A gyermekkorban az a jó, hogy az ember fantáziája még határtalanul szárnyal. A mesevilág és a mindennapi élet egymásba keresztbe-kasul összefonódott, kesze-kusza szövedékében sokszor a mitikus lények létezése ugyanolyan valós, mint a reggelire elfogyasztott habos kakaó alján megbújó meglepetés csokikocka.
Ahogy azonban észrevétlenül belenövünk a felnőttek rutintól megszürkült egysíkú világába, a gyermeki évek alatt megtapasztalt csodák már csak ködbe veszett halványan derengő emlékfoszlányokként sejlenek fel bennünk, már ha egyáltalán őrzünk ilyen emlékeket magunkban.
Talán nem véletlen, hogy a mai napig megszállottan nézem a mesefilmeket és őszinte lelkesedéssel tudom végigizgulni, örömködni, vagy épp együttérzéssel siratni a főhősök bámulatos kalandjait, majd a moziból kitámolyogva még napokon át inspirálódom a filmkockák által közvetített csodavilágból. Valójában sosem akartam igazán felnőni.
Mára egy adag mesebeli házikóval készültem azok számára, akiket néha hasonló érzés kerít hatalmába és szívesen elmerülnek a mondák és mítoszok lényeinek varázslatos életkörülményeiben. Képek innen.