Gyerekkoromban a padlások és a pincék mindig mély ámulattal töltöttek el. Ezek voltak azok a helyek, ahol a valódi csodák történtek. Kincseket rejtő dobozok, ládák, baljós árnyak és félhomály, termékeny terep egy emberpalánta gazdag fantáziájának.

A padlástér vagy tetőtér azonban nem szükségszerűen sötét és dohos: ha kellő méretű ablakokon át zavartalanul áramlik be a fény, amit a világos falak megtöbbszöröznek, könnyen barátságos vendégváró zugot is kialakíthatunk itt. A faburkolat megkopott festése érdekes patinával gazdagítja a tenger színeit idéző enteriőrt. Kép innen.