A katalán „főváros” óvárosi kerületében egy kevesebb mint 4 méter széles foghíjtelken fogott bele az építkezésbe egy vállalkozó szellemű család, ami igazi kihívást jelentett a megbízott építészcsapatnak.  A tervezők meglehetősen jó munkát végeztek, a képeket elnézve a szűkösség jut utoljára eszünkbe.

Méretes üvegfelületek, minimál design és szellős térkialakítás jellemzi az égbe törő épületet, melynek tetőteraszán pazar úszómedence csábít önfeledt csobbanásra. Bevallom, engem nem kéne sokáig csábítgatni, hogy elmerüljek a tutiban. Képek innen.

Hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy a vasárnapi asztal dísze csak egy tökéletesen megkötött bokréta lehet, melyért súlyos pénzeket fizetünk a sarki virágárusnak. Sokszor sokkal inkább a kreatív ötletekből és a nem mindennapi megoldásokból születnek a legszebb asztalközepek. Mára egy ilyen válogatással készültem három a magyar igazság, egy a ráadás alapon.  

1/ Mind közül a leginkább a zöldségeskosár nyerte el a tetszésemet. Piacra többek között a látvány miatt is szeretek járni, a pultokra felhalmozott, színes-illatos friss áru mindig meghozza az életkedvemet. Csak veszünk egy használaton kívüli csinos virágládát, bádogedényt, és szépen telepakoljuk a zöldséggel, gyümölccsel. Szerintem még az étvágyat is meghozza.

2/ Visszafogott, szolid hatást kelt egy egyszerű, pozsgásokkal teli virágláda a kerti asztal díszeként, melyben csak a zöld szín dominál. A fehér abrosz tökéletes alap, mert puritánságával teljesen háttérbe vonul, hogy az asztaldísz minél inkább fókuszba kerülhessen.

3/ Nem én lennék, ha nem lenne legalább egy vizes inspiráció a mai válogatásban. Könnyű dolga van az ember lányának, amikor a tengerparti házikója teraszán kell teríteni, hiszen földanyánk rendszerint felejthetetlen naplementével, langyos esti szellővel és a nagy vizek nyugtató morajlásával megalapozza a hangulatot. Csak néhány gyertyára van szükség, és remélhetőleg nem korallból készültek a piros díszek, hanem csak utólag megfestett girbe-gurba ágakról van szó. Pár kavics, kagyló a legutóbbi strandolásból és kész a mű.

+1/ Rusztikus, vidéki hangulatú a legutolsó asztalunk, melyben a nagy ötlet a maradék csempéből kirakott futó, melyre úszó virágkompozíciók kerültek pár kerámiatálban. A csempéket a tálaláshoz is felhasználták, a tejesbögre és a péksütemény szervírozásához. Hamisítatlanul romantikus.

Képek innen.

Emlékszem, gyerekkoromban rendszeresen elmeséltettem apukámmal az Aladdin és a csodalámpát, és izgatottan vártam azt a részt, amikor megjelenik a Dzsinn hogy teljesítse három kívánságomat. Kértem tőle fagyit minden gyereknek a játszótéren, vadiúj bringát, gigantikus méretű szülinapi tortát, amit megoszthatok az összes barátommal és hasonló hasznos dolgokat.

Idővel rájöttem, hogy a legjobban akkor járok, ha a harmadikra azt kérem, hogy legyen még három kívánságom. Az ilyen estéken apukám türelemmel hallgatta végig minden álmomat, míg bele nem fáradtam a felsorolásba.

Ma már egészen más kívánságaim lennének, ha egyszer elő tudnám csiholni a szellemet a palackból, és azt hiszem három kívánság is bőven elég lenne ahhoz, hogy az emberiség békében és boldogságban éljen.

Ha már az esti meséknél tartunk, a svéd bútoróriás különleges meglepetéssel készült az őszre. Az IKEA új kampányában a svéd cég hazai dolgozóinak előadásában népszerű altatódalok és esti mesék várják a kicsiket és szüleiket a Szepalmot.hu weboldalon, ahonnan okostelefonra is letölthetik a felvételeket. Ráadásul szeptember 26-ig tart még a hálószobakampány, melynek keretében a SULTAN matracok árából 20%-ot visszakapnak a vásárlók IKEA-kártyán.

Igazi mediterrán kreatív párost alkot az olasz fotós, Giampaolo Sgura és a spanyol stylist, Miguel Arnau, akik milánói otthonukat egy egészen különös helyen, egy egykori repülőgép összeszerelő gyár épületében hozták tető alá.

