Ahogy a múlt héten elementáris erővel kitört a tavasz, észrevettem magamon, hogy mérhetően fogékonyabb lettem a romantikára. Bízom benne, hogy a jelenség csak átmeneti, és még menthető vagyok, feltehetően idővel visszaáll a rend, és ismét természetközeli, minimálba hajló, funkcionális énem kerekedik majd felül.

Addig viszont, amíg a metamorfózis ismételten végbemegy, Csipkerózsika álmok ölelésében tengetem napjaim, és ennek örömére bedobok egy mesebeli viktoriánus kis ékszerdobozt, egy kerek erdő közepén dimbek-dombok alján csücsülő aprócska házikót, ahol a mohalepte kövek között manók, elfek és egyéb rejtélyes szerzetek puha léptei lopnak neszt a csendbe.

Képek innen.