Szeretem a csináld magad bútorokat. Nyilván az izzadtságszagú munka, az alapanyag beszerzés és az összeszerelés közös élménye, valamint az ebből fakadó családi történetek adják meg egy ilyen berendezési tárgy mögöttes értékét, ami megfizethetetlen. Mint abban a bizonyos hitelkártya reklámban: minden másra ott van a Mastercard.

Sikerült egy újabb kreatív ötletre lelnem itt, amely már talán kicsit komolyabb előkészületeket igényel, mint EUR raklapra görgőket szerelni, de ha van egy ügyes kezű férfiember a családban, akkor nem megvalósíthatatlan.

A deszkákból (akár meglévő EUR raklap felhasználásával) készülő asztalka közepén egy kis vályút alakítunk ki, mely beépített virágtartóként funkcionál. Ha szeretnénk megkímélni magunkat attól, hogy a mélyedésbe passzoló bádog betétet is legyártsunk az öntözővíz kifolyásának megelőzésére, akkor próbálkozhatunk tófóliával történő kibéleléssel is. Ez esetben is azért meggondolandó, hogy kis vízigényű, sziklakerti évelőket, kaktuszokat, pozsgásokat telepítsünk újdonsült virágládánkba így biztosítva a pangó víz miatt esetleg fellépő problémákat. Kerti használat esetén persze nem gond, ha a terasz kövezetére kicseppen némi locsolóvíz, de beltéri alkalmazásnál figyeljünk erre.