Csúnya dolog a fogyasztói társadalom. Az ember lánya, fia egyre többet, egyre jobbat, újabbat, nagyobbat trendibbet szeretne nagyjából mindenből. Bárhogy is igyekszem elkerülni a marketingesek és kreatív ügynökségek által gondosan elém szórt csapdákat, néha bevallom, bele-belefutok egy-egy csábítóan tátongó pénzelszívó verembe, ahonnan nehezemre esik kimászni.

Ilyen például a minimál alapokra fektetett megalomán építkezés, ami iránt jó ideje tüzes szerelemre gyúltam. Noha tudom, hogy tökéletesen boldog életet tudnék elképzelni magamnak a legegyszerűbb bambusz viskóban egy fehér homokos tengerparton, ahol egész nap mezítláb mászkálhatnék, mégis valahol mélyen él bennem a kitörölhetetlen vágy egy olyan ház iránt, ahol a közösségi terekben nem spórolnak a belmagassággal.

Ma Ausztráliába utazunk, Queenslandbe, ahol egy ilyen típusú nyaralócska falai közé lesünk be. A nappali, konyha, és a medence mellett fekvő, tornácra emlékeztető fedett pihenőterasz két szintes magasságával hihetetlen levegőssé, tágassá teszi a térérzetet. Fúj-fúj micsoda pazarlás, tudom, de annyira szép. Képek innen.