Ez a nap is eljött.  Mától egy hétig jól megérdemelt éves szabadságomat töltöm, és egyúttal bátorkodtam mindezt önző módon úgy megtenni, hogy ezalatt nem gondoskodom Rólatok üdítő posztokkal. Remélem a lelkes törzsközönség nem bánja ezt a kényszerpihenőt, ígérem néha…

Tulajdonképpen minden évszakot szeretek. Mégis, valami furcsa oknál fogva a nyarat mindig nehezen engedem el. A telet és a tavaszt is várom, de az őszt valahogy nem, annak ellenére, hogy kevés szebb látványt tudok annál, mint a lehullott, illatos avarba feküdve kémlelni  a vakító…