Mára a környék igazi design paradicsommá nőtte ki magát, egymást érik a tévé és fotóstúdiók, divattervezők bemutatótermei és a loftlakások.

Hamisítatlan loft stílus, alapvetően ipari hangulatban, amelyet az érzékeny lelkületű tulajdonosok egészen emberközelire lágyítottak apró csecsebecsékkel, filigrán lámpácskákkal és sok-sok növénnyel. A teraszból többet is ki lehetne hozni, jók az adottságai, a viseltes ebédlőasztal ugyanakkor valódi remekmű. Képek innen.

Gyerekkorom óta úgy tekintek a lakókocsikra, mint valami mérhetetlenül kalandos, és mókás szerkezetekre, melyben csupa vidámság az élet. Sehová nem kötődni, csak menni-menni az orrunk után bele a nagyvilágba, és ahol megfáradunk, egy kis dombra lecsücsülünk és alvás. Nincs gond a szállásfoglalással, csak elhatározás kell hozzá, és némi pénz üzemanyagra.

Mára egy 14 m2 alapterületű, 5 m2-es alvógalériával ellátott, modern hangulatú kis mobilotthont hoztam gyönyörű fa kiképzéssel, melyben minden rendelkezésünkre áll egy tökéletes pihenéshez. Ahogy beköszöntenek az első fagyosabb őszi napok érdemes lehet összecsomagolni és felkerekedni délebbi vidékekre a madarakkal együtt. Ki jön velem? Képek innen.

Christian Louboutin világhíres francia cipőtervező, akinek piros talpú, jellemzően fényűző tűsarkú lábbeli-csodái nem hiányozhatnak sem a világ divat-metropoliszainak kifutóiról, sem pedig a megjelenésükre sokat adó, vastag pénztárcával, vagy legalábbis gazdag férjjel ellátott hölgyek, illetve a bulvársajtó sztárjainak gardróbjából.

Ma a mester asszuáni házikójába kukkantunk be, oda, ahova a nagyvárosok nyüzsgő zajától szokott elvonulni, hogy ihletet gyűjtsön legújabb kollekciójának megalkotásához, majd munka után némi jógázással üsse el a fennmaradó időt.

Ha elnézegetjük a divatmágnás webshopjának kínálatát, talán meglepődünk azon, hogy mennyire mellőzi otthonában a csupa csillogást, melyet cipői tükröznek. A Nílus partjának szomszédságában álló, hagyományos, egyiptomi építészeti stílusú házikó berendezése végtelen egyszerűségről, már-már puritanizmusról árulkodik. Képek innen.

A múltkori, tumblr-ről csemegézett türkiz válogatás második csomagját hoztam mára, mivel a tengerimádatom még mindig nem akar elmúlni. Örömmel konstatáltam, hogy sikerült némi homokot importáljak a nyaralásról a papucsom illesztési réseiben, és a kemény melóval megszerzett színem sem indult még kopásnak.

Szóval ismét türkiz, mert ez az a szín, ami bárhol és bármikor rabul ejti a szívemet. Be kell vallanom töredelmesen, hogy ennek köszönhetően jó néhány alkalommal vettem már észre magamon, hogy a fogyasztói társadalom mélységesen mély örvénye egyenesen magába szippantott egy-egy tengerkék termék láttán. Ennek megfelelően rendelkezem türkiz karkötőkkel, fülönfüggőkkel, nyakláncokkal, strandkendőkkel, pólókkal, papucsokkal, fürdőruhával és még számos különféle hasznos és kevésbé hasznos jószággal.

Természetesen a lakberendezés terén is önkénytelen cuppanok rá erre a színre, mint egy megszállott, majd ráeszmélek, hogy a mostani dizájnba sajnos nem túlzottan illik ez az árnyalat. Legutóbb például az IKEA-ban szakadt meg a szívem eme csodás díszpárna láttán, amit csak nagy nehezen voltam képes otthagyni.

Nem kell mindig ugyanúgy teríteni, sőt. A gasztronómiai élvezetek során jelentős szerep jut a körítésnek is, egy szépen díszített asztal már önmagában meghozhatja az étvágyat, és megalapozhatja a jó hangulatot.

Ahhoz, hogy ne unjunk rá egyhamar a terítékre, nincs szükség nagyberuházásra, hat különféle étkészletre, mindössze egy kis kreativitást kell hadrendbe állítani. Jó választás lehet alapnak egy semleges, fehér színű, egyszerű vonalú tányérkészlet, amit az egyes alkalmakkor különféle kiegészítőkkel dobunk fel.

