Nemrég jártunk kutyás táborban, ahol egy kempingben volt a szállás. A bungalókban emeletes ágyakon aludtunk, és felsejlettek bennem a gyerekkori tábori élmények. Számomra, mivel egyke vagyok, az emeletes ágy mindig valami csodavilágnak számított, csak azon szerencséseknek lehetett ilyen, akiknek testvérük is volt.

Az emeletes ágyban külön jó az, hogy az ember körbe tudja akár függönyözni magát, mintha egy sátorban lenne, és az valami igazán mókás élmény. Negyvenen innen, harmincon túl olyan élvezettel szereltem fel a lepedőt az ad hoc módon kreált kuckóm köré ezen az ifjúsági szálláson, mintha ötéves lennék. Mindezek örömére gyűjtöttem néhány ötletet a többfős gyerekszobák kialakításához. Képek innen.

Egy hét múlva advent első vasárnapja, ideje kitalálni, megalkotni illetve beszerezni az adventi koszorút, asztaldíszt. Azért addig is, míg az ünnepi készülődésbe teljesen belefolyunk, a vasárnapi asztal díszítéséről ne feledkezzünk meg.

Tudom, így november vége felé már egyre kevesebb virágot találunk a kertben, de jó hír, hogy nálam már lassan nyiladozik a karácsonyi kaktusz az ablakban. Amíg teljesen virágba nem borul, körülnéztem, miből lehetne még asztaldíszt varázsolni. Szerencsére a konyhakerti fűszerek még teljes pompájukban virítanak. Miért is ne dobnánk fel a terítéket pár szál rozmaringból, zsályából, vagy kakukkfűből kötött kis csokorral. Nemcsak szép, de az illata is mámorító, az étvágyat is meghozza. A képet itt találtam.

Gyerekkoromban mindig vonzottak az olyan helyek a lakásban, ahova el lehet bújni, be lehet vackolni. Karácsonykor például előszeretettel költöztem be a sarokba állított karácsonyfa alá, és nemcsak azért, hogy a fa hátsó fertályára felaggatott szaloncukrokat megdézsmáljam, majd a papírt szépen visszacsomagoljam, hanem hogy ott fantáziavilágomba merülve kalandozzak szabadon.

Talán ez is lehet a magyarázata annak, hogy miért is hoznak lázba még felnőtt fejjel is a lépcsők alatti terek kreatív beépítési megoldásai, főleg, ha ezekben kis kucorgós rész is kialakításra kerül. Ez a mostani verzió például pont ilyen. Azon túl, hogy elfér benne egy praktikus előszobafal cipős fiókokkal, a bevackolós fülke, ahol a csizmánkat felhúzhatjuk, vagy a gyerekeket felöltöztethetjük, engem korai éveim színes mesevilágába röpít. Kép innen. 

A Rees Roberts építésziroda munkáiból korábban már mutattam ízelítőt egy hagyományos dalmát stílusban épült horvátországi villa példáján, most azonban a new yorki székhelyű tervezők szülőhazájából, az Egyesült Államokból hoztam egy újabb, minimál hangulatú otthont.

Szellős terek, gigantikus méretű ablakok, letisztult formák jellemzik a Surfside Residence névre keresztelt házat, melyben a légies érzést tovább növelik a belső terekben használt üveg térelválasztók. A természet ölelésében fekvő, óceánparti telek ideális helyszín egy ilyen csupa-üveg épülethez, bár annak ellenére, hogy errefelé a madár se jár, azért egy szégyenlősebb megrendelő valószínűleg nem érezné jól magát a „kirakatban”.

Hiába próbálnak már októberben ünnepi hangulatba ringatni minket az üzletek az idejekorán felállított karácsonyfákkal, mégis a legtöbben mindent az utolsó pillanatra hagyunk, pedig tudjuk, hogy készülődni csak szisztematikusan lehet. Arra gondoltam hát, hogy idén legyen másképpen, adjuk meg a módját és öltöztessük otthonunkat ünnepi díszbe anélkül, hogy a végén lógó nyelvvel kellene leroskadnunk az ajándékok közé.

