Visszatérő olvasóim már bizonyára tisztában vannak vele, hogy milyen különös vonzalmat érzek a tengerek, az óceánok iránt. Mivel a halak jegyében születtem, nem csoda, hogy természetes közegemnek leginkább a vizet, abból is a sósat tartom.  Lenyűgöz a nagy kékség, akkor is, ha csak a partról szemlélem a távolba futó hullámok fodrait, és akkor is, ha elmerülök benne és a mélyben lakozó lények sokaságában gyönyörködöm.

Nem csoda hát, hogy megakadt a szemem egy londoni designer, Julia Lohmann remekbe szabott lámpáin, melyek tengeri fűből készülnek. A nem mindennapi világítótestek mintáit lézervágóval szabják a hínárba, mely aztán száradás után a bőrhöz hasonló textúrát vesz fel. Az egymáshoz illesztett hínárdarabokat rattan vázra erősítik, ez adja meg a lámpabura formáját. Képek innen.