Tökéletes példát találtam a younghouselove oldalán, ahol ugyanazt az asztalt ugyanazzal a futóval és étkészlettel hét különböző módon terítették meg. A különbséget a színvilág, és az ehhez illeszkedő virágdísz, textília, és kiegészítő tálkák jelentik, melyeknek köszönhetően valóban változatossá tehető a vasárnapi ebédasztal.

Csak reménykedni tudok, hogy az időjósok szokásukhoz híven tévednek, mert az előrejelzések szerint igencsak borús és hűvös napoknak nézünk elébe. Az én szervezetem számára különösen megterhelő ez a drámai váltás, hiszen néhány napja még szikrázó napsütés mellett folyt rólam a víz patakokban. Mindazonáltal jó néhány őszt megéltem már, és bízom benne hogy a vénasszonyok nyara idén sem marad el.

Addig is, míg újra vakító kékbe borul az ég és melengető napsugarakban fürdethetjük kockára fagyott tagjainkat, egy szép világos házikóba látogatunk, Dél Karolinába. A modern eklektikus stílusban felújított farmház egy tavacska partján fekszik árnyat adó fák ölelésében, méretes ablakain át zavartalanul árad be a fény.

Az ipari hangulatot idéző bárszékek jól megférnek a country stílusú mosogatómedencével, legnagyobb kedvencem mégis a lámpa felfüggesztéseknél és a lépcsőkorlátban is visszaköszönő hajókötél, mivel gyerekkorom óta megszállottan rajongok a hajókért, és életem legszebb emlékei is a vízhez kötnek. Képek innen.

Remélem mindenki épségben túlélte az elmúlt egy hetet, és nem okozott mélyebb lelki traumát, hogy ezeket a napokat az Artinterior blogposztjai nélkül kellett kibírnotok. Most legalább alkalmatok lesz megtapasztalni, hogy  az így keletkezett, tátongó űrt betöltő újabb bejegyzések micsoda jó érzéssel töltenek el benneteket. Ahogy a bölcs mondás is tartja, nem tanuljuk meg értékelni azt, amink van, amíg el nem veszik tőlünk.

Na de csapjunk ismét a lovak közé, immáron friss energiával, és természetesen egy tengerparti házikóval, hiszen a nagy kékség mellől érkeztem meg bronzbarnára sülve, így bocsássatok meg, ha tudatom fókusza még mindig déli vidékekre kívánkozik.

Csillagok és sávok piros-fehér-kékben, hamisítatlan egybesült államokbéli hángulat uralkodik ebben a nyaralóban, amiről most ki kéne találni, hogy vajh’ kik lakhatják? Nekem egy napszítta hajú laza szörfös srác és szintén sportos, szőke bombázó vízimentő barátnője ugrik be. Ki milyen lakókat képzel ide? Képek innen.

Ez a nap is eljött.  Mától egy hétig jól megérdemelt éves szabadságomat töltöm, és egyúttal bátorkodtam mindezt önző módon úgy megtenni, hogy ezalatt nem gondoskodom Rólatok üdítő posztokkal. Remélem a lelkes törzsközönség nem bánja ezt a kényszerpihenőt, ígérem néha két tengerben-mártózás közt gondolok majd Rátok.

Búcsúzóul mi mással is jöhetnék, mint egy csónakházból készült kis hófehérben úszó, eklektikus stílusú ámerikai nyaralócskával, amelyben ismét megjelenik az elengedhetetlen kültéri zuhany, mely gyerekkorom Balatoni nyarait idézi meg bennem, mikor is a dédinél csillagos ég alatti fürdőbe jártam mosakodni rém csinos (talán inkább rém, mint csinos), sóska-zöld kapucnis, cipzáros köntösömben. Na kinek volt még rajtam kívül olyanja? Képek innen.

Tulajdonképpen minden évszakot szeretek. Mégis, valami furcsa oknál fogva a nyarat mindig nehezen engedem el. A telet és a tavaszt is várom, de az őszt valahogy nem, annak ellenére, hogy kevés szebb látványt tudok annál, mint a lehullott, illatos avarba feküdve kémlelni  a vakító kék eget az aranyló sárga levelek szűrőjén át.  Rengeteget tanakodtam, és arra jutottam, hogy nem más, mint az iskolakezdés az oka ennek a megmagyarázhatatlan dolognak.

Életem első iskolás napja máig elevenen él bennem, ahogy anyám kezét szorongatom izzadt, hideg béka-mancsommmal a zuglói tanintézet előtt a fájdalmas búcsúra várva. Még az ajándékba kapott vonalzó és csodás piros-kék színben pompázó postairon sem feledteti velem az első komoly kudarcélményt, mikor is vadiúj, napsárga alapon piros indiánokkal és betűkkel díszített műbőr iskolatáskámat egy felsőbb osztályos gyerek szemrebbenés nélkül rondának minősítette. Ez kérem az oka, amiért nem várom az őszt.