Elsőnek hoztam egy ötletes karácsonyi ajtódíszt a csináld magad fajtából. Nem kell hozzá más, csak régi, használaton kívül hánykolódó gömbdíszek, ragasztó és egy ruhatisztítóból visszamaradt, drótból készült ruhafogas.

A drótfogast hajlítsuk szép kör alakúra, majd bontsuk szét az akasztójánál. A díszek akasztóját ragasszuk a díszhez, erre csak biztonsági szempontból van szükség, hogy véletlenül se essenek le a gömbök, mert ha egy leesett, akkor azt már kemény munka lenne visszaigazítani.

Végül fogjuk a gömböket, és mintha csak egy láncot fűznénk gyöngyökből, egyesével húzzuk fel a díszeket a kis kampójuknál fogva a drótvázra és zárjuk vissza a karikát. A felfüggesztést selyemszalagból készített hurokkal oldhatjuk meg.

Képek, ötlet innen.

Legfrissebb katalógusában az IKEA a kis méretű otthonok maximális térkihasználását és az ezekkel kapcsolatos ötletes megoldásokat helyezte középpontba. Azt mondják, a konyha az otthon szíve-lelke, nemhiába minden baráti összejövetelen itt jön össze a társaság. Talán az ősi, mélyen belénk ivódott ösztönök hajtanak minket a tűz köré való csoportosulásra.

Kis lakásokban persze a konyha mérete sem gigantikus, ám az IKEA azt vallja, ez még feltétlen kell gátat szabjon nagyszabású terveinknek. Belvárosi, nagy belmagasságú otthonokban akár grandiózus hatást keltő country stílusú konyhát is kialakíthatunk viszonylag kis helyen. A svéd bútor óriás néhány aranyszabállyal igyekszik rámutatni a kreatív megoldásokra egy mindössze 7 m²-es konyha példáján keresztül bemutatva, melyet egy rövid filmből ismerhetünk meg:

• Ne mondjunk le a konyhaszigetről! Azzal, ha egy kicsit több alapterületet áldozunk fel, egy kisebb konyhasziget könnyen kialakítható, ahol az egybefüggő nagyobb munkafelületnek köszönhetően az előkészítés, főzés, és mosogatás kényelmesebbé válik.  A mobil szekrényelemmel a munka közben tovább növelhető a munkafelület.
• Nyitott polcokkal az átláthatóságért! Főzés közben jó, ha minden kézre áll, ha könnyedén megtaláljuk a habverőt, a krumplinyomót, vagy a keverőtálat. A nyitott polcok és a falra szerelhető akasztós sínek az eszközök áttekinthető tárolását segítik, egyben megszabadítanak bennünket a keresgélés bosszúságaitól.
• Plafonig a szekrénnyel! A tárolás maximalizálásának legegyszerűbb módja az, ha a konyhaszekrényekkel nem spórolva egészen a mennyezetig tervezzük a tároló elemeket. Az üvegajtók segítségével átláthatjuk a szekrények tartalmát, megalapozhatjuk a country stílust, és megakadályozzuk, hogy a teljesen beépített fal nyomasztó hatást keltsen, hiszen az üvegfelületek légiessége optikailag tágítja a teret. A magas polcok elérésére összecsukható fellépőt, vagy létrát használhatunk.

Vidéki házakban, dédinél, nagymamánál máig ott függnek a falon a házi áldások, melyek azon túl, hogy emlékeztetik a család tagjait a legfontosabb, közösen képviselt értékekre, rendszerint a ház asszonyainak kézügyességéről is tanúskodnak.

A házi áldás a fentiek miatt jó dolog, ám formája, és talán hitvallása is idejétmúltnak, vagy idegennek tűnnek sokak számára, nehezen tudnak azonosulni vele. Az új évezred emberei azonban kreatívok, és gondolkodásukban is a frissességet képviselik, miért is ne készíthetnének maguknak saját, a jelen lakberendezési stílusokhoz illeszkedő modern házi áldást?

