Egy ilyen szürke, ködös reggelen, mint a mai, valami szemet gyönyörködtetőre vágytam. Lehet csorgatni a nyálakat, és közben köszönteni a hét kedvenc napját. Helló péntek, szia péntek, szeretünk péntek!

Robert Harvey Oshatz nem egy mai gyerek, építész stúdióját 1971-ben alapította, akkoriban én még gondolat formájában sem léteztem. Munkái mégis lenyűgöznek, a mai napig megállják helyüket. Az amerikai tervező sok esetben megelőzte korát, az organikus építészet terén úgy gondolom, maradandót hozott létre.

Alkotásaiban a természetes építőanyagok, mint a fa és a kő, együtt élnek, léteznek az őket körülvevő környezettel. Ahogy a fa, és a terméskő idővel elszíneződik, korosodik a használat során, úgy változnak ezek a házak lakóikkal együtt, teljes harmóniát alkotva velük.

A Miyasaka családi rezidencia egy rohanó életmódot folytató japán építési vállalkozó cég elnökének otthona, egyúttal szülei számára a pihenés, a megnyugvás csendes szigetét nyújtja a városi zöldövezeti dzsungelben. A tervek 15 éve készültek, az építkezést 1998-ban fejezték be.

Az építész honlapját böngészve számos szemet gyönyörködtető vityillóra bukkanhatunk, az alkalmazott lakberendezési megoldásoktól azonban tekintsünk el, azok felett ugyanis rendszerint eljárt az idő, azontúl vélhetően a legritkább esetben pattantak ki szakember fejéből.