A fentiekből kiindulva forradalmat hirdetek a kültéri tartózkodás meghosszabbítására. Ki a kertbe, a teraszra, és mutassuk meg a világnak, hogy nincs még vége a nyárnak. Lehet kicsit csalni, takarókkal, bögre forró teával, hősugárzókkal felszerelkezni, de a gyertyák, mécsesek fényei is emelik a hőérzetünket pszichésen a kora őszi hűvös estéken.  A teraszinspirációkat ma innen merítettem.

Mindenkinek van kedvenc bora. Nálam például Frittmann és Nyakas Irsai Olivérjei viszik el a pálmát. És aki a jó bort szereti, az rendszerint visszajáró vendég. Miért is ne tarthatnánk meg a kiürült üvegeket, és használnánk fel őket hirtelen jött ötlettől vezérelve virágvázának?

Egy-egy szál virág tökéletesen mutat egy jó formájú üvegben, és még az is lehet, hogy a boros címke is maradhat, mint a dekoráció része, hiszen manapság a marketingesek nyomására ezekből is egyre szebbeket, egyre ötletesebbeket találnak ki a pincészetek által felkért grafikusok.  A mai ebédhez megvan már a bor? A képet a Tumblr-en vadásztam.

A héten már posztoltam az IKEA új, 2013-as katalógusáról. Ma is ezt a témát folytatom, a korábban tárgyalt szerkezeti sajátosságok, és extra on-line tartalmak tárgyalása után ma is belelapozunk a 324 oldalas füzetkébe.

A svéd bútor óriás a jövő évre a gazdaságosság nevében a kreativitás és a textíliák szerepét emeli ki a katalógus fő üzenetében. Arra biztatnak mindenkit, hogy egy kis fantáziával, és némi kézügyességgel öltöztessük új ruhába otthonunkat, ahelyett, hogy tetemes kiadásokba vernénk magunkat új bútorok megvásárlásával.

Szemet gyönyörködtető új kollekcióval találkozhatunk a textilek körében, melyek végtelen lehetőséget kínálnak arra, hogy teljesen új hangulatot varázsoljunk viszonylag kis befektetéssel, egyszerűen. A kanapénak egy-egy új, vagy új huzatba bújtatott párnával könnyedén új stílust adhatunk, de akár bútorainkat is bevonhatjuk a különféle vidám mintás méterárukkal. Csak ollóra, tűzőgépre, és egy kis vállalkozó szellemre lesz szükség.

A rizspapír lámpaernyőkre, vagy akár a régi bútorokra is festhetünk egyedi mintákat, aki pedig jártas a varrógép használatában, patchwork technikával készíthet új huzatot a kanapéra, vagy lecserélheti a függönyt, esetleg párnákat is varrhat saját kezűleg.

Svédországban járunk, egy Landskrona nevű kisvárosban, ahol az öreg házikók között nem szokványos, új épület tör a magasba. A tervezők koncepciója az volt, hogy az évek óta parlagon heverő telekre a környezetétől merőben eltérő, ám mindenféle hivalkodástól mentes otthont álmodjanak meg, amely sterilitása révén a szomszédos épületek egyedi szépségére is felhívja a figyelmet.

Különleges, lényegében egylégterű, három szintes ház született az alig öt méter széles alapon, amelyben az acélszerkezetes födémek választják el egymástól és egyben kötik össze az egyes funkciókat. Szellős, világos, végtelen terek csupa-csupa fehérben, a bejárati ajtó üvegből van, a tetőn kellemes terasz csábít pihenésre. A belső udvar szerelem első látásra.  Képek innen.

Mit sem törődve az idei világvége jóslatokkal, és bízva abban, hogy maja naptár miatti félelmek alaptalanok, az IKEA már augusztus közepén kijött 2013-ra szóló katalógusával. Én is azt vallom, hogy legyünk optimisták, és tekintsünk reményekkel felvértezve a jövőre.

A katalógus, amit idestova 22 éve kapunk meg a postaládánkba, és merítünk belőle ihletet otthonunk csinosításához, az idei évben megújult. Teljesen új szerkezetben, nem szobák szerinti, hanem tevékenységek, funkciók mentén történő felosztással mutatja be az áruház kínálatát.