Egy borúsabb téli délutánon összeülhet a család, és egy rögtönzött brainstorming (ötletroham) keretében megfogalmazhatják saját hitvallásukat, mely aztán a lakás éke lehet. Használhatunk betűsablont a festéshez, de nyomtatni is lehet a szöveget, a megvalósításban is engedjük szabadon szárnyalni a fantáziánkat. Akár karácsonyra is meglephetjük magunkat a közös alkotás örömével.

Kép innen. Ezen a talán régi bútorlapokból összeeszkábált táblán a következők állnak:

„Ebben az otthonban…

Hangosan nevetünk

Követünk el hibákat

Bocsánatot kérünk

Türelmesek vagyunk

Nagy becsben tartjuk a barátokat

Tiszteljük a családot

Hálásak vagyunk

Osztozunk

Mélyen szeretünk”

Hajlamosak vagyunk hamar ítélkezni bizonyos színekről. A szürkét például jellemzően unalmasnak, semmitmondónak tartjuk, és nem lelkesedünk érte, ebben talán az „egérszürke” kifejezés is ludas lehet.

Pedig a szürke végtelen lehetőségeket rejt magában, ezernyi árnyalatával egy csodás világot teremthetünk vele. Nézzük csak meg egy galamb tollazatának változatosságát, hiszen a természetnél nincs tökéletesebb teremtő.

A szürkében benne van a fekete bársonyossága, a kék mélysége, a fehér tisztasága, a fény és árnyék lenyűgöző játéka, az átmenetek finomsága. A szürke különböző tónusfokozatainak variálásával végtelenül természetes, lágy hangulatú enteriőrt alakíthatunk ki, melyet tökéletesen egészítenek a kezeletlen fa, és a természetes kő, vagy akár a nyersbeton felületek, melynek eredményeképpen egy nagyon emberközeli, a prekoncepciónkra pimaszul rácáfolóan barátságos otthon születhet meg. Ez a Franciaországban található vidéki házikó szép példája a szürke nagyszerűségének, ráadásul egy újabb csodás kőmosdót is rejt. Képek innen.

Néha tényleg csak körül kell nézni a lakásban, a kertben, és orrunk előtt hever a dekorációnak való alapanyag. Itt az ősz, visszavonhatatlanul, a kerti munkálatok is a téliesítésről szólnak. A dézsás növényeket szalmába bugyoláltuk a közelgő hidegek ellen. Innen jött az ötlet. Miért is ne lehetne egy amolyan tipikus őszi hangulatú asztalközéppel díszíteni a vasárnapi ebédhez?

A kerti fűszerek tárolására szolgáló kis ládikát kikaptam az ablakból, jól megtömtem szalmával, a gyümölcskosárból átmenetileg kölcsönvettem három szép körtét, köréjük szórtam némi diót, és voilà, kész is az egyedi dekoráció. Ugye, hogy nem ördöngösség?

Sokak fejében, ha valójában fogalmuk sincsen, hogy mit adjanak ajándékba ismerősük közelgő születésnapja, vagy egyéb nevezetes ünnep alkalmából, a bögre, mint rém unalmas és semmitmondó ötlet hamar felmerül, mint frappáns megoldás.

Az ismerősüket legkevésbé ismerők ilyenkor a horoszkópos verziót választják, esetleg egy hihetetlenül vicces mondással, aranyköpéssel feliratozott kerámiacsodát vásárolnak. Ha azonban arra vágyunk, hogy ajándékunk ne kerüljön be a szekrény mélyére az évek során összegyűjtött számtalan fantáziátlan darab közé, válasszunk valami szokatlant, meghökkentőt, mint például ez a praktikus cipzáros design termék, a Lee Weilang által megálmodott Zipper Cups. A bögrébe lógatott tea filter zsinórja a cipzár-szerű nyílásba helyezve érdekes látványt nyújt.

