni. Szóba jöhet a nyitott polc, vagy az üvegajtós könyvszekrény, bár vannak családok, ahol annyira kevés a könyv, hogy nem különösebben érdekli őket a könyvek elhelyezése.

Találtam egy trükkös megoldást azok számára, akik hivalkodnának intelligenciájukkal, olvasottságukkal, könyvük nemigen van, ugyanakkor inkább tárolóhelyekre van szükségük. Számukra tökéletes lehet a könyvgerincekkel álcázott szekrényfiók. Jómagam nagyon szeretek olvasni, így az én otthonomban egy ilyen bútordarabnak nincsen helye, de biztosan van, akinek megtetszik egy ilyen titkos fiók.

Mindig vonzottak a nem szokványos megoldások, akár lakberendezésről, akár másról legyen is szó. A kreatív ötletek néha humorosak, néha meghökkentőek, és rendszerint kemény állásfoglalásra késztetik az embereket. Az előremutató ideákat lehet őrülten szeretni, vagy kígyót-békát kiabálva rájuk, szidni őket. Egy biztos, semleges hozzáállást ritkán váltanak ki.

Ma Ausztráliába teszünk egy aprócska kiruccanást, Marian Drew fotós nem mindennapi házába, a Brisbane körrül elterülő erdőbe. Helyi fa alapanyagok felhasználásával készült az épület, melynek csőszerű formáján túl az adja a különlegességét, hogy méretes nyílászáróit teljesen kinyitva a belső tér jól kiszellőztethető, ami alapkövetelmény volt a trópusi klímával rendelkező környezetben a párásodás megelőzése érdekében. Ebben az a szép, hogy például fürdés közben a nyitott ablaknál úgy érezhetjük, hogy a természet lágy ölén tisztálkodunk.

Csak hab a tortán, hogy az épület nagyrészt önfenntartó, gyűjtik az esővizet, és a napenergiát is maximálisan kihasználják. Ellaknék benne szívesen. Képek innen.

Van otthon feleslegesen egy jófajta, használaton kívüli pajta ajtó? Arra alapozva, hogy a hazai háztartások többségében az előbb feltett kérdésre egyértelműen „igen” a válasz, bátorkodtam mára egy csináld magad lakberendezési ötlettel előállni rusztikus stílusban.

Mindössze az asztalbakot kell összeácsolni, ami tudvalevőleg rém egyszerű feladat egy némi barkácsolási hajlammal megáldott férjanyag számára, így már csak annyi dolgunk marad, hogy az asztallapként funkcionáló ajtót ráfektetjük a bakra. Mivel egy ilyen ajtó rendszerint komolyabb súllyal rendelkezik (hiszen régen, ami fának látszott, az valóban fából is készült) valószínűleg rögzítésre sincsen szükség.

Nem mellesleg az efféle bútordarab ötlete a középkorból származik, amikor is az étkezéshez valóban az ajtót akasztották le és bakokra fektetve  körbeülték, majd az étkezést követően minden visszakerült a helyére, erről is árulkodik az asztalbontás kifejezés. Napi bónusz okosság a mai napra, tőlem, nektek, szeretettel.

Említettem már párszor, hogy az öt elem közül a víz áll a toplistám élén, kiváltképp, ha sós. A Balatonnak meg simán elnézem ezt az apró hiányosságát, mert látványával mindig bőségesen kárpótol. Azért ettől függetlenül szívem mélyén a tenger és az óceán felé köteleztem el magam, amelynek köszönhetően nálam a nyaralás rendszerint a nagy vizek partján lévő desztinációkat jelenti.

Mostanság, hogy a kánikula rendesen próbára teszi hazánk fiait, a nagyvárosi dzsungelben néha nem marad más számomra, mint elmerülni egy kád vízben és lehunyt szemeim mozivásznán elrepülni messzi tájak hűs habjai közé. Bevallom, néha csalok, és egy kis fürdősóval imitálom a tengeri lebegés érzését, aztán örömmel nyaldosom a szám szélét elmerülés után, tengerparti csókok emlékével töltődve. Álmaimban önfeledt gyerek módjára szaladgálok a homokban, kagylókat gyűjtögetve, napszítta fürtökkel, miközben tincseimet szemembe borzolja a szél, és csak hallgatom a tajtékok ritmikus morajlását, míg szépen lassan elveszek a  természet keltette csodás szimfóniában.

A fentiek szellemében mára tengerparti inspirációkat hoztam lakberendezési tippekkel, csináld magad ötletekkel mindazoknak, akik hasonló vonzalmat éreznek a bolygó lenyűgöző kékjét adó végtelen vizekhez. Tengerre magyar!

A héten volt július 4-e, az egyik legnagyobb amerikai sátoros ünnep. Ennek apropóján a mai asztaldekorációt tengerentúli figurára vettem. Csillagok és stráfok a központi motívumai ennek az asztalnak az elengedhetetlen piros-fehér-kék színkombinációban, melyből nem hiányozhat a csavart nyalókára hajazó trendi szívószál.

Azok, akik nem hívei a a jenki dekornak, hagyják el a szélben vidáman lobogó zászlócskákat és a nyár közepi kerti mulatságra ugyanezekkel a színekkel akár tengerész hangulatot is teremthetnek matrózcsíkos kivitelben.

Képek innen.

Nemrég Budapesten is megnyílt a legújabb Starbucks, a Deák térnél. Töredelmesen bevallom, jómagam nem rajongom a papírpohárban felszolgált supersize löttyökért, a kávé nálam egészen másról szól, ám sokak szívét megdobogtatják a műanyag szirupokkal megbolondított, változatos ízekben kapható krémes hűs csodák a forró nyári napokon.

Na de nem is ezért szólok, lévén, hogy blogomat nem gasztro, hanem design témában írogatom. Ugorjunk egy nagyot, egészen Japánig, ahol Fukouka-ban Kengo Kuma építész tervei alapján igazi modern japán stílusban épület meg az ámerikai kávézólánc egy igen különleges egysége. Az enteriőr dekorációjához az ihletet a madárfészek adta, bár én a struktúrába belelátok evőpálcikákat is. Ti, mire asszociáltok?

Képek innen.