Számos ötletet, színek, hangulatok szerinti inspirációs összeállítást találunk az oldalakon, ráadásul a nyomtatott katalóguson túl egy interaktív, on-line felületet is elérhetünk okostelefonunk segítségével, a telefont ábrázoló jelzéssel ellátott oldalakat beszkennelve. Filmek, 3D-s látványképek segítik a választást, lehetőség nyílik arra, hogy ízlésünknek megfelelően változtatgassuk például a függönyöket egy szobában, vagy benézzünk a zárt szekrényajtók mögé. Akinek nincsen okostelefonja, az az IKEA weboldalán is megtalálja a kibővített tartalmakat.

Lapozzunk, klikkeljünk és álmodjunk nagyokat! Addig is egy kis ízelítő az újdonságokból.

Vészesen közeleg az idei nyári szezon vége, és kezdődnek a munkás hétköznapok. Amíg az időjárás kegyes hozzánk, a hétvégék erejéig még töltekezhetünk napenergiával a tóparti nyaralóban, aztán egyszer csak huss, hulló sárga falevelekkel beköszönt majd az ősz.

Mára egy amerikai hétvégi házikót hoztam vintage hangulatban, nem szokványos megoldásokkal, otthonos zugokkal, kuckós tetőtéri hálóval, és csillagos ég alatti kültéri zuhanyfülkével. Ha valaki tudja, hogy mi lehetett a konyhában a mosogatómedence alátámasztására szolgáló fém szerkezet kerekekkel, az legyen szíves írja meg.

Képek innen.

Költségracionalizálás címén egyre több cégnél vezetik be a távmunka intézményét. Nem kell a dolgozónak az irodába bejárni, hanem laptopjáról interneten keresztül otthonról végzi el a munkáját. Rugalmas munkaidő-beosztás mellett időt és pénzt lehet spórolni az utazáson, igaz, a munkahelyi kollektívával eltöltött édes percekről cserébe le kell mondanunk.

Nem ebédelgethetünk komótosan a sarki kifőzdében magánéletünk problémáira csapatos brainstorming keretében megoldást keresve, viszont, ha fejlett technológiás elektronikai eszközökkel jól el vagyunk látva, és hozzá kellően ügyesek vagyunk, akár a plázában vásárolgatva is elhitethetjük főnökünkkel, hogy dolgozunk.

Ahhoz, hogy jobban menjen a munka, érdemes egy praktikus, ugyanakkor lehetőleg inspiratív hangulatú dolgozó sarkot kialakítani otthonunkban. Egyértelműen azon a véleményen vagyok, hogy, ha a munkakörnyezetünk ergonómiailag helyesen van kialakítva, ahol minden kézre áll, és egy kicsit arra is odafigyelünk, hogy a dekorációba némi kreativitást vigyünk (számunkra kedves színek, textilek, mutatós iratrendezők és irodaszertartó alkalmatosságok segítségével), akkor hatékonyabban megy a munka. Mára a Pinterestről válogattam képeket az otthoni iroda témájában.

Jó dolga van annak, akinek a kertjében halomra nőnek a szebbnél szebb virágok. Még ha nem is jut el a piacra, vagy a virágüzletbe, akkor sem kell aggódnia, hogy mi kerüljön a vasárnapi asztal közepére. Csak kiballag a kertbe, és leszakajt néhány szép szálat, csokorba rendezi, és készen is van a dekoráció.

Mára a nyár nagy slágerét, margarétákat és kora őszi krizantémokat válogattam a Pinterest-ről, amelyek levágva is elég strapabíróak ahhoz, hogy még a következő héten is díszítsenek szépségükkel (szemben a hűtőkocsikon Hollandiából érkezett méregdrága rózsákkal például), és nemcsak dús csokorba szedve, hanem szálanként is nagyon jól mutatnak akár egy egyszerű boros flaskába, tejesüvegbe helyezve. A dekoratőrök és lakberendezők titkos szabályát, a „hármat rakjunk egy csoportba” itt is érdemes lehet követni.

Lassanként vége a nyárnak, de a tenger iránti végtelen szerelem sosem múlik el.  Hoztam mára a weheartit-ról három mesebeli tengerparti házikót. Ha kívánságműsorban lennénk, azt mondanám, küldöm mindenkinek aki szereti. Tessék csak, tessék, lehet választani, lehet álmodozni.

Bátrabbak a trópusi égövi, vízben álló kulipintyókat is kipróbálhatják, ahova csak csónakon lehet beköltözködni, azoknak pedig, akiknek már elege van a kánikulából, egy hűvösebb északi tájról származó kunyhóval kedveskednék. Ki, melyikben szeretne most éppen lődörögni?