Egyik kedvenc gyerekkori rajzfilmem a Jamie és a csodalámpa volt. Tele olyan őrült fazonokkal, mint Szám bácsi, az adatrögzítő lexikon, a gumibotjával táplálkozó Megvagy Hadnagy, vagy a mindent fordítva csináló Fonák Tamás. A legjobb az egészben mégis a főcím volt, amikor a csodalámpával lyukat vágva a padlóba lesiklanak a csúszdán a varázslatos mesevilágba. Mindig is ilyen szobát akartam! Most pedig lássuk, hogyan válnak valóra az álmok, ha egy építész a nem szokványos elképzelésekre is nyitott.
Az indonéz Aboday Architects Jakarta melletti családi házát elnézve az ember átértékeli a gyerek-centrikusság fogalmáról alkotott eddigi elképzeléseit magában. A három generáció számára otthont adó, betonból épült kétszintes épület szerkezete ugyanis a ház igazi urának, az életet még csupa játékként felfogó, 5 éves kisfiúnak az igényeiből kiindulva született.
Emeleti szobájából az alsó szintre ugyanis a lépcsőház helyett villámgyorsan az étkezőbe juthat a szinteket összekötő csúszdán át, ami nem csak azért előnyös, mert nem hűl ki a reggeli rántotta, mire letotyog, hanem azért is, mert jó kondícióban tartja a gyereket, aki reggeltől estig lépcsőzik a mókás siklás élményének újraélése miatt. Azért kíváncsi lennék, hogy a szülők csak titokban használják, vagy nyíltan is bevállalják, hogy néha bizony ők sem a lépcsőn mennek le az étkezőbe.