Valahogy olyan kapuzárási pánik-szerű érzésem van ezzel az egész nyárral kapcsolatban. Nem tudom, mi lelt, de úgy érzem, az idén kicsit szűkebb marokkal osztogatta a természet a jóságot, és most úgy illene tőle, hogy bepótolja a mulasztását.

Mit nekem iskolakezdés, mit nekem szüret, én a vénasszonyok nyaráról álmodozom. Bízván abban, hogy október közepéig-végéig kapunk még kék eget és napsütést eleget, arra buzdítok mindenkit, hogy tüntetőleg viselkedjünk úgy, mintha nyár lenne.

Egy délutáni szunyókálás a szélvédett verandán, a hintaágyban még senkinek nem ártott meg. Ki-ki ringassa magát álomba, ahol teheti, és, ha kicsit hűvösebb lenne, egy pokróccal takarózni azért még ér!

Fotó innen.