Egyik nagy kulináris kedvencem a szusi. A rizsbe göngyölt, algaköpenybe bújtatott nyers halfalatoknak nagyon nehezen tudok ellenállni. Rendelünk is rendszeresen az egyik hazai szusi futártól. Ez itt most nem a reklám helye, úgyhogy csak annyit mondok, a zöld méregerős tormáról elnevezett cég a beszállítónk.

Sosem értettem a koncepciójukban, hogy miért küldenek kérés nélkül minden doboz étel mellé egy pár evőpálcikát, és töménytelen mennyiségű szójaszószt, valamint ajándékba egy ehetetlen desszertet. Ezek ugyanis nálam tipikusan a szemétben kötnek ki. Van saját evőpálcikánk, jómagam pedig kézzel eszem, jobb napokon szójaszósz is akad a polcon. Ha lenne egy opció a rendelésnél, hogy ezeket nem kérem, egy rakás munkát, pénzt, és környezetszennyező csomagolóanyagot spórolhatnánk meg közösen.

Ha az eddig kidobásra került pálcikákat összegyűjtöttem volna, talán már nem lennék messze attól, hogy a most bemutatott szekrényt összefabrikálhassam. A new york-i designer, Sebastian Errazuriz Magistral Cabinetje 80 ezer darab bambusznyárs felhasználásával készült, melyet tizenkét szorgos munkás hatheti munkával kalapált be a kreatív tolóajtókkal megbolondított szekrény fa szerkezetébe.