Kis loft, vagy tágas stúdió? Nehéz lenne építészetileg besorolni ezt a lyon-i, 66 m²-es lakást, mely gigantikus méretű ablakaival és közel 4 méteres belmagasságával galériáért kiáltott. Az építész azonban nem akarta félbevágni a pazar látványt nyújtó ablakokat, így csak a félig történő galériázás jöhetett szóba.

A trükk az egészben a háló különleges, függesztett kialakítása, mely tekintélyt parancsoló kubikus vonalaival a nappali felett lebeg. A háló oldalfala üveg, így a térérzet jóval szellősebb a klausztrofóbiások legnagyobb örömére, igaz, akinek tériszonya van, nem biztos, hogy bevállalná ezt a megoldást. Képek innen.

Minden házban akad elfekvőben néhány felesleges befőttesüveg, jó formájú boros flaska, amitől valaki nem bírt megválni. A „jó lehet még valamire” felkiáltással gondosan elraktározott kacatok kis munkával az otthon egyedi díszévé alakíthatóak. Összeszedtem pár ötletet arra, hogy mire használhatjuk fel a felhalmozódott göngyöleg készletet. Készülhet belőlük fali lámpa, csillár, konyhakert, vagy fali virágtartó is. Képek innen.

Korán sötétedik mostanság, nem csoda, ha fényért áhítozunk. Hoztam mára egy szép, világos francia otthont, hátha egy kis gyógyírt tud nyújtani a közelgő tél mumusa ellen. Az eklektikus enteriőr tele van érdekes párosításokkal: beton és a terméskő, lám milyen jól elférnek egymás mellett. A fürdőben pedig egy okos újrafelhasználási ötlettel találkozhatunk, a zuhanyzó fala egy hajdan volt ajtó, vagy ablaktábla lehet. Képek innen.

Vannak, akik mindent újrafelhasználnak. Régi kacatoknak új funkciót adva lehelnek életet ósdi darabokba. Részemről inkább vallom a szemetet a szemétbe alapelvet, de vannak esetek, amikor jómagam is aha élménnyel gazdagodom a kreatív otthonteremtők művei láttán.

Ez az árnyékolóból levéltartóvá avanzsált zsalugáter például egészen használható ötlet, hiszen furfangosan rendet teremt a káoszban, melynek mostanában nagy ellenlábasa vagyok. Az ilyesfajta metamorfózissal egyetértek. És ti? Kép innen.

Egyre hidegebbek a reggelek, újra munkába állnak a jégkaparók, előkerülnek a kesztyűk is. Talán nemcsak mi didergünk, hanem bútoraink is vágynak egy kis melegségre. Az őszi trend ismét a kötött pulóverek, ruhák körül forog. A nagy gardrób-frissítésben ne feledkezzünk meg otthonunk csinosításáról sem: a karosszéknek például jól jöhet egy pihe-puha krémszínű pulcsi bohókás pomponokkal. Kép innen.

Sosem értettem ezeket a ledolgozandó szombatokat. Most komolyan, van olyan épelméjű állami döntéshozó, aki valóban elhiszi, hogy ezeken a szombatokon a munkahelyeken érdemi mértékű GDP termelés folyik? Véleményem szerint teljesen hiábavaló minden próbálkozás, a magyar ember az ilyen napokat maximum internetezéssel és céges pénzen való magántelefonokkal múlatja délután kettőig. Utána pedig irány a szuper-hiper marketek egyike, bevásárlás, hazarohanás, csak azért is hétvége fíling.

Aki még egy kisebb erdei sétát is megengedett magának tegnap délután, az könnyen beszerezhette a vasárnapi asztal dekorálásához pont nulla forintból megvalósítható dísz kellékeit. A piros szépségek nem csipkebogyó termései, hanem a galagonyáé, a bozontos valamit nem tudom, de jól nézett ki, ezért szedtem. Botanikai ismereteim néha erős korlátokba ütköznek, így ha valaki kisegít a fajmeghatározásnál, annak megköszönöm. Egyszerű IKEA-s mécses tartókba vizet öntöttem és beledobáltam a szerzeményeket. Két perc alatt kész.

