A tikkasztó nyári nap után lágy szellők szárnyán szállt alá az enyhülést adó éjszaka. A nyüzsgő belváros utcáin napszítta népek tömegei özönlöttek hullámokban a terasz felé. Komótosan gyöngyöztek a buborékok a rozéfröccsben, a pohár falán lecsapódott párán át kémlelve az asztaloknál ücsörgő párocskák elmosódott körvonalai derengtek fel.
Az óramutató a sokadik kört rótta a számlap előtt, a pincér sem először fordult már a tálcával. A hangszóróból érkező ütemesebb dallamok egyre inkább elnyomták az összekoccanó poharak vidám csilingelését. Aztán, ahogy az lenni szokott, eljött az a pont, ahonnan már nem volt ura a helyzetnek, és az események szálait hirtelen egy láthatatlan kéz kezdte irányítani.
Azt vallotta, hogy a legjobb történetek az életében mindig akkor születnek, amikor teljes bizalommal felfekszik az áramlatra és hagyja magát sodródni. Ezen az éjszakán sem tett máshogy, hagyta, hogy elragadja magával a sors angyalarcú démona és fergeteges táncba vigye az ismeretlenbe. Átadta magát és alámerült, önfeledt kacaját szignóként hagyta ott a csillagos égen.
Aztán, mint egy előrepörgetett filmen, már csak képek, hangok, érzések, fel-felvillanó arcok a sötétben, közeledés és távolodás, egymásba fonódó ujjak és nyelvek játéka. Már pirkad, mikor az ablakon kinézve a rohanó házak tovatűnni látszanak, bár belül még a mámorító lassulás az úr, az arcán széles mosoly, hiszen érzi, pontosan oda tart, ahova mennie kell.
Azoknak pedig, akik a saját életük áramlatát hajón lovagolnák meg, mára hoztam egy jó kis csináld magad ötletet tengerész stílushoz. A színes bóják tökéletesek vízparti nyaraló dekorálásához, akár még a házszámot is rájuk írhatjuk, hogy szabadságunkon is megtaláljon minket a postás.
Képek, ötlet innen.
