Javában tombol a tavasz, és bár az emberek öltözetét elnézve néha már-már abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy itt a nyár, azért ne feledjük, ez még csak a kikelet. Ideje a tavaszi nagytakarításnak, az ablakok tisztára suvickolásának, a régi, elnyűtt dolgok kihajigálásának. Bizony mostanság egyre több helyen üti fel fejét a lomtalanítás.

A lomtalanítás jó dolog. Van akinek nem kell, akinek útban van, az kidobja, és van, akinek pont jól jön a más által haszontalannak minősített valami. A fogyasztói társadalom sajnálatos módon meglehetősen sok felesleget termel, ami persze jól jön azoknak, akik nélkülözni kényszerülnek, de azért valljuk be, a megélhetési lomisok után megmaradt szemét még mindig komoly környezeti terhelést jelent.

Egyre több azonban a tudatos vásárló, aki kétszer is meggondolja, hogy szüksége van-e még egy edénykészletre, nyolcvannegyedik pár vörös magassarkúra, és hősiesen ellenáll a rajta eluralkodott bevásárló ösztön vonzerejének.

Ugyanezek az emberek igyekeznek körülnézni, mi az, ami még menthető, és újrafelhasználható. Most nem arra gondolok, hogy az enyhén billegő szék a kikopott kárpittal a telekre még jó lesz, hanem arra az esetre, amikor valami használtból létrehozunk egy teljesen új dolgot, adott esetben a régi eredeti funkciójára már nem is emlékeztető módon.

A londoni székhelyű Studio Mama cég Reveal szekrénye szép példa a fentiekre. A formás kis tároló bútor használt svédpadló felhasználásával készült, így tulajdonosa büszkén mondhatja el magáról, hogy környezeti lábnyomát ezzel a patinás darabbal nem növelte. A frappáns re-szekrény (újra-szekrény) vonalvezetése sem szokványos, az ajtón lévő lyukakkal polcrészek keletkeztek a mutatósabb dísztárgyak bemutatására, míg a tömött frontok mögött elrejthetjük, amit nem kívánunk a vendégeink számára láthatóvá tenni.