Ma van az a nap, amikor megspórolom a rosszakaratú, unatkozó kommentelőknek a  kritizálással járó fáradtságot. Amit ugyanis mára hoztam, inkább rossz példa, mint jó, annak ellenére, hogy első ránézésre egész jó hangulatú lakásnak tűnik ez a stockholmi tetőtéri otthon.

A kecó egyébként 178 m2-en terül el, 4 szobás, két tetőterasz tartozik hozzá és saját külön bejáratú lifttel rendelkezik, nehogy már a TESCO-s nagybevásárlásból hazajövet a pórnéppel kelljen együtt szorongania anyunak a cekkerekkel.

A stílus alapvetően az élhető minimálba hajlik, és vannak benne szép megoldások is, így akit pozitív életszemlélettel áldott meg az ég, majd ezekre koncentrálva nyugtázza a szépséget. A gyanúm egyébként az, hogy egy önjelölt stylist vette kezelésbe a kéglit, és igyekezett a fotózásra kiglancolni azt, több-kevesebb sikerrel.

Kissé kilógnak a kompozícióból a panel enteriőrökben a természetközeliség megteremtésének instant megoldásaként alkalmazott kerámia kaspókba rejtett pálmák, valamint a bárpultra helyezett rikító színekben pompázó művirágcsokor, leginkább azonban a nappali közepén a gerendáról függő csillár verte ki nálam a biztosítékot.

A bárpultot ergonómiailag a használhatatlan kategóriába sorolnám, amennyiben a pultfelület továbblógna az alátámasztásra szolgáló falszakaszon, akkor kényelmesen lehetne akár étkezni is rajta.

Nagy divat, de sosem támogattam hálószobába tévét és munkasarkot rakni. Négy szobából az egyiket már csak ki lehetne nevezni dolgozónak, nem? A csillárförmedvény alatt nem tudom, mit keres a páros puff, valószínűleg túl nagy tér maradt szabadon, amit a stylist ezzel a kézenfekvő ötlettel igyekezett palástolni, és bár nagy kedvenceim a Barcelona székek, de nem hiszem, hogy sokat ücsörögnék rajtuk ott, ahol vannak a nagy semmi szélén, ami valószínűleg egyébként az előtér lehet, lévén minden ajtó, valamint a lift is oda nyílik. Érdekes. Képek innen.