A spanyolországi Burgosban található ez a modern vidéki stílusban megálmodott otthon, amely pimaszul ötvözi az ipari stílust a parasztival. Nekem egyáltalán nem lóg ki a rozsdamentes acél konyhapult a terméskő falak és a natúr hangulatú bútordarabok közül, pedig első hallásra vadnak tűnhet az ötlet. Képek innen.

Jut eszembe Burgos. A Caminon zarándokolva én is áthaladtam ezen a városon, gondoltam visszalapozom a naplómat, és megnézem, milyen benyomások értek engem arrafelé. Ahogy emlékfoszlányaim is súgták, nem lettem első látásra szerelmes a helybe.

A Camino zarándokútja elég barátságtalan módon közelíti meg a várost, nagyjából olyan érzésem volt, mintha az M1/M7 bevezetőszakaszánál sétálnék Budaörsnél. Nem is szálltam meg itt, hanem átvágtam a városon és kerestem egy csendesebb helyet Burgos után. Az útikalauzom biztató szállásokkal kecsegtetett 13 kilométerre a nagyvárostól, alig vártam, hogy odaérjek.

Amekkora szerencsém volt, az általam kinézett kedves, apácák által működtetett barátságos kis szállás bolhairtás miatt zárva volt (minderre az ajtóra tűzött spanyol felirat többszöri gondos elolvasása után jöttem rá, ugyanis nem beszélek spanyolul). Újabb 8 kilométert kellett megtennem a következő településig, és így aznap bő 35 fokban tűző napon összesen 41,5 km-t gyalogoltam, és egy tornateremben hajtottam álomra a fejem. A szállás ugyanis megtelt, de kinyitotta az iskolát a szállásadó, mert megszánt emberfeletti teljesítményemért. Az egész zarándoklat alatt ez volt a leghosszabb szakaszom. Csoda, hogy nem rajongok Burgosért?