Vietnámi papucs, tangapapucs, vagy ahogy angol nyelvterületen hívják, a használat közben fellépő jellegzetes klaffogó hangra utalva: flip-flop. Egy lábbeli, ami nem hiányozhat a ruhatárunkból. Könnyű nyári viselet, amely viszonylagos olcsósága miatt újra és újra fogyasztásra ösztönözve csábít minket a kasszához. Mert kell belőle egy csinos kis fekete, flitterekkel, a nyáresti hódításokhoz, egy tűzpiros, mert annyira imádom, egy-két gumiból készült a strandra, uszodába, na meg a bambusz talpú, mert annyira zen, és a pink azokra a napokra, amikor Barbie-nak érzem magam.

Ugye ismerős a történet? Ez a mérhetetlen flip-flop őrület rendszerint azt eredményezi, hogy a cipős szekrényt kinyitva csőstül hullanak kifelé a papucsok, és jellemzően az a pár van legbelül, amelyiket épp fel szeretnénk venni. Arról már nem is beszélve, hogy néha csak a felét találjuk meg, mert a másikat a párunk egy másik polcra dobta vissza haragjában, mikor legutóbb kinyitotta a szekrényt.

Rend a lelke mindennek, és a rend egyenes következménye a harmónia, hiszen a rendetlenség miatti feszültséget nagy sikerrel szünteti meg. Egy külföldi oldalon találtam rá erre a hasznos kis cipőtartóra, vagyis papucstartóra, mely tökéletes megoldást nyújt a problémára. Megvásárolható, bár ügyes kezű varrónők negyed óra alatt megvalósítják némi maradék anyagból is akár.

Kép innen.