A lemenő nap aranysárgára festette a szemközti szalagház ezernyi ablakát, a parkbéli játszótérről gyerekzsivaj idegtépő hangjai kúsztak fel a hetedik emeleti balkonra. A szomszéd éppen valami mérhetetlen buta valóságshow-t nézett pont olyan hangerővel, hogy a magasröptű párbeszédeket érteni ne lehessen, de a tévé által keltett zaj kellőképp zavaró legyen.
Miközben a balkonládákban nevelgetett paradicsomokat és fűszernövényeket locsolgatta, a frissítő szél hátán dohányfüst-felhők úsztak alattomos módon az orrába, fullasztó asztmatikus köhögésrohamot idézve elő nála, ami csak hab volt a tortán azok után, hogy már napok óta makacs megfázással küszködött.
A betondzsungelnek megvolt az a különös képessége, hogy az égető nyári napsugarakat a falak tökéletesen magukba nyelték, majd az éjszaka folyamán egyenletesen kisugározták magukból, így hibátlanul fenntartva a szobákban az állandó, kellemes 28 fokos hőmérsékletet. Mindezek ellenére mikor széles mosollyal az arcán nyugovóra tért, miközben combhajlatából egy apró izzadtság-gömböcske gurult végig egészen diszkréten le a bokájáig, arra gondolt, hogy valójában magasról tesz rá, hogy éppen hol kell nyugovóra hajtania a fejét.
Mindig hálás volt azért az otthonért, amit éppen dobott neki a gép, még ha csak rövid időre szólt is a lakhatási engedély. Néha arra gondol, hogy egyszer egy hajón fog élni, kint a tengeren, máskor bambuszfedeles kunyhóban látja magát a fehér homokos parton, de a magashegyi faházra sem mondana nemet. Ha kell, simán eléldegél akár egy jurtában is. Mint például ez itt. Portugáliában található, bérelhető nyaralási célra. További infók itt.