Egy ausztrál webshopban találtam rá erre a mókás kiegészítőre, amelyet akár magunk is könnyen elkészíthetünk ajándékba, vagy saját használatra. A népszerű szókirakó játék, a Scrabble ihlette a termék megálmodóját, akinek ötletét karácsonyi meglepetésnek könnyedén megvalósíthatjuk textilfesték, textilfilc, vagy selyemfesték segítségével.

Okos kis lakások sorozatunk újabb állomása az „egyben, de mégis szeparálva” jelszóval készült. A viszonylag kis alapterületen (50 m²) tökéletesen sikerült kettéválasztani a nappali és éjjeli, avagy a társasági és az intim zónát.

Az apartman hátsó traktusában húzódik meg a háló és a fürdő együttese, az elülső rész a konyha nappali kettőséé, amelyre leginkább a fél-amerikai jelzőt lehetne aggatni. Optikailag ugyanis amerikai konyha, valójában azonban két különálló helyiségről van szó, amelyek a nagyméretű üveg tolóajtónak köszönhetően mégis az egylégterűség, és ezáltal a tágasság érzetét keltik. Egy újabb példa arra, hogy jó elrendezéssel és optikai tuninggal hogyan növelhető a térérzet. Képek innen.

A vendéglátásban nálunk is betört a bisztró stílus, népszerűsége töretlen. Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül sokan mások is elérzékenyülnek a táblákra kanyarított napi menü feliratokért, melyek ennek a stílusnak központi és visszatérő elemei.

Talán az iskolapadbéli élmények, emlékek is tehetnek arról, hogy vonzódunk a krétához, és nemcsak azért, mert a legenda szerint pompás lázas betegséget lehet szimulálni krétaevéssel egy végzetes felelés elkerülésére.

A táblafesték nemcsak a gyerekszobákban lehet jó eszköze a lakberendezésnek, hanem a felnőttek által uralt életterekben is jó szolgálatot tehet. A heti menüt például a tűzrőlpattant anyuka akár így is tudtára adhatja a családnak.

Manapság kisebb kiszerelésben kreatív hobbi boltokban is találhatunk táblafestéket, de ha nagyobb felületet szeretnénk falfirkálás céljára kialakítani, festékboltba induljunk beszerzőkörútra.

A csináld magad ötlet kivitelezője azt ajánlja, a táblát az első használat előtt avassuk be, azaz módszeresen krétázzuk be az egész felületet. Az ötletet képekkel itt találtam.

A spanyolországi Burgosban található ez a modern vidéki stílusban megálmodott otthon, amely pimaszul ötvözi az ipari stílust a parasztival. Nekem egyáltalán nem lóg ki a rozsdamentes acél konyhapult a terméskő falak és a natúr hangulatú bútordarabok közül, pedig első hallásra vadnak tűnhet az ötlet. Képek innen.

Jut eszembe Burgos. A Caminon zarándokolva én is áthaladtam ezen a városon, gondoltam visszalapozom a naplómat, és megnézem, milyen benyomások értek engem arrafelé. Ahogy emlékfoszlányaim is súgták, nem lettem első látásra szerelmes a helybe.

A Camino zarándokútja elég barátságtalan módon közelíti meg a várost, nagyjából olyan érzésem volt, mintha az M1/M7 bevezetőszakaszánál sétálnék Budaörsnél. Nem is szálltam meg itt, hanem átvágtam a városon és kerestem egy csendesebb helyet Burgos után. Az útikalauzom biztató szállásokkal kecsegtetett 13 kilométerre a nagyvárostól, alig vártam, hogy odaérjek.

Amekkora szerencsém volt, az általam kinézett kedves, apácák által működtetett barátságos kis szállás bolhairtás miatt zárva volt (minderre az ajtóra tűzött spanyol felirat többszöri gondos elolvasása után jöttem rá, ugyanis nem beszélek spanyolul). Újabb 8 kilométert kellett megtennem a következő településig, és így aznap bő 35 fokban tűző napon összesen 41,5 km-t gyalogoltam, és egy tornateremben hajtottam álomra a fejem. A szállás ugyanis megtelt, de kinyitotta az iskolát a szállásadó, mert megszánt emberfeletti teljesítményemért. Az egész zarándoklat alatt ez volt a leghosszabb szakaszom. Csoda, hogy nem rajongok Burgosért?

