Nagypapám orvos volt, ennek megfelelően tonnaszámra szedte a gyógyszereket mindenféle vélt és valós betegségére. Nem csoda, hogy rendszeres látogatója volt a környékbeli patikáknak, ahol annak rendje és módja szerint jól lepacsizott a gyógyszerészkisasszonyokkal annak érdekében, hogy a nehezen beszerezhető COCOM-listás cuccokat is gond nélkül megkapja a pult alól.

Annak idején a gyógyszertári készítmények összetevőit (nyilván gondosan sterilizált) kártyalapokkal elegyítették a dolgozók, nem tudom, ez manapság is divat-e még, de a nyolcvanas években tuti így volt, hiszen a Papát én is elkísértem a beszerző körutakra és így jól ismertem a zuglói patikák hátsó szekcióit.

Papa azon túl, hogy orvos volt, nagy zsugás hírében is állt, ő tanított meg a kanaszta a zsír és egyéb hasznos kártyajátékok minden fortélyára, bár gyanítom, hogy néha azért szándékosan hagyott nyerni és nem én voltam a született ász. Visszakanyarodva a sztorihoz, a patika-látogatások nem titkolt másodlagos célja az volt, hogy a gyógyszerész kisasszonyoktól minél nagyobb mennyiségű kártyát gyűjtsünk be, majd hazaérve a zsákmánnyal szépen összeválogatva szín és szám szerint raklapszámra állítottuk össze a kártyacsomagokat. Jó muri volt, amolyan igazi csínytevés, amit csak az unokájával csinál az ember.

A fenti kis szösszenet a mai rémesen egyszerű csináld magad projekt kapcsán jutott eszembe. Valentin napi dekor, kártyalapokra gépelt szerelmes vallomással gyertyára kötözve. Egyszerű, mégis mutatós, és ha a szerelmed gyakran jár a trafiq-ba szórakozni, akkor tuti értékelni fogja.

Ötlet, képek innen.