Mindig is éreztem egyfajta megmagyarázhatatlan vonzalmat a papírboltok iránt. Gyerekkorom óta vonzott a csodavilág, ami az Ápisz (Állami Papír és Írószer Kereskedelmi Vállalat) üzleteit jellemezte. Színes ceruzák, tollak, radírgumik, üres lapjaikkal papírra vetett szavakért kiáltó füzetek, ajándékcsomagoló alkalmatosságok és dekorációk. Órákig tudtam nézelődni, tüzetesen mindent megfogdosni, szagolgatni, kipróbálni és fájdalmas szerelembe esni egy-egy cirádás jegyzettömb, csillogósan fogó zselés toll, vagy egyéb haszontalan őrültségek tömkelegével.

Eme infantilis szokásom a mai napig megmaradt, ugyanazzal a bárgyú lelkesedéssel tudom bevetni magam a papírboltok polcsorai közé, mint sok évtizeddel ezelőtt, a különbség csak annyi, hogy azóta némileg szélesedett a választék, és jóval nagyobb a termékekben rejtező csáberő, mint a KGST piacok által jócskán bekorlátozott kreatív koncepciók korában.

Ha valaki magára ismert a fenti sorok alapján, az nyugodjon meg, előrehaladott stádiumban lévő ápisz addikciójáról szívesen kiállítok egy hiteles orvosi igazolást. A bajra gyógyír gyanánt pedig ajánlom, hogy nézzen el a legközelebbi IKEA áruházba, ahol ezentúl színes szagos, szemet gyönyörködtető papírosztállyal bővült a kínálat. Igen, lehet nézelődni, lehet szerelembe esni és egy rakás szépséggel megtömni a kosarunkat.

Nekem például nagy kedvenceim a dekordobozok, és a gumis kemény fedeles füzetek. Ez utóbbiból már egy komolyabb készletet sikerült felhalmoznom, csak az ihletre várok, hogy mivel is írjam tele őket.

Képek: IKEA