Kétféle típusú ház van, az egyik olyan, mint a mélyen dekoltált ruha, közszemlére teszi azt, amire büszke a tulajdonosa, a másik pedig olyan, mint egy visszafogottan elegáns garbó. Testre simul ugyan, és sejtet, de csak akkor mutatja meg a lényeget, mikor viselője közel engedett magához.

A mai napon ez utóbbira hoztam példát. Az utcafronton a kubusokból építkező hófehér homlokzatot mindössze a dióbarna garázskapu töri meg, ezzel teljes mértékben kizárva a hívatlan tekinteteket a falak mögött meghúzódó intim szférából. A belső egyébként továbbra is erősen minimál, határozott vonalakkal, nemes anyaghasználattal, szofisztikált apró részletekkel.

És ami miatt érdekesnek tartom ezt a házat, az a hálószoba padlózatába süllyeszthető tévéállvány, ami meglehetősen előremutató ötlet. Részemről a legnagyobb őrültségnek tartom a hálószobai tévézést, de ha már muszáj, akkor legalább legyen eldugva, hátha megfeledkeznek róla előbb-utóbb a tulajdonosok és elkezdik arra használni a hálót, amire való.

Képek innen.