Gyerekkoromban volt egy akváriumom. Halaim nem voltak, csak akváriumom. A szüleim által készített megvalósíthatósági tanulmány következtetései ugyanis korlátot szabtak annak, hogy halak is kerüljenek az üvegdobozba.

Timinek voltak halai. Ő a harmadikon lakott, és mindig megcsodáltam a zöld növények között úszkáló, számos színben pompázó kis uszonyosait. Timi akváriumát az anyukája pucolta. Azt hiszem nekem ezért nem lettek halaim. Az én anyukám nem akart a takarítással bajlódni.

Ma már nem lenne probléma ez az apróság, rátaláltam ugyanis a rohanó életet élő, a takarítást nyűgnek érző, ám a természet közelségére vágyó emberek számára a tökéletes megoldást, a pszeudo-akváriumot. Első ránézésre nagyon is valódinak látszik, ám ha közelebbről szemügyre vesszük, rájövünk a csalásra. Az már csak hab a tortán, hogy lego-ként is funkcionál. A videóból fény derül a titokra. Művészet, szemfényvesztés, design vagy bóvli? Mindenki döntse el saját maga. Ja, zene is van hozzá, tessék hallgatni!

Zene hozzája:

Tavaly addig húztuk, halasztottuk a vásárlást, míg a népek elkapkodták a tököket, így álmom, hogy kiéljem a bennem szunnyadó ősi tökfaragási ösztönöket, sajnos szertefoszlott. Az elmúlt év tapasztalataiból okulva idén idejekorán izzítottam férjemet a tökvadászatra, aki egy igen formás darabbal tért haza. És végre megtörtént, három és fél ikszen túl, életemben először, elégedetten nézegetem a mécses lángjától csendesen izzadó tökömet, és alig várom az estét, hogy büszkén kitegyem a kapuba, hogy mindenki lássa. Ki nem készítette még el a sajátját?

Nem kell mindig kaviár, néha a libamáj is megteszi! A vasárnapi asztalra sem kell feltétlenül virágcsokornak kerülnie a vázába, az asztali dekorációhoz akár a gyümölcsöskosár tartalmából is meríthetünk hozzávalót.

Ezek a fényesre suvickolt piros almák tökéletes hangulatot adnak egy őszi ebédhez, virág helyett pedig néhány csupasz faág is megteszi, ha a váza önmagában már kellően díszes. Kép innen.

Egyre fagyosabbak a reggelek, a határban már befejeződnek a munkák, a termést már régen learatták, a földet beszántották, elboronálták, az őszi vetés is a földbe került már. Pihennek a földek, várják a téli hótakarót, ami alatt meghúzhatják magukat tavaszig. A téma aktualitása miatt hoztam most egy rusztikus vidéki enteriőrt, amibe azért sikerült becsempészni egy kis éltető napfényt is. Kép innen.

Sorozatomban arra próbálok életszagú példákat mutatni, hogy van élet 60 m² alatt, ha okosan alakítjuk ki a lakás beosztását. Ezt az aprócska madridi apartmant az eredeti felállás szerint meglehetősen rossz logikával építették meg, a lakás közepén gubbasztó gigantikus konyha és a szintén méretes gardróbszoba után csak két kis luk maradt a háló és a nappali funkcióinak betöltésére.

Az átalakítás során a lakás tengelyében húzódó vonal egyértelmű határt szab a közösségi tér és az intim zóna között, a lebontott és eltolt falak révén szellősebbé vált a tér. Az amerikai konyhás nappali-étkező egylégterű kialakítása révén a viszonylag kis alapterület is jóval nagyobbnak tűnik. A világos színek, a légiességet sejtető üvegfelületek, és a tükrök mind jó eszközei az optikai tértágításnak. Képek innen.