A múltkori, tumblr-ről csemegézett türkiz válogatás második csomagját hoztam mára, mivel a tengerimádatom még mindig nem akar elmúlni. Örömmel konstatáltam, hogy sikerült némi homokot importáljak a nyaralásról a papucsom illesztési réseiben, és a kemény melóval megszerzett színem sem indult még kopásnak.

Szóval ismét türkiz, mert ez az a szín, ami bárhol és bármikor rabul ejti a szívemet. Be kell vallanom töredelmesen, hogy ennek köszönhetően jó néhány alkalommal vettem már észre magamon, hogy a fogyasztói társadalom mélységesen mély örvénye egyenesen magába szippantott egy-egy tengerkék termék láttán. Ennek megfelelően rendelkezem türkiz karkötőkkel, fülönfüggőkkel, nyakláncokkal, strandkendőkkel, pólókkal, papucsokkal, fürdőruhával és még számos különféle hasznos és kevésbé hasznos jószággal.

Természetesen a lakberendezés terén is önkénytelen cuppanok rá erre a színre, mint egy megszállott, majd ráeszmélek, hogy a mostani dizájnba sajnos nem túlzottan illik ez az árnyalat. Legutóbb például az IKEA-ban szakadt meg a szívem eme csodás díszpárna láttán, amit csak nagy nehezen voltam képes otthagyni.